Parma (Olaszország)
város Olaszországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Parma (az emilián nyelv parmai dialektusában Pärma) olasz város, Emilia-Romagna régióban, Parma megye székhelye. 2008-ban még 180 327 lakosa volt,[2] 2025-ben már 199 ezer fő fölött van. Az egykori Parmai-piacenzai Hercegség (1545–1859) székhelye volt. A Parmai római katolikus egyházmegye püspöki székvárosa. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) székhelye is itt van.
Remove ads
Fekvése
A város Észak-Olaszországban helyezkedik el, Emilia-Romagna nyugati részén. Parmát az Appenninek és a Pó-völgy veszi körül. Kettéosztja a várost a Pó egyik mellékfolyója a Parma, amibe a történelmi városrésznél folyik bele a Baganza.
Éghajlata
A városban tipikus szárazföldi éghajlat uralkodik. A nyarak melegek, az átlaghőmérséklet 30-35 °C (a rekord 40,2, amit 1983 júliusában mértek). A telek a magyarországiaknál enyhébbek, a téli hónapok átlaghőmérsékletei alig süllyednek 0 °C alá. Parmában telente mintegy 30 cm hó esik. A városban körülbelül 60 mm csapadék hull havonta. A legcsapadékosabb hónap október, ebben a hónapban akár 100–110 mm eső is eshet. A legszárazabb hónap az augusztus, amikor mindössze 37 mm eső esik.[3]
Remove ads
A város története
A város építészete
Napjainkban
A lakosság változásai
A város lakossága a 20. században

A város lakossága 2002 óta[4]

Főbb látnivalók
A belvároson kívül két városnegyed tarthat számot az idelátogatók komolyabb érdeklődésére:
- A Trastevere negyed a Parma folyó túlpartján van. Hangulatos utcákkal, régi épületekkel, sok étteremmel és bárral csábítja a látogatókat.
- A San Lorenzo negyed az egyetem mellett van; fiatalos, kreatív és alternatív hangulatot áraszt. Sok művészeti galéria, könyvesbolt, kávézó és klub van itt; az épületeket graffitik és street art alkotások díszítik.[5]
Remove ads
Múzeumok
Templomok, kolostorok


A Parmai egyházmegye főtemploma a Cattedrale di Santa Maria Assunta. A román stílusú épületet a 11–12. században építették. Belsejét középkori freskók és festmények díszítik. A katedrális orgonája híres gazdag hangzásáról.[5]
A Cappella di San Giovanni Battista reneszánsz stílusú keresztelő kápolna freskói közül a legismertebb Correggio Keresztelő János életét bemutató alkotása. A kápolna számos más remekművet tartalmaz.[5]
A Stendhal regényéből ismert parmai karthauzi kolostor (Certosa di Parma) nem látogatható. Az apátságot a karthauzi rend építette a 13–14. században. 1769-ben, a rend feloszlatásakor dohánygyár lett, 1900 óta börtön. Gyakran összetévesztik a szintén parmai Valserena apátsággal , melyet ciszterciek építették az 1300-as évek elején. Jelenleg a tudományos kutatók munkahelye, a Parmai Egyetem kommunikációs intézetének archívumát helyezték el benne.[5]
Paloták
- Pilotta-palota egy egész épületegyüttes a városközpontban. Múzeum és könyvtár is van benne.
- Palazzo del Governatore az egyik legimpozánsabb palota, a középkori várfalon belül.
- Palazzo del Comune a városközpontban, közvetlenül a Garibaldi tér (Piazza Garibaldi) mellett. A homlokzatán látható a híres Madonna della Steccata freskó.[5]
Színházak
Egyéb látnivalók
Remove ads
Parkok, egyéb zöldterületek
Kultúra
Főbb városi rendezvények
A kultúra hatásai a városra
Zene
„Parma, a zene fővárosa”
Média
Oktatás
Egyetem
Collegio Europeo
Scuola per l’Europa
Convitto Maria Luigia
Liceo Classico G.D. Romagnosi
Remove ads
Gasztronómia
A parmai konyha világszerte ismert, legkedveltebb ételeik a parmezán sajt és a pármai sonka.

Remove ads
Híres parmaiak
Testvérvárosai
Sport

Főbb egyesületek a városban
Parma legsikeresebb sportegyesülete a Parma FC, amely 1990-től 2008-ig megszakítás nélkül az olasz labdarúgó-bajnokság első osztályában, a Serie A-ban szerepelt. Ez idő alatt több olasz és nemzetközi kupát is begyűjtött (pl. olasz szuperkupa, UEFA-kupa), és a bajnokságban, bár nem nyert, többször dobogóra állhatott. 2008-ban kiesett a Serie B-be, de 2009-től ismét a Serie A-ban szerepel.
Parma baseballcsapata, a Parma Baseball az első osztályban szerepel. Négy kisebb parmai baseball-csapat a második ligában játszik.
A városban van két rögbicsapat is, a Parma Rugby SRL és a Gran Parma Rugby, valamint két amerikaifutball-csapata, a Panthers Parma és a Bobcats is a legmagasabb osztályban szerepel.
Parma volt az első város Emilia-Romagnában, ahol az emberek megismerkedhettek a kézilabdával. A város ifjúsági csapatai ma a legsikeresebbek közé tartoznak Olaszországban.
A 2001-es Giro d’Italia 16. szakasza keresztülhaladt itt, Ivan Quaranta nyerte meg.
Egyéb sportlehetőségek
Közigazgatás
A történelmi belváros negyedei és ezek lakossága[4]

- 1. negyed
- Parma-Centro (18 763 lakos)
- 2. negyed
- Oltretorrente (7 914 lakos)
Külvárosi negyedek és lakosságuk


Irodalom
- M. Dall’Acqua - M. Lucchesi, Parma città d’oro, 1979
- Ireneo Affò, Storia della città di Parma,1792-95
- Roberto Greci, Parma medioevale, 1992
- Gustavo Marchesi, Parma. Storia di una capitale, 1993
- Cristina Lucchini, Palazzi di Parma. Segrete architetture, 1999
- G. Capelli, Parma una città da vedere, 1972
- Tiziano Marcheselli, Le strade di Parma, 1988-90
- J. Schulz, Gli edifici di Parma nell’età comunale, 1988
- Géza De Francovich, Benedetto Antelami architetto e scultore e l’arte del suo tempo, 1952
- Cecil Gould, Il Parmigianino, 1994
- Paolo Conforti, Parma tra Neoclassicismo e Romantico, 2007
- Gustavo Marchesi e Guido Conti, Toscanini a Parma, 2007
- Gianni Alfieri, Bojnarbi (raccolta di poesie in dialetto), 2006
- Edizioni Battei, Sognare Parma (fotografico), 2005
- Baldassarre Molossi e Aldo Curti, Parma anno zero, újranyomva 2005-ben
- Giancarlo Gonizzi I luoghi della storia: atlante topografico parmigiano.PPS editrice, 2000, 3 vol. Tra il 2000 e 2001
- Paolo Conforti, Carlo Castagneti, Olga Hainess ed Ezio Pellegrini, Le mura di Parma(3 kötet). Banca del monte di Parma, Battei, 1979-1980
- Gustavo Marchesi, Storia di Parma. Un racconto vivo e colorito delle vicende della città prima e dopo l'unità d'Italia: da petite capitale protagonista nello scacchiere europeo, all'odierno prestigio nella cultura, nell'industria e nello sport. Roma, Newton Compton, 1994
- Giuseppe Marchetti Parma. Una riflessione sulla città di oggi e di ieri. Guida edizioni
- John Grisham Il professionista
- Francesco Benelli e Assessorato comunale alla cultura, Luci, Arti e Lumi nel settecento tra Parma, Napoli e Roma.
- Pino Cacucci, Oltretorrente (Romanzo). Feltrinelli editore
- Mario Zannoni, Parma 8 settembre 1943
- Le osterie parmigiane da ieri a oggi Edizione Monte Università Parma
- Parma città d'arte Edizione OGB, 2006
- Parma la città storica, Banzola (1978)
- Parma, Gianni Guadalupi - Marzio Dall'Acqua - Francesca Grignaffini, Edizione FMR (2002)
- Il duomo di Parma, P. Paolo Mendogni, Edizione Public Promo Service (1998)
- La galleria di Parma, Antonino Sorrentino, Edizione Istituto Poligrafico dello Stato
- Giuseppe Vallardi, Itinerario d'Italia Descrizione dei viaggi per le strade più frequentate alle principali città d'Italia - 1815
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads