Paulus diakónus

Paulus diakónus (latinosan Paulus Diaconus, 725 körül – 799. április 23.?) latin nyelven író középkori longobárd származású szerzetes. Születési neve szerint Paulus Warnefridus.^[1]

Paulus diakónus
Paulus Diaconus arcképe egy kora középkori kéziratból
Életrajzi adatok
Született	725 körül Cividale del Friuli
Elhunyt	799 körül (kb. 75 évesen) Monte Cassino
Ismeretes mint	történetíró
Nemzetiség	longobárd
Pályafutása
Szakterület	történettudomány
Jelentős munkái	Historia Langobardorum
A Wikimédia Commons tartalmaz Paulus diakónus témájú médiaállományokat.

Életútja

Észak-Itáliában született a 730-as évek környékén. Családjuk (Warnefrid fara) nem tartozott a legelőkelőbbek közé, de régi harcos múltra tekintett vissza. 745-ben Ratchis longobárd király udvarába került (Páviába) ahol jelentős tudást sajátított el. Megtanult latinul, görögül, héberül, és otthonosan mozgott a szépművészetek világában. 747-ben Ratchis kolostorba vonult (Monte Cassino), és követte őt Paulus is.

Művei

• A longobardok története
• Historia Romana (Eutropius Breviarium ab urbe condita című munkájának folytatása 533-ig.)
• Paulus diakónus műve a zenetörténet egyik legfontosabb szövege, az Ut queant laxis c. Keresztelő Szent János-himnusz, amelyet Arezzói Guidó megzenésítésével együtt a szolmizációs nevek eredeteként tartunk számon.

Magyarul

• Pál Diákon himnusza a Tenger Csillagához In: Babits Mihály: Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1933, 80–84. o.
• Himnuszok In: Sík Sándor: Himnuszok könyve, Szent István Társulat, Budapest, 1943, 203–207. o.
• A longobardok története = Historia Langobardorum; ford., jegyz. Gombos F. Albin; Brassó : Brassói Lapok Ny., 1901. 296 p. – Online formában a MEK oldalán.
• A langobardok története; Gombos F. Albin ford. nyomán közread. Galamb György; L'Harmattan, Bp., 2012 (Mediaevalia)