Pjotr Alekszejevics Kropotkin

Pjotr Alekszejevics Kropotkin (oroszul: Пётр Алексе́евич Кропо́ткин; Moszkva, 1842. december 9. – Dmitrov, 1921. február 8.) orosz herceg, anarchista, földrajztudós, a szociáldarwinizmus kihívója ("kölcsönös segítség mint természettörvény").

Pjotr Alekszejevics Kropotkin
Született	1842. december 21. (régi i. sz. szerint december 9.) Moszkva
Elhunyt	1921. február 8. (78 évesen) Dmitrov
Állampolgársága	orosz Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság
Házastársa	Sophie Kropotkin[1]
Gyermekei	Alexandra Kropotkin
Szülei	Ekaterina Nikolaevna Kropotkina (nee Sulima) Aleksey Kropotkin
Foglalkozása	geográfus író felfedező filozófus önéletrajzíró újságíró közgazdász anarchista zoológus politikus aktivista propagandista
Iskolái	Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar (nincs) Page Corps First Moscow gymnasium
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Novogyevicsi temető
Pjotr Alekszejevics Kropotkin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pjotr Alekszejevics Kropotkin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

A cárizmus ellen lázadó radikális értelmiségiként hamar bebörtönözték, de sikerült nyugatra szöknie, s rövidesen az anarchista mozgalom vezetője lett. Kropotkin volt az anarchokommunizmus megalapítója. Nézetei szerint az államhatalom a kényszer és erőszak megtestesítője, pedig a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulások nemcsak lehetségesek, de evolúciós szempontból magasabb rendűek is. Olyan decentralizált társadalom volt az eszmeképe, amelyben önálló kommunák egyesítik a városi civilizáció és tudományos alapú mezőgazdaság előnyeit.

A termelőeszközök közös tulajdonán nyugvó szolidáris közösségek híve volt, és nézeteit igyekezett az evolúció elméletével is tudományosan alátámasztani. Az általa ideálisnak tartott társadalom előképét a középkori városállamokban vélte felfedezni, amelyek hosszú időn át komoly önállóságra tudtak szert tenni. Az anarchista értelmiségiek feladata szerinte a forradalmi eszmék terjesztése a fennálló uralmi rend ellen, de nem gondolkodott önálló politikai szervezetben. Az 1917-es októberi orosz forradalom után visszatért Oroszországba, de csalódva a bolsevik rendszerben, visszavonult a politikától.

Emlékezete

Az ő nevét viseli a moszkvai Kropotkinszkaja metróállomás.

Magyarul

• Peter Kropotkin: Az ifjakhoz; Világosság Ny., Bp., 1905 (Szocialista diákok könyvtára)
• Kropotkin Péter: A kölcsönös segítség mint természettörvény; ford. Madzsar József; Athenaeum, Bp., 1908 (Szociológiai Könyvtár)
• Egy orosz forradalmár emlékiratai; ford. Gergely Győző; Révai, Bp., 1912
• Kropotkin Péter: Forradalmi kormányok; Pallas Ny., Bp., 1919 (Társadalmi problémák)
• Kropotkin Péter: Szózat az ifjakhoz!; ford. Bodó Pál; Közoktatásügyi Népbiztosság, Bp., 1919
• Kropatkin: Az ifjúsághoz a szocializmusról; Ludová Tlac., Banska Bistrica, 1920
• Kropotkin Péter: A francia forradalom, 1-2.; ford. Szamos-Kóródi Antal; Fischer, Wien, 1922
• Péter Kropotkin: A francia forradalom. 1789-1793; ford. Bánóczi László; olcsó külön kiad.; Genius, Bp., 1923
• A kölcsönös segítség mint természettörvény; ford. Madzsar József; teljes kiad.; Népszava, Bp., 1924
• Egy forradalmár feljegyzései; ford., utószó, jegyz. Kulcsár István; Európa, Bp., 1966

Az interneten elérhető művei

• Egy forradalmár feljegyzései (MEK)
• Forradalmi kormányok (MEK)
• A kölcsönös segítség mint természettörvény
• A lázadás szelleme (MEK)

Források

• Bayer József: A politikai gondolkodás története. Budapest, 1998, Osiris