Rónai Sándor

Rónai Sándor, születési és 1917-ig használt nevén Ritu Sándor (Miskolc, 1892. október 6. – Budapest, 1965. szeptember 28.)^[1] politikus, 1950–52 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, 1952-től az Országgyűlés elnöke.

Nem tévesztendő össze Rónai Sándor (politikus, 1988) EP-képviselővel, a Demokratikus Koalíció tagjával.

Rónai Sándor
Magyarország közellátásügyi minisztere
Hivatali idő 1945. július 21. – 1945. november 15.
Előd	Faragho Gábor
Utód	Bárányos Károly
Magyarország kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztere
Hivatali idő 1945. november 15. – 1949. június 11.
Előd	Gerő Ernő
Utód	ő maga külkereskedelmi miniszterként
Magyarország külkereskedelmi minisztere
Hivatali idő 1949. június 11. – 1950. május 8.
Előd	ő maga kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterként
Utód	Gerő Ernő
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 2. elnöke
Hivatali idő 1950. május 8. – 1952. augusztus 14.
Előd	Szakasits Árpád
Utód	Dobi István
A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnöke
Hivatali idő 1952. augusztus 14. – 1963. március 21.
Előd	Dögei Imre
Utód	Vass Istvánné
Születési név	Ritu Sándor
Született	1892. október 6. Miskolc
Elhunyt	1965. szeptember 28. (72 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei úti sírkert
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyar Dolgozók Pártja
Foglalkozás	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Rónai Sándor témájú médiaállományokat.

Életpályája

Rónai Sándor (a kép jobb oldalán) és Farkas Mihály (középen) üzemlátogatáson a Német Szocialista Egységpárt IV. kongresszusának szünetében Berlinben, 1954. április 5-én.

Ritu Sándor és Szekeres Zsuzsanna fia. Építőmunkásként kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba és az SZDP tagja lett. A Tanácsköztársaság idején a miskolci munkástanács tagja volt. 1922-től a párt miskolci titkára, majd a MÉMOSZ egyik helyi vezetője.

1941 áprilisában büntetőszázadba került, kitelepítették. A második világháború után kereskedelmi és szövetkezetügyi, később külkereskedelmi miniszter lett. Sokat tett az ún. jobboldalnak a szociáldemokrata pártból való kiszorításáért és a kommunista párttal való egyesülésért.

Jutalmul 1950. május 8-ától 1952. augusztus 14-éig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke volt, ezt követően 1952 augusztusától az Országgyűlés elnöke. 1948–1956 között – kis megszakítással – tagja volt az MDP Központi Vezetőségének, majd az 1956. évi forradalom leverése után a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak. Az MSZMP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának élete végéig tagja volt. 1960 áprilisától tisztségei a Magyar–Szovjet Baráti Társaság elnöki tisztével bővült. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (első osztály) tüntették ki.

Sírhelye 1998-ig a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában volt.^[2] (Olcsai-Kiss Zoltán szobrász és Körner József építész alkotása.) 1998-ban a Fiumei úti sírkert 20/2-1-30. sírhelyen lévő családi sírboltba temették át.

A Rónai család sírja

Nevét viselte Miskolcon a Rónai Sándor Művelődési Központ.

Írásai

• Rónai Sándor közellátásügyi miniszter rádióelőadása; Athenaeum Ny., Budapest, 1945 (Magyar Közellátásügyi Minisztérium rádióelőadásai)
• A Magyar Dolgozók Pártjának Országos Szövetkezeti Konferenciája. 1948. VII. 10-11. Gerő Ernő, Hegedüs András, Donáth Ferenc beszámolója, Rónai Sándor elnöki megnyitója; Szikra, Budapest, 1948