Ronnie Peterson

Bengt Ronnie Peterson (Örebro, 1944. február 14. – Milánó, Olaszország, 1978. szeptember 11.) svéd autóversenyző. A Formula–1-ben haláláig a March, a Tyrrell és a Lotus csapatoknál versenyzett.

Nem tévesztendő össze a következővel: Ronney Pettersson.

Ronnie Peterson
Peterson 1978-ban a holland nagydíjon
Életrajzi adatai
Született	1944. február 14. Örebro
Elhunyt	1978. szeptember 11. (34 évesen)[1][2][3] Milánó
Nemzetisége	svéd
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1970 – 1978
Csapata	March, Tyrrell, Lotus
Nagydíjak száma	123
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	10
Dobogós helyezések	26
Első rajtkockák	14
Leggyorsabb körök	9
Első nagydíj	1970-es monacói nagydíj
Első győzelem	1973-as francia nagydíj
Legutolsó győzelem	1978-as osztrák nagydíj
Legutolsó nagydíj	1978-as olasz nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronnie Peterson témájú médiaállományokat.

A Formula–1 előtt

Sok Formula–1-es autóversenyzőhöz hasonlóan ő is gokart-versenyeken tűnt fel először. 1963-as és 1964-es svéd győzelmei után 1966-ban áttért a Formula–3-ra az édesapja, Bengt Peterson által tervezett járművel, amelyet egy Brabham mintájára készített. Ebben az évben Dalslandban harmadik helyezést ért el a Formula–3-ban. 1967-ben néhány alkalommal visszatért a gokart-versenyzéshez. 1968-ban lecserélte a Brabhamet a Tecno Racing Car egyik autójára, és 26 Formula–3-as versenyéből 12-t meg is nyert. 1969-ben szintén a Formula–3-ban Monacóban győzelmet aratott, majd ugyanebben az évben az európai nagydíjat is megnyerte. Ez az év sikeres volt Peterson számára: 16 futamgyőzelme volt, kétszer volt második helyezett, három alkalommal pedig harmadik helyen ért célba.^[4]

A Formula–1-ben

Ronnie Peterson 1976-ban

Az 1970-es monacói nagydíjon mutatkozott be a Colin Crabbe Racing csapat színeiben. A rendelkezésre álló szűk pénzügyi keret nem tette lehetővé, hogy annyit teszteljenek, mint a nagyobb csapatok, Peterson mégis 12. helyen végzett az időmérő edzésen a 16 versenyzőből. Csapatából ő ért célba egyedül, hetedikként. 1971-re a March szerződtette a pilótát, aki nagyon jó időket futott a March 711-es versenyautóval. Monacóban szerezte meg pályafutása első pontjait, rögtön egy második pozícióval. A dobogó középső fokára állt Nagy-Britanniában is, az év versenyén, Monzában pedig úgy tűnt, összejöhet első győzelme. Regazzoni emlékezetes rajtjával az első helyre jött fel a negyedik sorból. Regazzoni után Peterson vezetett, majd Stewart után Regazzoni visszavette az első helyet. A futam végére többen is esélyesek voltak a győzelemre, végül azonban mindössze 0,01 másodperccel ismét második lett Peter Gethin mögött. A szezont összesen négy második és egy harmadik hellyel zárta, ezzel pedig a csaknem kétszer annyi pontot szerző, domináns Jackie Stewart mögött második lett a bajnokságban. Érdemeit nagyobbítja, ha hozzátesszük, hogy egyetlen másik March-pilóta sem tudott pontot szerezni. 1972-ben Peterson és a March menetelése megszakadt, a brit csapat három verziót épített autójából, mire végre sikerült viszonylag versenyképes modellel előállnia. Peterson egyetlen dobogós eredményt szerzett a Nordschleifén, a bajnokságot pedig 9. helyen zárta. Valós teljesítményét mutatja, hogy csapattársa ezúttal is nulla ponttal zárt, márpedig ebben az évben a svéd az újonc Niki Laudát kapta maga mellé.

Az 1972-es szezon végén Peterson elhagyta a Marchot, és a címvédő csapathoz, a Lotushoz igazolt, ahol Emerson Fittipaldi csapattársa lett. 1973-ban, a francia nagydíjon szerezte pályafutása első győzelmét a Formula–1-ben. 1973-ban négy futamot nyert (a francia, az osztrák, az olasz és az amerikai nagydíjat), ez a világbajnokság harmadik helyéhez volt elég. 1974-ben a Lotus 76-os autóval – amelyet sem ő, sem csapattársa, Jacky Ickx nem szívlelt – háromszor lett első, egyszer harmadik, és hat futamon nem ért célba. Így a világbajnoki ranglistán ötödik helyen végzett. Az 1975-ös év sikertelen volt a Lotus csapat számára, Ickx és Peterson is egy régebbi Lotus modellel versenyeztek. A csapatfőnök, Colin Chapman próbálta visszatartani a svéd pilótát, 1976-ban egy Lotus 77-tel indult a brazil nagydíjon, ám az olasz nagydíjat már a March csapat visszatérőjeként nyerte meg. A következő évben a Tyrrellhez igazolt és a hatkerekű P34-essel versenyzett. Egyszer állhatott a szezon során a dobogóra, amikor harmadikként végzett a belga nagydíjon. 1978-ban ismét a Lotus csapat színeiben versenyzett, Mario Andretti csapattársaként. A két pilóta magasan kiemelkedett az akkori mezőnyből. Abban a szezonban két futamot nyert, mert szerződése megakadályozta abban, hogy megelőzze csapattársát. Első lett a dél-afrikai nagydíjon, amelyen az utolsó körben vette át a vezetést Patrick Depailler-től, valamint az osztrák nagydíjon is elsőként állhatott a dobogóra. Utolsó versenyéig, az olasz nagydíjig Andrettivel osztoztak az 1-2. helyeken. 1979-re biztos helye lett volna a McLarennél.

A Formula–2-ben

1970-ben a Formula–1 mellett az akkori szokásnak megfelelően a Formula–2-ben is szerepelt. Itt a gyári March csapat pilótája volt. Az összetett bajnokság negyedik pozíciója elegendő volt ahhoz, hogy a következő évben már a gyári csapat tagja legyen. A következő szezonban Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Ausztriában és az utolsó előtti versenyen Peterson győzni tudott. Carlos Reutemannt 14 ponttal előzte meg a végelszámolásban, ezzel a Formula–2-es bajnoki címet is megnyerve. 1976-ig még részt vett néhány versenyen a sorozatban, és győzelmeket is szerzett.

Halála

1978. szeptember 10-én az olasz nagydíjon Peterson harmadikként rajtolt, a verseny első körében ütközött Hunttal, majd a védőkorlátnak csapódott. A baleset látszólag nem volt különösebben súlyos, a sérült pilótát társai hamar kiszabadították az időközben lángra kapott versenyautóból. Ezt követően a milánói kórházba szállították törött lábával, másnap reggel azonban zsírembólia miatt meghalt.

2008-ban szülővárosában, Örebróban múzeumot nyitottak a tiszteletére.^[5]

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Helyezés	Pont
1970	Antique Automobiles Racing Team	RSA	ESP	MON 7	BEL Hn														HN	0
	Colin Crabbe Racing					NED 9	FRA Ki	GBR 9	GER Ki	AUT	ITA Ki	CAN Hn	USA 11	MEX
1971	March	RSA 10	ESP Ki	MON 2	NED 4	FRA Ki	GBR 2	GER 5	AUT 8	ITA 2	CAN 2	USA 3							2.	33
1972	March	ARG 6	RSA 5	ESP Ki	MON 11	BEL 9	FRA 5	GBR 7	GER 3	AUT 12	ITA 9	CAN Kiz	USA 4						9.	12
1973	Lotus	ARG Ki	BRA Ki	RSA 11	ESP Ki	BEL Ki	MON 3	SWE 2	FRA 1	GBR 2	NED 11	GER Ki	AUT 1	ITA 1	CAN Ki	USA 1			3.	52
1974	Lotus	ARG 13	BRA 6	RSA Ki	ESP Ki	BEL Ki	MON 1	SWE Ki	NED 8	FRA 1	GBR 10	GER 4	AUT Ki	ITA 1	CAN 3	USA Ki			5.	35
1975	Lotus	ARG Ki	BRA 15	RSA 10	ESP Ki	MON 4	BEL Ki	SWE 9	NED 15	FRA 10	GBR Ki	GER Ki	AUT 5	ITA Ki	USA 5				13.	6
1976	Lotus	BRA Ki																	11.	10
	March		RSA Ki		ESP Ki	BEL Ki	MON Ki	SWE 7	FRA 19	GBR Ki	GER Ki	AUT 6	NED Ki	ITA 1	CAN 9	USA Ki	JPN Ki
	Theodore			USW 10
1977	Tyrrell	ARG Ki	BRA Ki	RSA Ki	USW Ki	ESP 8	MON Ki	BEL 3	SWE Ki	FRA 12	GBR Ki	GER 9	AUT 5	NED Ki	ITA 6	USA 16	CAN Ki	JPN Ki	14.	7
1978	Lotus	ARG 5	BRA Ki	RSA 1	USW 4	MON Ki	BEL 2	ESP 2	SWE 3	FRA 2	GBR Ki	GER Ki	AUT 1	NED 2	ITA Ki	USA	CAN		2.	51

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Ronnie Peterson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.