Schmahl Henrik

Schmahl Henrik (Hamburg, 1849. október 3. – Stuttgart, 1912. július 13.)^[1] magyarországi német építész.

Schmahl Henrik
Született	1849. október 3. Hamburg
Elhunyt	1912. július 13. (62 évesen) Stuttgart
Nemzetisége	magyarországi német
Munkái
Jelentős épületei	Uránia Nemzeti Filmszínház, Párizsi udvar, Haggenmacher-palota
A Wikimédia Commons tartalmaz Schmahl Henrik témájú médiaállományokat.

Életpályája

Az Uránia mozi és Színház- és Filmművészeti Egyetem épülete Budapesten, a Rákóczi úton

A Párizsi udvar épülete

Schmahl az akkor még önálló városállamban, Hamburgban született. Eredetileg kőművesnek tanult, ipariskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Mivel otthon nem talált munkát, így világnak indult, melynek eredményeképp Budapesten kötött ki; az Első Magyar Általános Biztosító székházának építkezésén dolgozott. Ezután a Vámpalota (a mai Corvinus Egyetem központi épülete) 1870-ben indult építkezésén kapott munkát, mint segédpallér. Itt figyelt fel a fiatal német tehetségére a palota tervezője, Ybl Miklós. A szárnyai alá vette és saját költségén kitaníttatta építésznek. Schmahl Ybl irodájában többek között a Budapesti Operaház építésén is munkálkodott, mielőtt önállósította volna magát.

Önálló munkáit eleinte reneszánsz stílusban tervezte (pl. a Haggenmacher-palota az Andrássy út 52. alatt), majd egyre több elemet kezdett átvenni a velencei gótikus, illetve a mór építészeti stílusból, amiket a korban népszerű eklektika elvei mentén kevert. Utóbbi tervezései közül kiemelkedik az Uránia mozi épülete, illetve a Belvárosi Takarékpénztár székháza, a Brudern-ház (avagy Párizsi udvar) a Ferenciek terén. Budapesten kívüli munkái közül a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár épülete az egyik legkiemelkedőbb alkotása.

Egészségügyi okokból 1912-ben Drezdába utazott, ahol bélműtétet hajtottak végre rajta, a beavatkozás azonban végzetesnek bizonyult. Utolsó munkáját, a Brudern-házat már az emlékiratai alapján Lipták Pál építésvezető fejezte be.

Ismert épületeinek listája

• Haggenmacher-palota, Budapest, Andrássy út 52. (1881–1883)
• Palotaépület, Budapest, Andrássy út 28. (1882)
• Városháza (XIX. ker.), Budapest, Városház tér 18-20. (1884)^[2]
• Palotaépület, Budapest, Andrássy út 102. (1885)
• Schossberger-ház (I.), Budapest, Teréz körút 1. (1885–1886)
• Schossberger-ház (II.), Budapest, Teréz körút 3. (1885–1886)
• Schossberger-ház (III.), Budapest, Teréz körút 5. (1885–1886)
• Drasche-Wartinberg-ház, Budapest, Teréz körút 22. (1886–1887)
• Politzer-ház (I.), Budapest, Teréz körút 25. (1886–1887)
• Politzer-ház (II.), Budapest, Teréz körút 32. (1886–1887)
• Politzer-ház (III.), Budapest, Teréz körút 47. (1887–1888)
• Stern-bérház, Budapest, Rákóczi út 7. (1890)^[3]
• Uránia Mozi épülete, Budapest, Rákóczi út 21. (1893/1895)
• Stern-bérház, Budapest, Rákóczi út 72. (1898) – 1956-ban lebontották^[3]
• Püspöki jószágkormányzóság, ma: a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár épülete, Veszprém, Komakút tér 3 (1901–1902)
• „Hangya” szövetkezet áruháza, Budapest, Közraktár utca 32. (1905) – 2006-ban elbontották^[4]
• „Hangya” szövetkezet bérháza, Budapest, Közraktár utca 34. (1905)^[4]
• Párizsi udvar, Budapest, Ferenciek tere 10. (1909–1912)

Források

• Újra eladó lehet a Párizsi Udvar Archiválva 2012. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, hg.hu, 2012. február 18.
• Életrajza Inː Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
• Torma Ágnes: Schmahl Henrik három épülete a mór művészet 19. századi recepciójának tükrében, In: Ars Perennis, 127–133. oldal, Budapest, 2009. ISBN 9789638882509