Seán MacBride

Seán MacBride (Párizs, 1904. január 26. – Dublin, 1988. január 15.) ír politikus, emberi jogi aktivista. A hidegháborús megosztottság miatt azon kevesek közé tartozik, aki Nobel-békedíj és a Nemzetközi Lenin-békedíj kitüntetettje.

Seán MacBride
Írország külügyminisztere
Hivatali idő 1948. február 18. – 1951. június 13.
Előd	Éamon de Valera
Utód	Frank Aiken
Született	1904. január 26. Párizs,  Franciaország
Elhunyt	1988. január 15. (83 évesen) Dublin,  Írország
Sírhely	Glasnevin Cemetery
Párt	Clann na Poblachta
Szülei	Maud Gonne John MacBride
Házastársa	Catalina Bulfin
Foglalkozás	politikus
Iskolái	University College Dublin – National University of Ireland, Dublin Lycée Saint-Louis-de-Gonzague
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Nobel-békedíj (1974, Szató Eiszaku, 275 000 kr) Nemzetközi Lenin-békedíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Seán MacBride témájú médiaállományokat.

Fiatalkora

Egy ír katonatiszt gyermekeként született, aki tagja volt az ír forradalmi csapatoknak. 1916-ban kivégezték a húsvéti felkelésben való részvétele miatt, így Seánt a szintén forradalmár édesanyja nevelte fel. MacBride korán, tizennégy évesen lett forradalmár. Ellenezte az 1921-es függetlenségi szerződést, mivel a hat északi grófság az Egyesült Királyság része maradt, így tovább folytatta a harcot. Az ír republikánus csapatok veresége után Londonba ment, ahol a Morning Post újságírója lett. 1926-ban tért vissza Írországba, ahol csatlakozott az IRA szeparatista szervezethez, melynek vezérkarába 1928-ban került be.

Közéleti pályafutása

Az 1937-es alkotmánymódosítás után szakított az IRA-val és jogi tanulmányokat folytatott a Dublini Egyetemen és újra újságíróként dolgozott. Diplomájának megszerzése után felvették az Ír Ügyvédi Kamarába. Ügyvédi praxisa alatt elsősorban ír republikánusokat védett, akik a második világháború ellen léptek fel és emiatt voltak letartóztatva.

A háború után megalapította a Republikánus Pártot (Republican Party) és 1947-ben beválasztották az ír parlamentbe (Dáil Éireann), melynek 1958-ig tagja maradt. 1948-ban Írország külügyminiszterévé nevezték ki. 1951-ig tartó minisztersége alatt készült és fogadták el az emberi jogok európai egyezményét, melynek elkészítésében nagy szerepet vállalt. 1954 és 1957 között hazája Európa Tanácsi delegáltja volt.

1961-ben Peter Benenson kanadai ügyvéddel megalapította az Amnesty International nevű jogvédő civilszervezetet, melynek elnöke lett. Emellett a Nemzetközi Békeiroda több vezető funkcióját is betöltötte (a szervezet elnöke is volt). 1963 és 1970 között a Nemzetközi Jogászbizottság főtitkára volt. 1973-ban az ENSZ főtitkárának namíbiai főmegbízottja volt (egyik utódja ezen a poszton a finn Martti Ahtisaari volt). Ezt a pozícióját 1977-ig viselte. Utána az UNESCO egy munkacsoportját vezette, mely a nemzetközi kommunikáció problémáit vizsgálta.

Magyarul megjelent művei

• A MacBride-jelentés. Új nemzetközi kommunikációs rend felé; utószó: Szecskő Tamás, ford. Vincze Éva, Orosz Dóra, Völgyi Zsuzsa, röv. kiad.; TK, Bp., 1983 (Membrán könyvek)

Díjai

• Nobel-békedíj (1974, Szató Eiszakuval) az emberi jogok érvényesülésében tett hosszú, többéves erőfeszítéseiért.
• Nemzetközi Lenin-békedíj (1977)
• American Medal of Justice (1978)

Források

• Életrajz a Nobel-díj honlapján (angolul)
• Életrajz a Pittsburgh-i ír közösség honlapján (angolul)