Martti Ahtisaari

Martti Oiva Kalevi Ahtisaari (IPA-kiejtése [ˈmɑrt:i ˈoivɑ ˈkɑleʋi ˈɑhtisɑ:ri]) (Viipuri, 1937. június 23. – Helsinki, 2023. október 16.) Nobel-békedíjas finn diplomata, politikus, köztársasági elnök.

Martti Ahtisaari
Finnország 10. köztársasági elnöke
Hivatali idő 1994. március 1. – 2000. március 1.
Előd	Mauno Koivisto
Utód	Tarja Halonen
Született	1937. június 23.[1][2][3][4][5] Viipuri, Finnország
Elhunyt	2023. október 16. (86 évesen)[6][7] Helsinki, Finnország
Sírhely	Hietaniemi temető
Párt	Finn Szociáldemokrata Párt
Házastársa	Eeva Hyvärinen
Gyermekei	Marko Ahtisaari
Foglalkozás	politikus diplomata tanár
Iskolái	Oulu Egyetem (–1959) Kuopio Lyceum High School (–1952)[8] Oulun Lyseon Lukio (1952–1956)
Vallás	evangélikus kereszténység
Díjak	Nobel-békedíj (2008, 10 000 000 kr) Fehér Sas-rend (1997) Manfred Wörner Medal (2007) Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1994. július 1.) Félix Houphouët-Boigny-békedíj (2007) Geuzenpenning (2008) Four Freedoms Award – Freedom Medal (2000) Knight Grand Cross of the Order of the Falcon (1995. szeptember 26.) Delta Prize for Global Understanding Három Csillag érdemrend nagykeresztje (1997. november 3.) Peace Prize of Hesse (2000) Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal (1998. október 23.) Global Economy Prize (2012) J. William Fulbright Prize (2000) Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1997. január 28.) Elefántrend (1994. szeptember 7.) honorary doctor of the Moscow State Institute of International Relations Zamenhof award (1995) Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1994. március 1.) a Finn Oroszlán lovagrend nagykeresztje (1994. március 1.) Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana (1995. május 16.) Grand Cross of the Order of Vytautas the Great (1996. január 15.) Grand Cross of the Order of Good Hope (1997. május 13.) Royal Order of the Seraphim (1994. április 12.) a Magyar Érdemrend nagykeresztje Order of the Companions of O. R. Tambo (2004) a francia Becsületrend nagykeresztje (1999) Bath-rend lovagja nagykereszttel Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany Belga Lipót-rend fősávja Grand Collar of the Order of the Southern Cross Grand Cross of the Order of Merit Grand Cross of the Order of the Redeemer Order of Mubarak the Great Collar of the Order of the Aztec Eagle Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (1996. január 10.) Order of State of Republic of Turkey (1999. november 20.) Honorary Officer of the Order of Australia (President Martti AHTISAARI, 2002. április 2.) Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1999. január 29.) Commander of the Order of the Lion of Finland (1975. december 6.) Commander of the Order of the White Rose of Finland (1983. december 6.) Commander First Class of the Order of the White Rose of Finland (1992. december 6.) Grand Cross of the Order of the Cross of Liberty (1994. március 1.) Grand Cross of the Order of the Holy Lamb Order of the National Flag (2016. szeptember 12.) Grand Cross of the Order of the Liberator General San Martín (1997. február 24.) Commander of the Congolese Order of Merit Order of the Crown of the Realm Bintang Jasa Utama Medal for Military Merits Star of the Republic of Indonesia, 3rd class Gold Medal of Merit with clasp of the Reserve Officers Association Cross of merit with clasp of Reservists' association (1994. december 6.)
Martti Ahtisaari aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Martti Ahtisaari témájú médiaállományokat.

Fiatalkora

Édesapja a finn hadseregben szolgált, a finnországi Kuopio városában élt édesanyjával a második világháború alatt. Gyermekkorának jelentős részét is itt töltötte. 1952-ben család Ouluba költözött, iskoláit is itt járta. Levelező hallgatóként tanult az Oului Egyetem pedagógia szakán, ahol 1959-ben szerzett diplomát. 1960-ban a YMCA (Young Men's Christian Association, Fiatal Férfiak Keresztény Szövetsége) kiküldte Pakisztánba, Karacsi városába.

Diplomáciai pályafutása

1963-ban tért haza Pakisztánból és két évvel később hazája diplomáciai szolgálatába állt, a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési és együttműködési főosztályánál kezdett el dolgozni, 1972 és 1973 között annak főosztályvezető-helyettese volt. 1973-ban hazája Dar es-Salaam-i nagykövetévé nevezték ki, majd akkreditálták Zambiába, Szomáliába és Mozambikba. 1977-től az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának namíbiai főmegbízottjaként dolgozott, bár ahogy elődeit, az apartheid-korszakban Namíbiát uraló Dél-afrikai Köztársaság nem ismerte el posztját. 1981-ben tért haza.

1984-ben Finnország fejlesztési segélyekért felelős helyettes államtitkárává nevezték ki, majd 1987-ben az ENSZ főtitkár-helyettesévé választották (az akkori főtitkár Javier Pérez de Cuéllar volt). Emellett 1989 és 1990 között ismét a főtitkár namíbiai különmegbízottjaként tevékenykedett, segítve az ország függetlenné válását. 1991-ben ismét hazatér, a finn kormány külügyi államtitkárává nevezték ki. Eközben 1992 és 1993 között az ENSZ főtitkárának jugoszláviai és boszniai különmegbízottja volt.

Politikai pályafutása

Alsóbb kormányzati pozíciói után 1993-ban a finn szociáldemokrata párt elnökévé választották, majd egy évvel később megválasztották az ország köztársasági elnökévé. Posztját 2000-ig viselte. Elnöksége alatt körbeutazta Finnországot, nagy népszerűséget szerezve.

Támogatta hazája Európai Uniós csatlakozását és próbált a nagyhatalmak között mediálni. Ennek következményeként Borisz Nyikolajevics Jelcin orosz, ill. Bill Clinton amerikai elnök Helsinkiben találkozott. Hatéves elnöki periódusa alatt több konfliktushelyzetben próbált közvetíteni (pl. 1999-ben tárgyalt az akkori szerb vezetéssel Koszovó ügyéről). 2000-ben egy nemzetközi válságcsoport társelnökévé nevezték ki.

Munkája során közvetített az indonéziai Aceh tartományban (2005), ill. Koszovóban is (2007), ahol részletes béketervet dolgozott ki (ún. Ahtisaari-terv). A 2000-ben Észak-Írországban az IRA fegyver-beszolgáltatását felügyelte a brit kormány felkérésére.

Magyarul megjelent művei

• Martti Ahtisaari beszéde a Nobel-békedíj átvétele alkalmából. Oslo, 2008. december 10.; ford. Eliisa Pitkäsalo, Pusztay János; NYME Uralisztikai Tanszék, Szombathely, 2009 (Heuréka)

Díjai

• Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”. A bizottság 197 jelöltből választotta Martti Ahtisaarit.
• 2009-ben a CEU Nyílt Társadalom Díjával tüntették ki.