Sivatagi bandikut

A sivatagi bandikut (Perameles eremiana) a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjébe és a bandikutfélék (Peramelidae) családjába tartozó faj volt. Walter Baldwin Spencer írta le 1897-ben.

Sivatagi bandikut
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia) Rend: Bandikutalakúak (Peramelemorphia) Család: Bandikutfélék (Peramelidae) Alcsalád: Bandikutformák (Peramelinae) Nem: Perameles Faj: P. eremiana
Tudományos név
Perameles eremiana Spencer, 1897
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sivatagi bandikut témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi bandikut témájú kategóriát.

Előfordulása

Az első példányok, Alice Springs környékéről 1897-ben lettek leírva. Élt Dél-Ausztráliában, az Északi területen és Nyugat-Ausztrália középső részén az 1930-as évekig. Nem ellenőrzött jelentések szerint a Tanami-sivatagban, és Broome illetve Port Hedland között is élt. Az utolsó egyedet 1943-ban látták.^[1]

Megjelenése

Testhossza 18-25 centiméter, körülbelül 10 centiméteres farokkal. Fülei hosszúak, félig hegyesek. Színe narancssárga ellentétben a szokásos barnával. Hátsó lába szőrös.

Életmódja

Étrendje nem ismert, ám hangyákat, bogarak lárváit és termeszeket is evett.

Kihalásának oka

Kipusztulását valószínűleg az élőhelyének elvesztése, nyulak és tűz által, miután az őslakosokat eltávolították, valamint a kisragadozók elszaporodása (rókák) okozták. Jelen állás szerint 1943 és 1960 között halt ki.