Somogyváry Gyula

Vitéz Somogyváry Gyula, 1929-ig Freissberger Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895. április 21. – Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.

Somogyváry Gyula
vitéz Somogyváry Gyula 1928-ban
Született	1895. április 21. Füles
Elhunyt	1953. február 12. (57 évesen) Budapest mellett
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író, újságíró, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939) magyarországi parlamenti képviselő (1939 – 1944. március 21.)
Sírhelye	Új köztemető (301-6-5)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyváry Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

vitéz Somogyváry Gyula arcképe (1935) és aláírása

vitéz Somogyváry Gyula 1942-ben

Élete

A Sopron vármegyei Fülesen született, apja Freissberger Vilmos, a nagycenki Széchenyi-uradalom gazdatisztje, anyja Jummerspach Ilona volt.^[2] Fiatalon megmutatkozott az irodalomhoz való vonzódása, 13 évesen jelent meg első írása nyomtatásban egy vidéki lapban.

Az első világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben Dormándy Géza és Lemberkovics István oldalán. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1929-ben^{[m 1]} Horthy Miklós vitézzé avatta.

1920-ban a Magyar Távirati Iroda (MTI) vidéki osztályának osztályvezetője lett, 1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója. A hangjáték műfajának magyar elnevezője és magyarországi meghonosítója. Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.^[3] Részt vett a Gömbös-féle Fajvédő Párt, illetve az Ébredő Magyarok Egyesülete megalapításában, egyúttal alapító tagja lett a fajvédő szövetségnek is. Gömbös hívének számított.

1935-ben a csornai körzet országgyűlési képviselőjévé választották a Nemzeti Egység Pártja (NEP) színeiben. 1939-ben a Magyar Élet Pártjává átnevezett NEP jelöltjeként újra megválasztották. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját a Magyar Rádiótól megvonták, személyét teljesen elszigetelték, a rádió igazoló bizottsága eltiltotta minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. 1950-ben betiltották minden művét, majd budai lakásán az ÁVO letartóztatta és Kistarcsára internálta. 1953-ban az internálótáborból a fővárosba szállítás közben, máig sem felderített körülmények között szívroham következtében halt meg.^[4][5]

Emlékezete

Emléktáblája:
I. kerület Ybl Miklós tér 2.

• 1995-ben emléktáblát állítottak tiszteletére, a budapesti Ybl téri lakása közelében
• Műveit sorra újra kiadták
• Somogyváron, a templom nyugati falán 1992-ben állított emléktáblával tisztelegnek az ott töltött hat évnek
• Dunaharasztiban utcát neveztek el róla

Művei

• Idők sodrában (versek) 1926
• Éjfél után (versek) 1927
• A fejedelem stafétája (regény) 1927
• Gyújtogatás - versek: 1919-1921 Székesfehérvár 1928
• Dal, amelyet nem daloltak végig (regény) 1928
• Éjfél után (versek) 1929
• Barabás Béla 1931
• Virágzik a mandula (regény) 1933
• Kitagadottak (dráma) 1933
• Hűség (dráma) 1934
• A Rajna ködbe vész 1935
• És mégis élünk (regény) 1936
• Virrasztó a ködben (versek) 1938
• Ne sárgulj, fűzfa! (regény) 1939
• A város meg a sárkány (regény) 1939
• Vitéz Somogyváry Gyula versei 1940
• A pirossapkás kislány (regény) 1941
• És Mihály harcolt 1942
• A hadtest hű marad (regény) 1942
• Kalendárium 1943
• Katonacsillag megfordul (regény) 1944
• A vihar a levelet… (regény) 1947
• A Tűzoszlop (regény) 1947

Újabb kiadások

• A Rajna ködbe vész, Duna Kiadó, Zürich, 1970.
• A város meg a sárkány, Duna Kiadó, Zürich, 1972.
• Ne sárgulj, fűzfa!, Auktor Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-7780-03-3
• A Rajna ködbe vész, Auktor Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-7780-02-5
• Virágzik a mandula, Auktor Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-7780-00-9
• És mégis élünk, Gilde, Fahrwangen, 1995, ISBN 3-9520846-1-1
• A város meg a sárkány, Gilde, Fahrwangen, 1997, ISBN 3-9520846-7-0
• A Rajna ködbe vész, Korona Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-9191-77-9
• Somogyváry Gyula összes versei és műfordításai, Auktor Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-7780-76-9
• Ne sárgulj, fűzfa!, Auktor Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-7780-81-5
• És Mihály harcolt, Auktor Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-7780-82-3
• Virágzik a mandula, Auktor Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-7780-80-7
• Vihar a levelet, Auktor Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-7780-87-4
• És mégis élünk, Auktor Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-7780-91-2
• A pirossapkás kislány, Auktor Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-7780-97-1
• A város meg a sárkány, Auktor Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-7780-94-7
• Katonacsillag megfordul, Auktor Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-9676-00-4
• A hadtest hű marad, Auktor Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-7780-98-X
• Vasfejű a vásárban, Auktor Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-9676-05-3
• A Rajna ködbe vész, Auktor Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-9676-03-9
• A Tűzoszlop, Auktor Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-9676-01-5
• Dal, amelyet nem daloltak végig, Auktor Kiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9676-02-2
• A fejedelem stafétája, Auktor Kiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9676-06-0

Megjegyzések

1. Korábban a Magyar Országgyűlési Almanach alapján az 1921-es avatási időpont terjedt el, de más iratok egyértelműen bizonyítják, hogy 1929-ben történt meg vitézzé avatása. – Forrás: Hadtörténeti Könyvtár: Somogyváry Gyula. hadtorteneti.blog.hu (a Hadtörténeti Könyvtár blogja) (2012. április 21.) (Hozzáférés: 2014. március 4.)^{[halott link]}