Stanford Linear Accelerator Center

A Stanford Linear Accelerator Centert (Stanfordi Lineáris Gyorsítóközpont, SLAC) a Stanford Egyetem működteti. 1962-ben alapították. A Menlo Park-i Sand Hill Roadon (Kalifornia) található. Egy 3 km hosszú rádiófrekvenciás lineáris részecskegyorsító van benne elektronok és pozitronok gyorsítására. A kutatás középpontjában az elektronnyalábra alapozott kísérleti és elméleti elemirészecske fizikai kutatás áll, emellett magfizikai, szilárdtestfizikai, kémiai, biológiai és orvosi kutatásokat végeznek szinkrotronsugárzás segítségével. Több mint 3000 vendégkutatót szolgál ki évente a részecskefizika és a szinkrotronsugárzás területén.

Stanford Linear Accelerator Center
Típus	kutatóközpont laboratórium könyvtár
Alapítva	1962
Anyavállalata	United States Department of Energy Stanford Egyetem
Stanford Linear Accelerator Center Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 37° 25′ 03″, ny. h. 122° 12′ 09″37.4175, -122.2025
A Stanford Linear Accelerator Center weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanford Linear Accelerator Center témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az SLAC-ben volt az első amerikai weboldal.

A Stanfordi lineáris gyorsító (légi felvétel)

A gyorsító részletesebb leírása

A lineáris gyorsító elektronokat illetve pozitronokat gyorsít 50 GeV energiára. Pályája nagyjából 10 méterre a földfelszín alatt fut, az „Interstate 280” gyorsforgalmi autóutat alul keresztezi.

Kutatás

Az SLAC-n zajló kutatások három fizikai Nobel-díjhoz vezettek:

• 1976 – Burton Richter és Samuel C. C. Ting a Charm-kvark felfedezéséért
• 1990 – Jerome I. Friedman, Henry W. Kendall és Richard E. Taylor a proton és a neutron kvarkszerkezetének magyarázatáért
• 1995 – Martin Lewis Perl és Frederick Reines a tau-részecske illetve a neutrínó felfedezéséért

1998 óta a SLAC-nál elektron-pozitron ütköztetéseket végeznek a CP-szimmetriával foglalkozó BaBar kísérlet számára.

A tervek szerint a gyorsítót fogják felhasználni a lézerből kijövő fényhez hasonló, csak annál sokkal rövidebb (1,5–15 Å) hullámhosszú, úgynevezett koherens röntgensugárzás létrehozására az LCLS berendezésben, amellyel új kutatási lehetőségek nyílnak majd meg, mivel a hullámhossza az atomi méretekbe esik.^[1]