Starker János

Starker János (Budapest, 1924. július 5. – Bloomington, Indiana, 2013. április 28.^[8][9]) Grammy-díjas magyar gordonkaművész és -tanár.

Starker János
Starker János (2009)
Életrajzi adatok
Született	1924. július 5.[1][2][3][4] Budapest[5]
Elhunyt	2013. április 28. (88 évesen)[1][6][2][4] Bloomington[7]
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Aktív évek	1945-2013
Hangszer	gordonka
Díjak	Grammy-díj Grand Prix du Disque
Tevékenység	gordonkaművész zenetudós academic musician szerkesztő zenepedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Starker János témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Starker Sándor zwierzynieci születésű női szabómester és Chajkin (Muncha Jezkowa) Margit oroszországi szülők gyermekeként született zsidó családban.^[10]

A Zeneakadémián Schiffer Adolf tanítványa volt, mellette Weiner Leó, Waldbauer Imre, Molnár Antal és Hammerschlag János óráit látogatta.

Starker 14 évesen debütált professzionálisan, és három órás felmondási idővel eljátszotta a Dvořák-concertót, amikor az eredetileg tervezett szólista nem tudott játszani. 1939-ben otthagyta a Zeneakadémiát, és a háború nagy részét Budapesten töltötte. Fiatalkora miatt Starker megúszta idősebb testvérei tragikus sorsát, akiket kényszermunkára kényszerítettek, és végül meggyilkoltak a nácik. Starker ennek ellenére három hónapot töltött egy náci internálótáborban.

Különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának (1945–1946) és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között.

1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar (1948–1949, Doráti Antal vezetésével), a Metropolitan Opera (1949–1953), majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt (1953–1958). Közben egyre jobban koncentrált a szólójátékra, egyre több hangversenyt adott, és 1958-tól évtizedeken át a bloomingtoni Indiana University nagy hírű gordonkatanszakának vezetője volt.

1962-ben a chicagói Conservatory College díszdoktorává avatták.

1973-tól Luzernben is vezetett mesterkurzusokat. A klasszikus mesterek, valamint a 20. századi magyar zene alkotásainak kiváló előadója, igen sokat tett Kodály Zoltán szólógordonka szonátája megismertetéséért. Gyakran adott szonátaesteket Julius Katchennel,(wd) és az 1998-ban elhunyt Sebők Györggyel. Több mint 150 hanglemezfelvételt készített.

Új kiadásban jelentette meg Bach szólószvitjeinek kottáját, és jól ismert gordonkaiskolája is. Érdekesség, hogy Starker János egy 1705-ben készült Goffriller gordonkán játszott.

Könyvei

• The roll call of the blessed ones; ill. Jorge Sicre; Occidental Press, Washington, 1985
• The roll call of the blessed ones; ill. Jorge Sicre; Dorrance, Pittsburgh, 1997
• The world of music according to Starker. A memoir; Indiana University Press, Bloomington–Indianapolis, 2004 + CD ISBN 978-0-253-34452-6

Díjai

• Lemeznagydíj (1948)
• George Washington-díj (1972)
• Herzl-díj (1978)
• Kodály-érem (1983)
• Arturo Toscanini-díj (1986)
• Tracy Sonnenborn-díj (1986)
• Grammy-díj (1998)