Weiner Leó

Weiner Leó (Budapest, 1885. április 16. – Budapest, 1960. szeptember 13.)^[12] kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, a 20. századi magyar zene konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője.

Weiner Leó
Született	1885. április 16.[1][2][3][4][5] Budapest[6][7]
Elhunyt	1960. szeptember 13. (75 évesen)[1][2][4][5][8] Budapest[9][7]
Állampolgársága	magyar[10]
Foglalkozása	zeneszerző zenetudós zenepedagógus egyetemi oktató zongoraművész
Iskolái	Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (1901–1906)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1950) Magyarország Kiváló Művésze díj (1953) a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955)[11] Kossuth-díj (1960)
Sírhelye	Fiumei úti sírkert (34/2-1-12)
A Wikimédia Commons tartalmaz Weiner Leó témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Weiner Leó sírja Budapesten. Kisfaludi Strobl Zsigmond műve. Kerepesi temető: 34/2-1-23.

Életpályája

Budapesten született Weiner Adolf (1843–1910)^[13] hivatalnok és Diner Jenny (1849–1885)^[14] gyermekeként.^[15] Édesanyja a szülést nem élte túl. Édesapja ugyanabban az évben ismét megházasodott.^[16] 1901 és 1906 között Koessler János növendéke volt a Zeneakadémián. 1906-tól tanított, előbb a Fodor Zeneiskolában, majd 1908-tól Zeneakadémián zeneelméletet, zeneszerzést, majd 1918-tól kamarazenét, egészen 1957-es nyugdíjazásáig, sőt otthonában még utána is. Munkásságának ez a legjelentősebb része, muzsikusok százait indította el biztos alappal a pályán.

1928-ban karmester nélküli kamarazenekart szervezett akadémiai növendékekből, amely az ő irányítása mellett működött.

Zeneművei

Színpadi művek

• Csongor és Tünde – kísérőzene op. 10 (1913, 23 tétel)
• Csongor és Tünde – balett (két változatban, 1930-ban 9 tételes, 1959-ben 14 tételes formában)
• Örök temetés (Liszt Funérailles és Marche funebre c. zongoraműveinek hangszereléséből összeállítva)

Versenyművek

• Concertino zongorára és zenekarra op. 15 (1923)
• Ballada klarinétra és zenekarra op. 8 (193?) (második változat op. 28, 1949)
• Románc gordonkára és vonószenekarra op. 29 (1949)
• fisz-moll hegedűverseny op. 45 (1957)
• D-dúr hegedűverseny op. 41 (1958)

Zenekari művek

• Scherzo op. 1 (1905) A szerző megsemmisítette
• Szerenád op. 3 (1906)
• Farsang op. 5 (1907)
• Katonásdi op. 16 (1924)
• Szvit op. 18 (1931)
• Pasztorál fantázia és fuga op. 23 1934
• I. Divertimento op. 20 (1934)^[17]
  • 1. Jó alapos csárdás
  • 2. Rókatánc - a legismertebb, önállóan is leggyakrabban játszott műve. Eredetileg egy cigánytánc dallama.
  • 3. Marosszéki keringős
  • 4. Verbunkos
  • 5. Csűrdöngölő
• II. Divertimento op. 24 (1938)
  • 1. Lakodalmas
  • 2. Tréfálkozás
  • 3. Panaszos ének
  • 4. Kanász nóta
• III. Divertimento "Magyar benyomások" op. 25 (1949)
  • 1. Duda nóta (Allegretto poco andantino)
  • 2. Kesergő (Moderato quasi andante)
  • 3. Juhász tréfa (Allegretto ben moderato)
  • 4. Ballada (Andante poco mosso)
  • 5. Maskara nóta (Allegro)
• IV. Divertimento op. 38 (1951)
  • 1. Régi csárdás
  • 2. Marosszéki forgatós
  • 3. Búsuló juhász
  • 4, Gábor Ignác nótája
  • 5. Változatok
• V. Divertimento op. 39 (1951)
  • 1. Peregi verbunk (Tempo di csárdás)
  • 2. Tréfálkozás (Allegretto ben moderato)
  • 3. Betyárdal (Allegro)
  • 4. Szerelmes nóta (Mosso moderato)
  • 5. Nógrádi dudás (Allegretto vivo)
• Kísérőzene Vörösmarty Csongor és Tünde c. művéhez (1913), és a belőle készült zenekari szvitek (összesen 4), valamint a Csongor és az ördögfiak c. zenekari scherzo
• Zenekari átiratok J. S. Bach, Liszt Ferenc, Hector Berlioz, Pjotr Iljics Csajkovszkij, Bartók Béla és Franz Schubert műveiből
• Változatok egy magyar népdal felett op. 30 (1949)
• Preludio, notturno e scherzo diabolico op. 31 (1950)
• Ünnepi hangok 1951 (elveszett)
• Toldi, szimfonikus költemény op. 43 (1952), és a belőle készült két zenekari szvit, 1953 és 1955
• Passacaglia op. 44 (1955)
• Magyar gyermek- és népdalok 1955

Kórusművek

• Agnus Dei (1906)
• Gloria 1906) mindkettő hatszólamú vegyeskarra, kíséret nélkül.

Kamarazene

• Passacaglia op. 2 (1904) a szerző megsemmisítette
• 1. vonósnégyes, Esz-dúr op. 4 (1906)
• 2. vonósnégyes, fisz-moll, op. 13 (1921)
• 3. vonósnégyes, G-dúr op. 26, (Pasztorál fantázia és fuga), (1938)
• Vonóstrió op. 6 (1908)
• D-dúr hegedűszonáta op. 9 (1911) (hegedűversenyként op. 41 1950)
• fisz-moll hegedűszonáta op. 11 (1918) (hegedűversenyként op. 45 1957)
• Ballada klarinétra és zongorára op. 8 (1911) (zenekarkíséretes változatban is op. 28 1949)
• Románc gordonkára és zongorára op. 14 (1921) (hárfával kamarazenekar kíséretes változatban is op. 29 1949)

Zongoraművek

• Farsang zongorára op. 5, 1906
• Caprice, 1908
• Három zongoradarab op. 7, 1910
• Miniatür képek op. 12, 1918
• Csongor és Tünde op. 10 Első balett zongorakivonat ante, 1930
• Csongor és Tünde kísérőzene op. 10 zongorakivonat, 1931
• Katonásdi zongorára op. 16b, 1931
• Passacaglia op. 17, 1936
• Magyar parasztdalok (5 sorozat: op. 19I 1932, op. 19II 1934, op. 22 1937, op. 33, 1950 és op. 34, 1950)
• Lakodalmas zongorára op. 21b, 1937
• Három magyar paraszttánc zongorára, 1941
• Öt könnyű kis zongoradarab a Reschofski-kiadványba, 1948
• Húsz könnyű kis darab (Magyar gyermek- és népdalok) op. 27, 1948
• Magyar népi muzsika a zongorázó ifjúság számára op. 42, 1952
• Toldi op. 43c Illusztráló zene zongorára, 1959

Művek két zongorára és négy kézre

• Változatok magyar népdalra két zongorára op. 32
• Szerenád op. 3 zongorára négy kézre, 1906
• Esz-dúr vonósnégyes op. 4 zongorára négy kézre, 1907
• Tündérek tánca zongorára négy kézre a Csongor és Tünde szvitből op. 10
• Három könnyű kis zongoradarab zongorára, négy kézre op. 36
• Három magyar népi tánc, 1960

Írásai

• Összhangzattanra előkészítő jegyzetek. Hangköztan. A középiskolai énektanítókat képző tanfolyam felvételi vizsgálatára készülők számára; Rozsnyai, Budapest, 1910
• Összhangzattanra előkészítő jegyzetek. Hangköztan. A középiskolai énektanítókat képző tanfolyam felvételi vizsgálatára készülők számára; 2. átdolg. kiad.; Rozsnyai, Budapest, 1911
• A zenei formák vázlatos ismertetése. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia melléktanszakosai és a középiskolai énektanítóképző tanfolyam hallgatói részére; Rozsnyai, Budapest, 1911
• Az összhangzattan előkészítő iskolája. Skálák, hangközök, hallást fejlesztő gyakorlatok, fő- és mellék-hármashangzatok; 3. átdolg., bőv. kiad.; Rozsnyai, Budapest, 1917
• Elemző összhangzattan (funkció-tan). Haladók részére, akik a számjelzett basszus tanulmányán már túl vannak; Rózsavölgyi, Budapest, 1944
• Az összhangzattan előkészítő iskolája. Skálák, hangközök, hallást fejlesztő gyakorlatok, fő- és mellék-hármashangzatok iskolai és magánhasználatra; 5., jav. kiad.; Zeneműkiadó, Budapest, 1953
• A hangszeres zene formái; Zeneműkiadó, Budapest, 1955
• Elemző összhangzattan (funkció-tan). Haladók részére, akik a számjelzett basszus tanulmányán már túl vannak; jav. újrany.; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Budapest, 1994

Kitüntetései

• Kossuth-díj (1950, 1960)
• Kiváló művész (1953)
• Coolidge-díj.

Emlékezete

Weiner Leó-díj

A zeneszerző születésének 120. évfordulója alkalmából 2005. április 15-én adták át először a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Weiner Leó Kuratóriuma által alapított Weiner Leó-díjat. Az elismerést azok a kiváló zeneművészek és -tanárok kaphatják, akik Weiner Leó szellemében fejtették ki sok évtizeden át odaadó és eredményes művészi és tanári munkásságukat. A díjakat az Egyetem mindenkori rektora adja át.

• 2005-ben Miklósi György zongoraművész és Hevesi Judit hegedűművész, a Zeneakadémia nyugalmazott tanárai kapták a díjat.^[18]
• A 2006-ban díjazottak: Devich Sándor hegedűművész-tanár és Konrád György brácsaművész-tanár.^[19]
• A 2007. év díjazottja a Bartók vonósnégyes: Komlós Péter, Hargitai Géza, Németh Géza, Mező László^[20]
• 2008-ban Zempléni Kornél zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzor emeritusa kapta a díjat.^[21]
• 2009-ben Weninger Richárd hárfaművész nyerte el az emlékdíjat.^[22]
• 2010-ben Kassai István zongoraművész részesült e kitüntetésben.^[23]
• 2015-ben Rolla János hegedűművész lett a díj birtokosa.^[24]
• 2017-ben Gulyás Márta(en)^[25] zongoraművész kapta meg az emlékdíjat ^[26]
• 2019-ben Bársony László^[27] brácsaművész munkásságát ismerték el a díjjal.^[28]

Lásd még: Weiner Leó-díjasok (kategórialap)

Egyéb

• Portréját fiatalkori barátja, Berény Róbert festette meg (1911).
• Egyik lakhelyén, a Teréz körút 32. számú ház falán emléktáblát állítottak neki.
• Utolsó, Király utca 91. szám alatti lakásában halála után néhány évig emlékmúzeum működött, amelyet testvére, „Kató” gondozott.
• Nevét Budapest VI. kerületében utca viseli (korábban Horn Ede utca).
• Róla nevezték el 1985-ben a volt budapesti XI. kerületi állami zeneiskolát, mely 1990-től középfokú (konzervatóriumi) zeneoktatást is indított. Jelenleg Weiner Leó Katolikus Zeneiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium^[29]