Szárnya

Szárnya (lengyelül Podsarnie [pɔt'sarɲɛ], korábban Orawka Srednia [ɔ'rafka 'srɛdɲa], szlovákul: Sŕnie) falu Lengyelországban, az egykori Nowy Sącz, a mai Kis-lengyelországi vajdaságban.

Szárnya (Podsarnie)
Szárnya látképe
Közigazgatás
Ország	Lengyelország
Vajdaság	Kis-lengyelországi
Járás	Nowy targi
Rang	község
Körzethívószám	(+48) 18
Rendszám	KNT
Népesség
Teljes népesség	811 fő (2021. márc. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 34′, k. h. 19° 48′49.56666667, 19.8
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárnya témájú médiaállományokat.

Fekvése

Jablonkától 10 km-re északkeletre, az Orawka-patak két partján fekszik.

Nevének eredete

Nevét első, Sarna nevezetű bírájáról kapta.

Története

Itt volt a Trianon előtti Magyarország határa, ahol vámhivatal is működött. Fa harangtornya 18. századi.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZÁRNYA. Lengyel falu Árva Várm. az Árvai Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok; fekszik Harkabuz mellett, az Ország’ szélén, ’s patakja Harkabuznál ered, melly zápor essők’ alkalmatosságával szélesen el szokott terjedni; határja a’ középszerűnél soványabb, ’s leginkább zabot terem; piatza Tersztena Mezővárosban 5 és fél órányira.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szárnya, tót falu, Árva vgyében, a gallicziai határszélen, 628 kath. lak. 22 7/8 sessio. Gyolcskereskedés. F. u. az árvai urad. Ut. p. Rosenberg.”^[3]

A trianoni diktátumig Árva vármegye Trsztenai járásához tartozott.

Egyike a trianoni diktátum aláírása után egy hónappal – a belgiumi Spa-ban tartott diplomáciai konferencia által – Lengyelországnak ítélt tizennégy felső-árvai falunak. 1939 és 1945 között a Szlovák Köztársasághoz tartozott.

Népessége

1910-ben 419, túlnyomórészt lengyel lakosa volt.

Manapság 803 lakosának nagy része lengyel nemzetiségű, de 20 százalék felett van a szlovákok aránya a településen.^[4]

Ismert személyek

• Itt született 1778. november 25-én Szárnyai Zoerárd Ignác OSB, bencés szerzetes. Gimnáziumi tanár volt Sopronban, Pozsonyban, Nagyszombatban és Komáromban, azután házgondnok Pannonhalmán. Élete utolsó négy évében Celldömölki alperjel volt. Meghalt 1842. szeptember 22-én Celldömölkön.^[5]