Tilli Endre

Tilli Endre vagy Tilly Endre (Budapest, 1922. augusztus 15. –‎ Shannon, 1958. augusztus 14.) világbajnok, olimpiai bronzérmes magyar vívó, edző, szakíró.

Tilli Endre
Személyes adatok
Születési dátum	1922. augusztus 15.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	1958. augusztus 14. (35 évesen)
Halálozási hely	Shannon, Írország
Állampolgárság	magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem	tőr, párbajtőr, kard

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vívás Olimpiai játékok bronz 1952, Helsinki Tőr csapat bronz 1956, Melbourne Tőr csapat Világbajnokság bronz 1953, Brüsszel Tőr csapat bronz 1954, Luxembourg Tőr csapat ezüst 1955, Róma Tőr csapat arany 1957, Párizs Tőr csapat

Sportolói pályafutása

A Budapesti Vasas vívójaként 1948-tól 1957-ig szerepelt a magyar válogatottban. Mindhárom fegyvernemben versenyzett, pályafutása elején kardvívásban, később tőrvívásban ért el jelentős eredményeket. A magyar férfi tőrcsapat tagjaként két olimpiai és négy világbajnoki érmet nyert.

A magyar férfi tőrvívás pályafutása időszakában zárkózott fel a világ élvonalához. Az 1957. évi párizsi világbajnokságon tagja volt a magyar férfi tőrvívás első világbajnoki címét nyerő csapatnak. Legjobb egyéni eredménye az 1953. évi brüsszeli világbajnokságon elért negyedik helyezés.

Az aktív sportolástól 1957-ben vonult vissza.

Sporteredményei

Tőrvívásban

• kétszeres olimpiai 3. helyezett:
  • 1952, Helsinki: csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József)
  • 1956, Melbourne: csapat (Fülöp Mihály, Gyuricza József, Marosi József, Sákovics József, Somodi Lajos)
• világbajnok:
  • 1957, Párizs: csapat (Czvikovszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő)
• világbajnoki 2. helyezett:
  • 1955, Róma: csapat (Fülöp Mihály, Gyuricza József, Marosi József, Pacséri Kázmér, Szőcs Bertalan)
• kétszeres világbajnoki 3. helyezett:
  • 1953, Brüsszel: csapat (Gerevich Aladár, Gyuricza József, Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József)
  • 1954, Luxembourg: csapat (Gerevich Aladár, Gyuricza József, Marosi József, Palócz Endre, Szőcs Bertalan)
• világbajnoki 4. helyezett:
  • 1953, Brüsszel: egyéni
• kétszeres főiskolai világbajnoki 2. helyezett:
  • 1949, Budapest: egyéni
  • 1949, Budapest: csapat (Balthazár Lajos, Márkus László, Sákovics József)
• kilencszeres magyar bajnok:
  • egyéni: 1951–1954
  • csapat: 1948, 1951–1953, 1956

Kardvívásban

• főiskolai világbajnok:
  • 1949, Budapest: csapat (Kárpáti Rudolf, Karvázy István, Németh Dezső, Versényi Lajos)
• magyar bajnok
  • csapat: 1950

Edzői és szakírói pályafutása

Már aktív sportpályafutása alatt tudományos alapossággal foglalkozott a vívással. Több, az ötvenes évek első felében megjelent vívószakkönyv társszerzője.

Visszavonulása után az egyiptomi vívóválogatott edzője lett, illetve nemzetközi versenyeken bíróként vett részt. Az írországi Shannon környékén – az 1958. évi philadelphiai világbajnokságra utazva – repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.

Főbb művei

• Tőr- és párbajtőrvívás (Bay Bélával és Rerrich Bélával, Budapest, 1953)
• A kardvívás (Rerrich Bélával, Budapest, 1954)
• A magyar vívás kézikönyve (Rerrich Bélával, Budapest, 1955)

Díjai, elismerései

• Magyar Köztársasági Sportérdemérem bronz fokozat (1949)^[1]