Trappisták

A trappisták a római katolikus egyházhoz tartozó, a ciszterciek eredeti, szigorú szabályait követő szerzetesrend tagjai. A rend hivatalos latin neve: Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae (O.C.S.O.) vagy Ordo Cisterciensium Reformatorum (O.C.R.). A trappista elnevezés a monostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtóról (’La trappe’) származik.^[1]

Trappista Rend (Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae)
Imádkozó trappista szerzetes
Alapító	Armand Jean le Bouthillier de Rancé
Alapítva	1664
Jóváhagyva	1892
Típus	szerzetesrend
Generális apát	Eamon Fitzgerald
Székhelye	Róma, Viale Africa, 33.
Elhelyezkedése
a rend központja Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 49′ 28″, k. h. 12° 28′ 34″41.8245, 12.476027777778
A Trappista Rend weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Trappista Rend témájú médiaállományokat.

Trappista szerzetesek

Történetük

A rend alapítója Armand Jean le Bouthillier de Rancé (1626–1700) Normandiában, Mortagne közelében élő ciszterci apát volt, aki monostorában, a Notre-Dame de la Trappe apátságban 1662-ben reformokat vezetett be, visszatérve az eredeti citeaux-i szigorhoz. A szigorításokat (ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás, kemény aszkézis, kétkezi munka) a Szentszék 1678-ban engedélyezte. A reformokat követő 40 év alatt a monostor szerzeteseinek létszáma 10 főről 300-ra növekedett.

A francia forradalom elől menekülve 1791-ben többek között Svájcban, Katalóniában (Poblatban), Münsterben, Kanadában fogadták be őket. 1798-ban azonban a franciák a svájci telepítést szétverték, ezért a menekülő szerzetesek Konstanzban, Augsburgban, Münchenben és az Orosz Birodalomban, illetve onnan Nagy Britanniában telepedtek le. 1817-ben térhettek csak vissza a la-trappe-i törzsházukba, amelyet Napóleon bukása után visszavásároltak. A rend virágzásnak indult, és több helyen új rendházak keletkeztek. Az 1830-as júliusi forradalom békében hagyta őket, de 1880-ban 1450 trappistát kiutasítottak Franciaországból.

A trappisták 1892-ben váltak ki végleg a ciszterci rendből és alakultak önállóvá.

Életmódjuk

A reformált életmódjuk miatt a legszigorúbb szerzetesrendnek tartják. Aszkézis, imádság, önmegtagadás, fizikai munka és csend jellemzi a napjaikat. Húsmentes böjti fegyelmet tartanak. A szerzetesek egyszemélyes cellákban élik az életük nagy részét, rendkívül egyszerű körülmények között. Festetlen, fehér, lenvászonból készült hosszú, széles ujjú habitust viselnek, amit csuklya és egy vállruha (skapuláré) egészít ki.

A fizikai munka hagyományos ágai a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás – olyannyira, hogy a rendről sajtot és sört is elneveztek.

• A trappista sajtot a Mayenne közelében álló Notre-Dame de Port-du Salut kolostor szerzetesei készítették először. Magyarországon ma ez a legkedveltebb sajttípus.
• A hagyományos, felső erjesztésű sörök közé tartozó trappista söröket tekintik az apátsági sörök elitjének. Ezt a nevet az egész világon csak hét trappista kolostorban főzött sör viselheti. Ezek közül hat főzde Belgiumban:
  • Bières de Chimay,
  • Brasserie d'Orval
  • Brasserie de Rochefort
  • Brouwerij Westmalle
  • Brouwerij Westvleteren
  • Brouwerij de Achelse Kluis

egy pedig Hollandiában, a Tilburg melletti Berkel-Enschotban álló Koningshoeven apátságban üzemel.

Szervezetük

A rendnek összesen 102 kolostora van. A legtöbb trappista kolostor Franciaországban, az USA-ban, Spanyolországban, Írországban és Belgiumban áll, de van például Hongkongban, Indiában, Angolában, Mexikóban és Új-Zélandon is.

Magyarországhoz legközelebb Banja Luka vidékén (Samostan Marija-Zvijezda) és Ausztriában működik trappista kolostor; Csehországban 2001-ben alapítottak egyet.

A rend székhelye Rómában van. Vezetői:

• Abbas Generalis
• Daniele Levrard (1939) tisztelendő nővér.