Vadász Elemér

Vadász Elemér (született Weisz Móric Elemér^[5]) (Székesfehérvár, 1885. március 1.^[6] – Budapest, 1970. október 30.)^[7] kétszeres Kossuth-díjas geológus.

Vadász Elemér
Született	Weisz Móric Elemér 1885. március 1.[1][2] Székesfehérvár
Elhunyt	1970. október 30. (85 évesen)[1][2] Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Weisz Vilmos Deutsch Antónia
Foglalkozása	geológus egyetemi oktató
Kitüntetései	Kossuth-díj (1948, Vendl Aladár) Kossuth-díj (1952)
Sírhelye	Farkasréti temető (NVcs-518. fülke)[3][4]
Sablon Wikidata Segítség

Tanulmányai, munkássága

Weisz Vilmos alkusz és Deutsch Antónia fia. A budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen szerezte a diplomáját. A földtan-őslénytan tanszék tanársegédje, majd adjunktusa volt. Magyarország több szénterületét is tanulmányozta, köztük a dorogi medencét. Az őszirózsás forradalom hónapjaiban szorgalmazta a természettudományos kutatás és oktatás reformját. A Tanácsköztársaság idején a földtan, majd az őslénytan egyetemi tanárává nevezték ki. Tagja volt a Tudományos Társulatok és Természettudományi Múzeumok Direktóriumának. A Tanácsköztársaság után az egyetemről távoznia kellett. 1920-tól a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. geológusa, ahonnan nyugdíjazták 1945-ben. 1946–1965 között ismét a tudományegyetem oktatója, professzora lett. Az 1948/1949-es egyetemi tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarának prodékánja, a Természettudományi Kar első dékánja, a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) utolsó rektora. Egyetemvezetői tevékenységével következetesen támogatta, segítette az 1949/1950-es évek egyetemi reformjának, az egyetemek szocialista átalakításának történéseit. A Magyar Földtani Társulat elnöke volt.

Felesége Joós Ágnes (1895–1972)^[8] volt, Joós István és Hrebenda Róza lánya, akivel 1916. november 25-én Budapesten kötött házasságot.^[9]

Művei

• Magyarország mediterrán tüskésbőrűi (Geologica Hungarica I., Budapest, 1914)
• A geológus munkája (Pécs, 1928)
• A Mecsek hegység (Magyar Tájak Földtani Leírása I., Budapest, 1935)
• Magyarország földtana (Budapest, 1951)
• Kőszénföldtan (Budapest, 1951)
• Bauxitföldtan (Budapest, 1951)
• A bakonyi mangánképződés (Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleménye, Budapest, 1952)
• Magyarország földtana (Budapest, 1953 és 1960)
• A földtan fejlődésének vázlata (Budapest, 1953)
• Elemző földtan (Budapest, 1955)
• Szabó József (Budapest, 1970)

Kitüntetések

• Kossuth-díj: 1948, 1952
• Szabó József-emlékérem (1954)
• Bugát Pál-emlékérem (1966)