Viktor Anatoljevics Rizsakov

Viktor Anatoljevics Rizsakov (oroszul: Виктор Анатольевич Рыжаков; Habarovszk, 1960. május 25. –) európai hírű, Sztanyiszlavszkij-díjas orosz rendező, színészpedagógus, díszlet- és jelmeztervező. Az Oxigén (Kiszlorod) színházi mozgalom^{[m 1]} alapítója Ivan Viripajevvel.

Viktor Rizsakov
Született	Viktor Anatoljevics Rizsakov 1960. május 25. (65 éves) Habarovszk
Állampolgársága	orosz (1991–)
Nemzetisége	orosz
Foglalkozása	színházi rendező, színészpedagógus, díszlet- és jelmeztervező
Iskolái	Borisz Scsukin Színművészeti Főiskola Távol-keleti Művészeti Egyetemen Oroszországi Színművészeti Egyetem
Kitüntetései	Golden Mask Honored art worker of the Russian Federation (2014)
weboldal blog IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Rizsakov témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Felsőfokú tanulmányait a moszkvai Borisz Scsukin Színművészeti Főiskola(wd) rendezői és színészmesterség tanszékén, a Távol-keleti Művészeti Egyetemen (DVII) és az Orosz Színművészeti Egyetemen (RATI-GITIS) végezte.

1991-2001 között a Fiatal Nézők Színházában (TJUZ) dolgozott, majd 1993-ban az egyik alapítója és művészeti vezetője volt az első Független Színházi Fesztiválnak Szocsi szomszédságában. 1995-től 2001-ig volt művészeti vezetője a kamcsatkai Dráma és Komédia Színháznak. 2000-ben a színház társulatával életre hívta az „Őrség nr 8” elnevezésű nemzetközi színházi projekt, mely eljutott világszerte számos fesztiválra (például Edinburghba, Los Angelesbe, Tbiliszibe). 2001 óta rendező-oktatója Nyemirovics-Dancsenko Moszkvai Művész Színháznak (MHAT) és annak egyetemi szintű oktatási intézményének(ru). 2002-ben ő az egyik alapítója és vezetője Szentpéterváron az A. M. Vologyin műve után "Öt este" elnevezésű színházi fesztiválnak. 2012 óta vezeti a Mejerhold Központot.

„	Az ember képes arra, hogy meghallja a másik szenvedését. Magam ezért nem alkalmazom a »hamis illúziókeltés« taktikáját a közönséggel szemben; nincs szükségük arra, hogy lássák a dolgokat, mikor képesek azokat meghallani is.	”
– Viktor Rizsakov Art Is Not for Fear Russia's New Directors in Conversation (Theater magazin 36/1 132. oldal, 2006.)[2][3]

Gyakran dolgozik együtt kreatív együttműködésben Ivan Viripajev drámaszerzővel, akivel együtt egy színházi mozgalom megalapítója is. Darabjait színpadra vitte Oroszországban és külföldön – így Magyarországon – is. Számos orosz és nemzetközi színházi díjat nyert, fesztivál és kurzus résztvevője. A Sztanyiszlavszkij-módszer követője.

Magyarországon először a debreceni Csokonai Színházban – az akkori igazgató – Vidnyánszky Attila hívására rendezett 2007-ben (Vihar.Opus.Post^[4]), majd ugyanott 2009- (Fodrásznő, ami ősbemutató is volt egyben)^[5][6] és 2012-ben (Illúziók)^[7] és szintén a debreceniekkel koprodukcióban 2009-ben állította színpadra a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az Aidát.^[8] 2012. óta tart nyaranta a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán működő Színházi Intézetben 10 napos nemzetközi mesterkurzust.^[9] 2014-ben a Nemzeti Színháznak rendezte meg az Éjjeli menedékhelyet.^[10] És olyan magyar művészekkel dolgozott együtt, mint Törőcsik Mari, Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Szarvas József, Tóth Auguszta, Trokán Nóra, Fehér Tibor.^[11]

Díjai

• 2003. Kortárs Dráma Fesztivál (Moszkva) - Gran-Prix díj (Oxigen)^[12]
• 2003. Kontakt Nemzetközi Színházi Fesztivál (Toruń) nagydíja - Grand Prix-díj
• 2004. orosz nemzeti Arany Maszk(wd) díj - Innováció kategória (az „Oxigén" előadásért)^[13]
• 2005. Kortárs Dráma Fesztivál (Moszkva) - Gran-Prix díj (Genesis No. 2/Bytie No. 2)^[12]
• 2010. Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadás díja a Fodrász című előadásért (melynek rendezője és látványtervezője is volt)^[14][15]
• 2011. Textúra modern színházi és film fesztivál (Prem) Grand Prix - (az Elestek az istenekért)^[16][17][18]
• 2011. Sztanyiszlavszkij-díj^[19]
• A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2019)

Megjegyzések

1. Az Oxigén (Kiszlorod) orosz színházi mozgalom: Olyan újszerű drámai szemlélet, melyben a szöveg és a játék sajátos szétválasztásával egy harmadik „minőség”, új egység jön létre. Újszerű színpadi jelenséggé a színpadi játék és a szöveg távolságából vált, annak feszültségéből építkezik. Nevét Viktor Rizsakov rendező és Ivan Viripajev drámaszerző első közös, ezen az elven alapuló előadása után kapta.^[1]