munkahely

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈmuŋkɒɦɛj/
• 分綴: mun‧ka‧hely

語源

munka + hely

名詞

munkahely (複数・主格 munkahelyek)

1. 仕事場、作業場、職場、勤め先。

格変化

語形変化 (語幹: -e-, 母音調和: 前舌非円唇)
	単数	複数
主格	munkahely	munkahelyek
対格	munkahelyet	munkahelyeket
与格	munkahelynek	munkahelyeknek
具格	munkahellyel	munkahelyekkel
因格	munkahelyért	munkahelyekért
変格	munkahellyé	munkahelyekké
到格	munkahelyig	munkahelyekig
様格(ként)	munkahelyként	munkahelyekként
様格(ul)	—	—
内格	munkahelyben	munkahelyekben
上格	munkahelyen	munkahelyeken
接格	munkahelynél	munkahelyeknél
入格	munkahelybe	munkahelyekbe
着格	munkahelyre	munkahelyekre
向格	munkahelyhez	munkahelyekhez
出格	munkahelyből	munkahelyekből
離格	munkahelyről	munkahelyekről
奪格	munkahelytől	munkahelyektől
非限定的 所有形単数	munkahelyé	munkahelyeké
非限定的 所有形複数	munkahelyéi	munkahelyekéi

munkahelyの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	munkahelyem	munkahelyeim
2人称単数	munkahelyed	munkahelyeid
3人称単数	munkahelye	munkahelyei
1人称複数	munkahelyünk	munkahelyeink
2人称複数	munkahelyetek	munkahelyeitek
3人称複数	munkahelyük	munkahelyeik

派生語

• munkahelyi
• munkahelyű

参考文献

• munkahely in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN