Szatmári béke
a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 29.-30. között Nagykárolyban kötöttek meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, mindezt II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében, aki ekkor éppen az orosz I. Péter orosz cárral tárgyalt. Ezt követően április 30-án Károlyi Sándor a szövetkezett magyar és erdélyi rendek képviseletében és a demoralizált, rosszul felfegyverzett, bomlófélben lévő kuruc hadak a majtényi síkon végleg letették a fegyvert a labancok előtt. A kuruc nemesek és főtisztek a béke oklevelét május 1-én írták alá.[3] A szabadságharc küzdelmeit lezáró békekötés kimenetele egy kompromisszum lett a rendiség és a felvilágosult abszolutizmus között, amely egészen 1848-ig biztosította Magyarország rendi különállását a Habsburg Birodalmon belül.[4]
Szatmári béke | |
A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal | |
Aláírás dátuma | 1711. május 1. |
Aláírás helye | Szatmár |
Aláírók | Pálffy János gróf és Carl von Locher, Freiherr von Lindenheim; Károly Sándor gróf és 16 másik nemes |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatmári béke témájú médiaállományokat. |
Ez a szócikk az 1711-es megállapodásról szól. Hasonló címmel lásd még: szatmári béke (1565). |