eszel

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛsɛl]
• Hyphenation: eszel
• Rhymes: -ɛl

Etymology 1

ész +‎ -el

Verb

eszel

1. (intransitive) to rack one's brain (about something: -n/-on/-en/-ön)
2. (transitive) to think up, devise, plot

Usage notes

This form mostly occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• eszel (…) ki, ki … eszel ― kieszel

Conjugation

Conjugation of eszel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	eszelek	eszelsz	eszel	eszelünk	eszeltek	eszelnek
			def.	eszelem	eszeled	eszeli	eszeljük	eszelitek	eszelik
			2nd obj	eszellek
		past	indef.	eszeltem	eszeltél	eszelt	eszeltünk	eszeltetek	eszeltek
			def.	eszeltem	eszelted	eszelte	eszeltük	eszeltétek	eszelték
			2nd obj	eszeltelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. eszelni fog.
archaic preterite		indef.	eszelék	eszelél	eszele	eszelénk	eszelétek	eszelének
		def.	eszelém	eszeléd	eszelé	eszelénk	eszelétek	eszelék
		2nd obj	eszelélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. eszel vala, eszelt vala/volt.
archaic future	indef.	eszelendek	eszelendesz	eszelend	eszelendünk	eszelendetek	eszelendenek
	def.	eszelendem	eszelended	eszelendi	eszelendjük	eszelenditek	eszelendik
	2nd obj	eszelendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	eszelnék	eszelnél	eszelne	eszelnénk	eszelnétek	eszelnének
		def.	eszelném	eszelnéd	eszelné	eszelnénk (or eszelnők)	eszelnétek	eszelnék
		2nd obj	eszelnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. eszelt volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	eszeljek	eszelj or eszeljél	eszeljen	eszeljünk	eszeljetek	eszeljenek
			def.	eszeljem	eszeld or eszeljed	eszelje	eszeljük	eszeljétek	eszeljék
			2nd obj	eszeljelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. eszelt légyen
infinitive	eszelni		eszelnem	eszelned	eszelnie	eszelnünk	eszelnetek	eszelniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	eszelés		eszelő	eszelt	eszelendő	eszelve (eszelvén)		eszeltet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of eszel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	eszelhetek	eszelhetsz	eszelhet	eszelhetünk	eszelhettek	eszelhetnek
			def.	eszelhetem	eszelheted	eszelheti	eszelhetjük	eszelhetitek	eszelhetik
			2nd obj	eszelhetlek
		past	indef.	eszelhettem	eszelhettél	eszelhetett	eszelhettünk	eszelhettetek	eszelhettek
			def.	eszelhettem	eszelhetted	eszelhette	eszelhettük	eszelhettétek	eszelhették
			2nd obj	eszelhettelek
archaic preterite		indef.	eszelheték	eszelhetél	eszelhete	eszelheténk	eszelhetétek	eszelhetének
		def.	eszelhetém	eszelhetéd	eszelheté	eszelheténk	eszelhetétek	eszelheték
		2nd obj	eszelhetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. eszelhet vala, eszelhetett vala/volt.
archaic future	indef.	eszelhetendek or eszelandhatok	eszelhetendesz or eszelandhatsz	eszelhetend or eszelandhat	eszelhetendünk or eszelandhatunk	eszelhetendetek or eszelandhattok	eszelhetendenek or eszelandhatnak
	def.	eszelhetendem or eszelandhatom	eszelhetended or eszelandhatod	eszelhetendi or eszelandhatja	eszelhetendjük or eszelandhatjuk	eszelhetenditek or eszelandhatjátok	eszelhetendik or eszelandhatják
	2nd obj	eszelhetendelek or eszelandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	eszelhetnék	eszelhetnél	eszelhetne	eszelhetnénk	eszelhetnétek	eszelhetnének
		def.	eszelhetném	eszelhetnéd	eszelhetné	eszelhetnénk (or eszelhetnők)	eszelhetnétek	eszelhetnék
		2nd obj	eszelhetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. eszelhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	eszelhessek	eszelhess or eszelhessél	eszelhessen	eszelhessünk	eszelhessetek	eszelhessenek
			def.	eszelhessem	eszelhesd or eszelhessed	eszelhesse	eszelhessük	eszelhessétek	eszelhessék
			2nd obj	eszelhesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. eszelhetett légyen
infinitive	(eszelhetni)		(eszelhetnem)	(eszelhetned)	(eszelhetnie)	(eszelhetnünk)	(eszelhetnetek)	(eszelhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	eszelhető			eszelhetetlen		(eszelhetve / eszelhetvén)

Derived terms

(With verbal prefixes):

• kieszel

Etymology 2

From the esz- stem of eszik +‎ -el.

Verb

eszel

1. second-person singular indicative present indefinite of eszik

Etymology 3

esz +‎ -el

Verb

eszel

1. (rare) second-person singular indicative present indefinite of esz

Further reading

• kieszel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• eszel in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).