A háború művészete

From Wikipedia, the free encyclopedia

A háború művészete
Remove ads

A háború művészete (más lehetséges fordításban: A hadviselés törvényei, A hadviselés szabályai, A hadviselés művészete, A hadviselés tudománya) nemcsak a kínai, hanem az egész világ hadtudományos irodalmának egyik legrégebbi és legnagyobb hatású alkotása. A mű logikusan szerkesztett fejezeteiben a szerző a hadviselés olyan alapvető kérdésköreit tárgyalja, mint a diplomácia a különböző államok között, a hadviselés gazdasági feltételei, konkrét taktikai és hadműveleti problémák, terepviszonyok és a hírszerzés. Noha a hagyomány a mű szerzőjének a legendás hadvezért, Szun-cét, vagyis Szun mestert (teljes nevén: Szun Vu (孫武); kb. i. e. 544 – i. e. 496) tartja, akinek a neve a mű eredeti címében is szerepel, a modern filológiai kutatások szerint aligha keletkezhetett a Hadakozó fejedelemségek koránál (i. e. 4–3. század) régebben.

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Gyors adatok
Gyors adatok
Remove ads

Szerzősége, keletkezése

Bővebben: Szun-ce

A hadművészeti, katonai irodalom Kínában a Csou-kor utolsó szakaszában, a Hadakozó fejedelemségek idején (i. e. 403-221) született meg. Az ekkor megjelenő hadtudománynak elsődleges célja, hogy az elavult és nem hatékony patriarchális szervezésű hadsereg helyett, egy új ütőképes, és a hegemóniát megszerezni képes hadsereg felállításának, megszervezésének, irányításának feltételeit felvázolja, egy új típusú háború, a hegemón-háború elméletét kidolgozza. Ahhoz hasonlóan, ahogy ekkoriban a politikai filozófiai gondolkozásban is jelentős fordulópontot hozott az, hogy az állami érdekeknek alárendelik-e a patriarchális érdekeket, a hadtudományi művek is akkor bizonyultak sikeresnek, előremutatónak, ha a hadsereg, a hadviselés érdekei alá tudták rendelni a patriarchális arisztokrácia érdekeit.

A hagyomány a Szun-ce ping-fa szerzőjének Szun Vut (孫武) (tiszteleti nevén: Szun-ce (孫子); kb. i. e. 544 – i. e. 496) tartja, akinek életével kapcsolatban meglehetősen kevés adat maradt fenn. Feltehetően Vu (吳) állam szülötte volt. A háború művészete című munkája hívta fel rá Ho-lünek (闔閭; i. e. 514–496), Vu állam királyának figyelmét. Ho-lü felismerte, hogy Szun-ce olyan ember, aki tudja hogyan kell a hadsereget irányítani és kinevezte őt tábornokának. Több államot meghódított. Feltételezhető, hogy Szun-ce sem élte túl uralkodóját, aki egy, a Jüe (越) állam elleni vesztes csatában szerzett sérüléseibe halt bele. Anekdotikus életrajza A történetíró feljegyzéseiben olvasható.[m 1]

Szun Vu szerzőségével kapcsolatban azonban már a 13. században kétségek merültek fel. A Szung-kori neokonfuciánus tudós, Je Si (葉適; 1150–1223) még Szun Vu történetiségét is megkérdőjelezte azon az alapon, hogy neve, személye egyszer sem fordul elő a Co csuanban. Ő volt az is, aki elsőként vetette fel, hogy a mű sokkal valószínűbb, hogy valamikor a Hadakozó fejedelemségek korában íródott, mintsem a Tavasz és ősz korszakban. Az ő véleményét azután a Szung- és Csing-kori tudósok, valamint a modern kori kínai, japán és nyugati szakemberek is egyöntetűen elfogadták.[1]

Liang Csi-csao (梁啟超; 1873–1929) úgy vélte, hogy Szun Vu egyik kései leszármazottja, a szintén hadvezér Szun Pin (孫臏; (kb. i. e. 380 – kb. i. e. 316) írhatta a művet.[2] Szakmai berkekben ez a vélekedés is igen elterjedt volt, egészen 1972-ig, amikor is egy régészeti feltárás során, egy Han-kori sírból elő nem került Szun Pin saját hadtudományos írása, a Szun Pin ping-fa[m 2]

A hagyomány továbbá a Szun-ce ping-fat tartja az első kínai hadtudományos műnek is. A modern filológia vizsgálatok azonban arra is fényt derítettek, hogy egyes, hasonló témájú szövegek a Szun-ce ping-fa nyelvezeténél korábbi részleteket tartalmaznak. Így nem csak, hogy nem Szun Vu a szerzője, de még csak nem is a legkorábbi kínai hadtudományos mű.

Remove ads

Címe és változatai

Ma már szinte lehetetlen kideríteni, hogy eredeti formájában milyen és mekkora terjedelmű lehetett a Szun-ce ping-fa. A történelem során ugyan gyakorta hivatkoztak rá, és számos „könyvészeti” leírás is fennmaradt a művel kapcsolatban, de ezek gyakran egymásnak is ellentmondó adatokkal szolgálnak. Az alábbi táblázat a legfontosabb hivatkozásokat tartalmazza, amelyekben a mű terjedelmét is megjelölték. A pien (篇) a bambuszcsíkokra írt szöveg tekercsformájára vonatkozik, míg a csüan (卷) általában selyemre írt, felcsavart és a tekercsformában tárolt könyvek egységeire utal. Később, a könyvnyomtatás megjelenését követően mindkét szó 'kötet' vagy 'fejezet' értelemben volt használatos.

További információk Forrás, Terjedelem ...

A Szun-ce ping-fa első, név szerint ismert kommentátora Cao Cao (155–220) volt, aki a műhöz írt előszavában egyértelművé teszi, hogy bizonyos részeket kihagyva átszerkesztette a szöveget. Ma azonban már nem lehet tudni, hogy a szerkesztési munkálatainak eredményeképpen milyen mértékben, mely részleteiben változhatott meg az eredeti mű.[4]

A Han su 30. fejezetében két, nehezen azonosítható mű szerepel. Az egyik címe: „A Vu-béli Szun-ce háború művészete” (Vu Szun-ce ping-fa 《吳孫子兵法》); a másiknak pedig: „A Csi-béli Szun-ce” (Csi Szun-ce 《齊孫子》). Au utóbbiról az olvasható, hogy 89 pien terjedelmű, amelyhez 4 csüan illusztráció tartozik. Ez alapján felmerül a kérdés, hogy vajon két különböző műről van szó, vagy netán ugyannak a műnek két változatáról, s vajon ezek közül melyik maradt fenn?[5]

A kétségeket némiképp eloszlatta az 1972-es régészeti feltárás, melynek során a Jincsüesanban (銀雀山) (Linji 臨沂, Santung) egy, i. e. 138 és i. e. 114 között lezárt sírból számos, bambuszcsíkokra írt szöveg között nem csupán a Szun-ce ping-fa 13 fejezete került elő, hanem az addig ismeretlen Szun Ping ping-fa 16 fejezete is. Vagyis ezeknek a szövegeknek a lejegyzésére Cao Cao működésének idejénél korábban került sor. A 13 fejezetes, töredékesen előkerült mű szövege nem mutat jelentős eltéréseket a későbbi, ma ismert szövegváltozattal, így megállapítható, hogy Cao Cao szerkesztési munkálatai korántsem voltak annyira drasztikusak, mint ahogy azt korábban feltételezni lehetett volna.[6]

A lelet tartalmaz továbbá 5 további, erősen rongálódott fejezetet is, melyeket stílusuk és tartalmuk alapján a Szun Ping ping-fa eladdig ismeretlen részeként azonosítottak.[7]

Remove ads

Kiadásai, kommentárjai

A Szung-dinasztia hatodik császára, Sen-cung (宋神宗) (1048–1085) uralkodásának a „Ragyogó nyugalom” (Hszi-ning 熙寧) elnevezésű korszakának ötödik esztendejében, vagyis 1073-ban elrendelte egy átfogó gyűjtemény összeállítását. Ebbe a hadtudományos kánonba – melyet végül 1080-ban hoztak nyilvánosságra – hét mű kapott helyet, melyek közül hat, részben vagy egészben még az ókorban (i. e. 5–i. sz. 1. sz.) íródott. A gyűjtemény A hadművészeti kánon hét könyve (Vu csing csi su 《武經七書》) címet kapta, s a következő műveket foglalja magába:

  1. A háború művészete (Szun-ce ping-fa)
  2. Vu-ce
  3. A tábornagy metódusai
  4. Tang Taj-cung és Li Vej-kung diskurzusa
  5. Vej Liao-ce
  6. Huang Si-kung három stratégiája
  7. Taj Kung hat titkos tanítása
  • A Vu csing csi su 1080-as, Szung-kori kiadása a Szung-ce ping-fa 13 fejezetes (pien) 3 szakaszba (csüan) rendezett, kommentár nélküli változatát tartalmazza. Ez a szöveg található a Ho Csü-fej (何去非; kb. 1023 után – 1095) által összeállított Hszü ku ji cung su (《續古逸叢書》) című gyűjteményben (38.), melynek egy másolatát a Szeikadó (静嘉堂) könyvtár őrzi Tokióban. A 3 csüanos Szun-ce ping-fa Liu Jin (劉寅) 1398-as megjegyzéseivel megtalálható a Vu csing csi su cse csie (《武經七書直解》) című gyűjteményben. Ehhez a kiadáshoz Li Min (李敏) írt előszót 1486-ban, és egy 1864-es, japán fakszimie kiadás alapján 1933-ban jelentették meg újra.[8]
  • A Vej Vu-ti csu Szun-ce szan csüan (《魏武帝註孫子三卷》) című változat a Cao Cao kommentárjaival ellátott, Sung-kori kiadás másolata, amely megtalálható a Ping csing kuan cung suban (《平津館叢書》; 1800).[9]
  • A Szun-ce ping-fahoz az első kommentárt Cao Cao készítette, de a Szung-korra már összesen 10 szerző látta el magyarázatokkal, értelmezésekkel. Ezeket gyűjtötte össze és szerkesztette kötetbe Csi Tien-pao (吉天保; 11–12. század), és adta közre Szun-ce si csia csu si szan csüan (《孫子十家註十三卷》) címen. A fentebb már hivatkozott Cao Cao, Meng Si, Csen Hao, Csia Lin és Ho Jen-hszi mellett a tíz kommentárszerző közé tartozik még Li Csüan (李筌; 8–9. század), Tu Mu (杜牧; 803–52), Mej Jao-csen (梅堯臣; 1002–60), Van Csö (王哲/皙) és Csang Jü (張預). A tíz kommentárral ellátott szöveget 1555-ben Szun-ce csi csu (《孫子集註》) címen adták ki. Egy, az 1195 és 1224 között megjelent, ma a sanghaji könyvtárban őrzött példány címében tizenegy kommentárszerző van jelölve: Si-ji csia csu Szun-ce (《十 一家註孫子》). Ebben Tu Ju (杜佑; 735–812) kommentárja is szerepel.[10]
  • A Csao Pen-hszüe (趙本學; A Ming-dinasztia idején) által összeállított Szun-ce su csiao csie jin lej 《孫子書校解引類》 változatot Liang Csien-meng (梁見孟) jelentette meg a Vanli- (萬曆) korszakban (1573–1619). Ehhez Kuo Li-hua (郭理化) írta az előszót 1615-ben. A mű jellegzetessége, hogy konkrét történelmi példákkal igyekszik érthetőbbé tenni az eredeti szöveget.[11]
Remove ads

Tartalma, szerkezet

További információk Fejezet, Eredeti ...
Remove ads

Hatása, fordításai

Thumb

Kínán kívül elsőként talán a japán stratégák figyeltek fel rá, akik a források tanúsága szerint már a 8. században tanulmányozták a Szun-ce ping-fat. Igen nagy hatása volt a később kialakult szamuráj kultúrára, melyben ismerete kötelező jellegű volt. A feljegyzésekből tudható, hogy olyan jelentős daimjók és sógunok forgatták haszonnal, mint Oda Nobunaga (1534 -1582), Tojotomi Hidejosi (1537-1598) vagy Tokugava Iejaszu (1543-1616).

Néhány évszázaddal később már a koreai katonai vezetők is kötelező jelleggel tanulmányozták és alkalmazták a Szun-ce ping-faban leírtakat. Mivel mindkét nemzet műveltsége korai korszakában erősen a kínai írásbeliségen alapult, nem volt szükség arra, hogy akár japán, akár koreai fordítás készüljön. A mű egyik legrégebbi ismert és fennmaradt fordítása a 12. században készült tangut nyelven, amely Szun-ce életrajza mellett a 7-11. és a 13. fejezetet tartalmazza.

A Szun-ce ping-fa első nyugati nyelvű fordítása a francia jezsuita misszionárius, Jean Joseph Marie Amiot (1718-1793) (kínai nevén: Csien Tö-ming 錢德明) nevéhez fűződik, aki szemelvényes formában, más kínai hadtudományos művekkel együtt 1772-ben fordította franciára. A hagyomány szerint ezt a fordítást ismerte és tanulmányozta Bonaparte Napóleon (1769-1821) is.

Az első angol nyelvű fordítást Everard Ferguson Calthrop, brit katonatiszt készítette el 1905-ben a japán változat alapján, majd öt évre rá 1910-ben megjelent az első filológiailag pontos, szöveghű angol fordítás Lionel Giles (1875-1958) sinológusnak köszönhetően. Ugyanebben az esztendőben, 1910-ben készült el és jelent meg Bruno Navarra német nyelvű fordítása is. A történelmi dokumentumok tanúsága szerint a Szun-ce ping-fa első német fordítása nem hiányzott a náci vezérkar prominenseinek, így Adolf Hitlernek a könyvtárából sem.

A Szun-ce ping-fa mindezek mellett fontos szerepet játszott Csang Kaj-sek (1887-1975) és Mao Ce-tung (1893-1976) hadműveleteinek kidolgozásában is. Võ Nguyên Giáp (1911-2013) vietnámi tábornok saját bevallása szerint sokat köszönhetett a Szun-ce ping-fanak abban, hogy győzelmet arattak a francia és amerikai csapatok felett. Tény, hogy Ho Si Minh (1890-1969) maga fordította vietnámi nyelvre a művet tisztjei számára.

A Szun-ce ping-fa máig ható jelentőségét jól példázza, hogy az 1990-es években, az Öböl-háborúban Norman Schwarzkopf és Colin Powell tábornok is több ízben emlegette az ókori kínai hadvezér egyik-másik alaptézisét.

Remove ads

Fordításai

Magyar kiadásai

  • Szun-ce: A hadviselés törvényei, ford: Tőkei Ferenc. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1963
  • Szun-ce: A hadviselés törvényei, ford: Tőkei Ferenc. Balassi Kiadó, Budapest, 1995
  • Szun mester: A' hadakozás regulái, ford: Tokaji Zsolt. Terebess Kiadó, Budapest, 1997; Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010 ISBN 978-963-329-085-9
  • Szun Ce: A hadviselés tudománya, ford: Édes Bálint. Göncöl Kiadó, Budapest, 1996, 1998, 2002, 2004, 2006, 2012 ISBN 963-9183-39-3
  • Szun-ce: A háború művészete, ford: Szántai Zsolt – Tokaji Zsolt. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-7448-54-6
  • Szun-ce: A háború művészete, ford: Tokaji Zsolt. Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2015 ISBN 9789632273907
Remove ads

Megjegyzések

  1. [m 1]
    Szun Vu életrajza A történetíró feljegyzései 65. fejezetében olvasható (lásd az eredeti szöveg:Shi ji (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2015. január 17.)) A magyarul Tokaji Zsolt fordításában olvasható (lásd Tokaji 1999. 4–9. o.), amelyet a Szun-ce szócikk is tartalmaz.
  2. [m 2]
    A több mint kétezeréven át elveszettnek hitt művet Tokaji Zsolt fordította magyarra. Lásd: Szun Pin: A háború művészete. Szukits Könyvkiadó, [Pécs] 2003. ISBN 963 9344 63 X
  3. [m 3]
    A Szuj-dinasztia hivatalos történeti művének, a Szuj sunak (《隋書》) a 34. fejezetében olvasható.
  4. [m 4]
    Nyilvánvaló hiba: a csüan helyett pien olvasandó.
  5. [m 5]
    Szun-ce: A hadviselés törvényei. Balassi Kiadó, Budapest, 1995. ISBN 963 506 052 1
  6. [m 6]
    Szun mester: A' hadakozás regulái. Terebess Kiadó, Budapest, 1997. ISBN 963 85631 8 4
  7. [m 7]
    Szun-ce: A háború művészete. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2006. 7–86. o. ISBN 978-963-7448-54-6
  8. [m 8]
    Szun Ce: A hadviselés tudománya. Göncöl Kiadó, Budapest, 1996. ISBN 963-9183-39-3
Remove ads

Jegyzetek

Irodalom

Kapcsolódó szócikkek

Külső hivatkozás

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads