Aurangzeb mogul sah
Mogul sah / From Wikipedia, the free encyclopedia
Abu Muzaffar Muhiuddin Muhammad Aurangzeb, gyakran csak Aurangzeb (perzsa, اورنگزیب jelentése: „uralkodásra termett”), (1618. november 3. – 1707. március 3.), más néven I. Álamgír („Az Univerzum Ura”) a Mogul Birodalom uralkodója 1658-1707-ig. Gyakran őt tekintik az utolsó nagy mogul császárnak. Aurangzeb volt a harmadik fia Sáh Dzsahánnak a Tádzs Mahal építtetőjének és Mumtáz Mahalnak. Már korán kitűnt hadvezéri képességeivel, hírnevet szerzett az üzbégek és perzsák elleni hadjáratban (1646-1647), a Dekkán körzetében növelte a muszlim befolyást, ahol hamarosan alkirály is lett. Aurangzeb a szigorú, merev iszlám közösségi hatalom, az ortodox ulama hatása alatt állt. 1657-ben apja súlyos betegsége alatt megtámadta testvérét, a költői vénájú, de léha, élvezeteket hajszoló Dara Sikóht, akit már kijelöltek az uralkodásra. Sáh Dzsahán átadta a Delhiben őrzött királyi kincstárt Darának, aki annak segítségével sereget toborzott Aurangzeb ellenében, azonban vereséget szenvedett. Apja felépült, de akkorra már Aurangzeb megszerezte fiatalabb testvérei támogatását, ellenségeit kíméletlenül elpusztítva a császári udvarban teljhatalmat szerzett. 1658 májusában apját bezáratta az agrai Vörös Erődbe.
Aurangzeb | |
Mogul sah | |
Uralkodási ideje | |
1658 – 1707 | |
Elődje | Sáh Dzsahán |
Utódja | I. Bahádur |
Uralkodóház | Mughal dynasty |
Született | 1618. november 3.[1][2][3][4][5] Dahod |
Elhunyt | 1707. március 3. (88 évesen)[6][2][1][3][5] Ahmednagar |
Nyughelye | Tomb of Aurangzeb |
Édesapja | Sáh Dzsahán mogul sah |
Édesanyja | Mumtáz Mahal |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Aurangzeb témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Uralkodásának kezdeti éveiben célul tűzte ki, hogy a vegyes hindu-muszlim vallású Indiából egységes iszlám államot épít. Úgy vélte, apja, dédapja túlságosan elnéző volt vallási kérdésekben, nem képviselték kellő eréllyel az iszlám érdekeit, elhanyagolták a térítést, nem alkalmazták az iszlám törvénykezést (saría), túl nagy teret engedtek a muszlim vallási ezoterikus tanításoknak (szúfizmus). Alattvalói nem szerették, de féltek tőle könyörtelensége miatt, és tisztelték vezetői képességeit.