magyarországi város Tolna vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Dombóvár (németül: Dombowa) város Tolna vármegyében, a Dombóvári járás székhelye. Tolna vármegye harmadik legnagyobb települése, a vármegyeszékhely, Szekszárd és Paks után. Dombóvár 2020-ban ünnepelte várossá válásának 50 éves évfordulóját, 1970. április 1-jén kapta meg ezt a rangot.[3]
Dombóvár | |||
Dombóvár madártávlatból | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Dombóvári | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Pintér Szilárd (Fidesz–KDNP)[1] | ||
Jegyző | dr. Szabó Péter Gyula | ||
Irányítószám | 7200 | ||
Körzethívószám | 74 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 17 300 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 220,44 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 78,48 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 22′ 37″, k. h. 18° 07′ 52″ | |||
Dombóvár weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dombóvár témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tolna vármegye délnyugati részén, a Kapos folyó völgyében található, Baranya és Somogy vármegye határának szomszédságában.
Legfontosabb megközelítési útvonala a Dunaföldvár-Kaposvár-Nagykanizsa közti 61-es főút, amelyből innen indul dél felé, Sásd irányában a 611-es főút. Hőgyész és a 65-ös főút felől a 6532-es út vezet Dombóvárra (Tüske városrészbe). Öt számjegyű országos közútként számozódik még a 65 188-as számú mellékút, amely a 611-esből ágazik ki nyugatra és a város déli, kaposszekcsői határszélén húzódik Szőlőhegy külterületi városrészig. Emellett a 611-es főútként ágazik ki a 65 358-as számú mellékút, mely Dombóvár vasútállomás és az autóbusz-állomás elérését biztosítja.
A város jelentős vasúti csomópont is: áthalad rajta a (Budapest–)Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal, amelyből ágazik le a Dombóvár–Kaposvár–Gyékényes, Dombóvár–Komló és a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonal. Továbbá az 1990-es évekig itt működött a Dombóvári Gazdasági Vasút, és itt volt az egyik végpontja a Dombóvár–Lepsény-vasútvonalnak is. A várost két vasútállomás szolgálja ki: Dombóvár vasútállomás (az autóbusz-állomás mellett) és Dombóvár alsó vasútállomás. Dombóvár alsón a Fenyves sebesvonat Keszthelyre (9.18) és Pécsre (18.40) ad közvetlen eljutást.
A város tömegközlekedését az állami Volánbusz Zrt. üzemelteti helyközi járatokon. Az autóbusz-állomás a Baross Gábor tér és a Kórház utca találkozásánál, a vasútállomás mellett található.
A Tárnok-Trans Kft. helyi járatú buszokat is üzemeltet a városban, összesen 10 járaton. Nem túl gyakran járnak, mivel az önkormányzat sűrített menetrendet adott ki. A helyi járatú buszok mindegyike MAN Lion's City EL283 típusú, szóló buszok, amelyek rendszeresen karban vannak tartva. Összesen 5 darab busz van az állományban, az SXT-542 rendszámú pedig garázsban pihen és szervizelés alatt van.
Járatok:
1 (MÁV-pályaudvar - TESCO - IX. utca)
1/A (IX utca - Hunyadi tér - MÁV-pályaudvar - Dombóvár alsó vá. - Szőlőhegy / IX. utca - Hunyadi tér)
2 (Hunyadi tér - Dombóvár alsó - MÁV-pályaudvar)
2/A (Hunyadi tér - MÁV-pályaudvar)
3 (Hunyadi tér - Kórház - Gunaras, Kernen tér)
5 (Hunyadi tér - Szőlőhegy - Nyerges Csárda)
5/A (Szőlőhegy - Hunyadi tér)
10 (MÁV-pályaudvar - Kórház - IX. utca) - Ez a járat csak egyszer indul, 5.06-kor a pályaudvarról.
11 (IX. utca - Kertváros - MÁV-pályaudvar)
21 (MÁV-pályaudvar - Kertváros - IX. utca)
A buszok 21 óra után nem közlekednek. Menetrendjük eltérő lehet, mivel szombati és vasárnapi járatok is vannak, és ezeken a napokon egyes hétköznapiak nem indulnak.
További információ: https://www.dombovar.ptke.hu
Az itt talált leletek azt bizonyítják, hogy mind a kő-, mind a bronzkorban lakott hely volt.[7] Az i. e. 4. században kelták szállták meg a Dunántúl területét, majd i. sz. 8-ban a rómaiak véglegesen meghódították és a birodalomhoz csatolták. Pannoniában Dombóvár kedvező fekvésének köszönhette létezését. Fontos utak vezettek itt a rómaiak idejében Pécsről (Sopianæ) Győrbe (Arrabona) és Óbudára (Aquincum), a rómaiak jelenlétét számos régészeti lelet bizonyítja. A város a római korban Pons Sociorum Mansuectina néven (Kapos folyó átkelő) létezett, de csak egy híd volt itt, míg egy közeli faluban, Alsóhetényben katonai erőd működött, a szabálytalan négyzetet formázó erőd falainak hossza összesen 1879 méter, területe 21 hektár volt. Az 5. században „eltűnt” város Iovia az erődítmény közelében lehetett; e település újabb régészeti kutatások szerint valamivel északabbra, Alsóhetény-től mintegy 7 kilométerre, Szakcs – Felsőleperd (Gölösi-dűlő) határában terült el.[8]
Dombóvár térségét a honfoglaló magyarok korán benépesítették, ezt bizonyítják az ebből a korból származó feltárt sírok. Első ismert erődítménye a mai Szigeterdőben az elmúlt években feltárt, téglából épült vártorony, amely a 12. században már állt. A település nevét többnyire a szláv dobov(o) (=tölgyes) szóból eredeztetik.[9][10]
Ma is láthatók a Kapos partján a valószínűleg a tatárjárás után épült másik vár romjai.[11] Első ismert írásos emléke az Árpád-ház kihalását követő időkből származik, ekkor a Vencel-párti Henrik bán szerezte meg. Károly Róbert hatalmának megszilárdítása után az egykori királyi javakat visszavette, és a vár csere útján, 1326-ban a Csák nemzetség birtokába került. Az új birtokos család a helynév alapján Dombainak nevezte magát.
A mohácsi vész után jelent meg Tolna megye birtokosai között Werbőczy István királyi kancellár, aki vagyonát ügyes házassági politikával és szerződésekkel gyarapította. Dombay János halála után felesége, Werbőczy Örzse révén a vár Werbőczy Imre birtokába került. A török tőle foglalta el a döbröközi várával együtt az 1543–44. évi hadjáratban.
Dombó vára a 15. században élte fénykorát. A vár falai között élt Dombó (Dombay) Pál jogtudós, a királyi tábla bírája, aki 1514-ben – több társával együtt – megbízást kapott Werbőczy Hármaskönyvének (Tripartitum) felülvizsgálatára, amelynek jelentős részét szerzője itt írta. Az 1517-ben kiadott mű négy évszázadon át döntően meghatározta Magyarországon a politikai és jogi gondolkodást.
A Dombó család egykori várában tartózkodott 1537-ben Tinódi Lantos Sebestyén. Itt szerezte „Jáson és Medea” című széphistóriáját („Tinódi Sebestyén diák készítette, midőn bal kezét Dombóváron nehéz seb gyötörte.” – olvashatjuk a versfőkben.)
A török hódítás Dombóváron várkastélyt és mellette mozgalmas kisvárost talált. A török az elfoglalt területeken igyekezett véglegesen berendezkedni. Az új közigazgatási rendszer szerint a budai pasalik (kormányzóság) koppányi szandzsákjának (kerület) egyik központja volt, s a török állandó katonaságot tartott benne.
A vár környékét 1683-ban a Bécs alól menekülő Ali Musztafa csapatai felperzselték. A török kiűzése után a várat felrobbantották, köveinek nagy részét széthordták. A lakosság az új település első házait a mai Kakasdombon emelte, majd innen terjeszkedett előbb északi, majd keleti irányba. A Dombóvár környékén gazdátlanná vált óriási területeket herceg Esterházy Pál nádor vásárolta meg, birtokközponttá tette, s ettől kezdve az Esterházyak 1944-ig fontos szerepet játszottak a település életében.
Az 1767. évi úrbéri összeíráskor Dombóváron már 112 család élt.
A Dombóváron 1848. április 10-én megalakult nemzetőrség létszáma 101 fő volt. Jelasics csapatai 1848. szeptember 27-én vonultak be a városba, két nap után továbbvonultak, ám Ozoránál Csapó Vilmos felkelői október 7-én lefegyverezték őket.
Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország Geographiai Szótára című művében többek között az alábbiakat olvashatjuk:
„Dombóvár magyar mezőváros Tolna megyében … Lakja 1200 kath., 80 zsidó, kath. paroch., derék uradalmi épületekkel. Róna határa első osztálybeli, réttyei jók, szőlőhegye, erdeje bőséges…”
Utóbbi megállapítást igazolja az 1848-ban megjelent Hármas Kis-Tükör:
Dombóvár igazi fejlődését a vasútépítés hozta meg. 1872-ben készült el a Dombóvár-Zákány, majd következő évben a Dombóvár-Bátaszék-Baja vonal. 1882-ben adták át a Budapest–Pécs közötti vasútvonalat, amely Újdombóvárt érintette. 1906-ban nyílt meg a Dombóvár-Veszprém közötti vasútvonal. 1908-ra építették át Újdombóvárra a bátaszéki vonalat, ezáltal Dombóvár az ország egyik legfontosabb és legnagyobb vasúti csomópontja lett.
Súlyosan érintette a várost az első világháború kitörése. Amellett, hogy a tervezett beruházásokat el kellett halasztani, a frontra kiküldött dombóvári katonák tömegesen estek el, vagy sebesültek meg. Szepessy László költő 1915. augusztus 1-jén esett el a doberdói fennsíkon, az alig egy évvel azelőtt létrejött gimnázium tanárai közül a fronton vesztette életét Regula Antal és Schneider András.
A Tanácsköztársaság kikiáltása után Dombóváron is létrejött a direktórium, tagjai Gyenis Antal iskolaigazgató, Molnár György rajztanár és Udvari Vince MÁV-kalauz voltak. A kommün bukása után mindhármukat kivégezték. A trianoni békediktátum Tolna vármegyét közvetlenül nem érintette.
A két világháború közötti Horthy-korszak fő célja a gazdaság és a kultúra föllendítése, továbbá az elvesztett területek visszaszerzése volt. A mai Újdombóvár városrész kialakulása 1919-ben kezdődött, amikor az Esterházy-birtokból 200 kataszteri holdat kimértek 591 építési teleknek. A település 1945-re gyakorlatilag felépült.
1925-re felhúzták az 1903-ban alapított Szent Orsolya-rendi zárdainternátus épületét Möller Károly tervei szerint, ahol 1959 -ig – Kaposvárra történt áthelyezéséig – tanítóképzés is folyt. Ugyancsak 1925-ben adták át az Ipartestület mozgószínházát és vendéglőjét. 1927-re készült el az újdombóvári községháza Dvorzsák Rezső építész tervei alapján. 1929-ben átadták az Esterházy Miklós Nádor Gimnázium épületét, mely Alpár Ignác tervei alapján készült. Ugyanebben az évben adták át rendeltetésének a református templomot, a következő évben pedig elkészült az evangélikus templom. Ugyanabban az évben kezdődött meg a tanítás az újdombóvári iskola újonnan átadott épületében.
1934-ben szentelték fel az újdombóvári katolikus templomot, amelynek tervezője Fábián Gáspár műépítész volt. Egy évvel korábban adták át a városi strandfürdőt is.
A második világháború ugyancsak jelentős veszteséget okozott a városnak. A zsidók 1944-ben történt elhurcolásának 541 áldozata volt. 1944. december 1-jén a bevonuló szovjet katonák mintegy 30 polgári személyt lemészároltak, ugyanennyit pedig – főleg németes nevük miatt – elhurcoltak. A világháborús emlékmű 217 áldozatot sorol fel.
A második világháborút követő koalíciós éveket 1948-tól a kommunista diktatúra váltotta fel. 1956-ban a községben is népmozgalmat váltott ki a budapesti október 23-i események híre. Október 25-én mintegy 500 tüntető vonult a tanácsháza elé, és követelésükre a tanács lemondott. Megválasztották a Forradalmi Bizottságot, melynek elnöke Kovács Gyula bejelentette, hogy Antal István tanácselnök a helyén marad, egyben a fegyverek kiosztását meghiúsította. Ennek köszönhető, hogy a forradalom mindvégig vérontás nélkül zajlott. Október 26-án nagygyűlést szerveztek a szovjet emlékmű elé, ennek során az obeliszket – annak ellenére, hogy a pártbizottság rendeletére a vörös csillagot már levésték róla – ledöntötték.
A szovjet csapatok minden ellenállás nélkül foglalták el a községet november 4-én. A forradalmi tanács tagjait a Szovjetunióba, (Ungvárra) hurcolták. Szabadulásuk is rendhagyó volt, mivel Antal István tanácselnök és Daradics Béla a pártbizottság titkára személyes közbenjárására bocsátották őket szabadon, amikor már a kaposvári börtönben voltak. Hazaérkezésüket – Antal István visszaemlékezése szerint – nagyobb tömeg üdvözölte, mint amikor a forradalmi tanácsot megválasztották.
Dombóvár és Újdombóvár közigazgatási egyesítése 1946-ban történt meg. Az 1960-as–1970-es években, az ötéves tervek keretében több üzemben korszerűsítésre és új üzemek létesítésére került sor. Így jött létre a kenyérgyár, a kesztyűgyár, a Láng Gépgyár és a Pátria Nyomda, majd a Csavaripari Vállalat. 1969. december 19-én került átadásra a dombóvári kórház, ma Szent Lukács orvos-evangélista nevét viseli.
1970. április 1-jén Dombóvárt várossá nyilvánították, ami újabb lendületet adott az iparnak és a kereskedelemnek. Áruház, szálloda,[12] művelődési ház,[13] új iskolák épültek, torna- és sportcsarnokok létesültek. 1973. május 19-én adták át a város legfőbb idegenforgalmi vonzerejét jelentő Gunaras termál-, és gyógyfürdőt (1933. július 30-án adták át a dombóvári uszodát).
A településen 2009. október 11-én időközi polgármester-választást kellett tartani,[20] az előző polgármester lemondása miatt.[24]
A vasútvonalak 19-20. századi kiépülésével teljes mértékben megváltozott a korábban mezőgazdasági jellegű Dombóvár élete. Az addig falusias szerepkört betöltő településen ipari üzemek létesültek, megváltozott a község közigazgatási helyzete, és a sok változás mellett a környék kulturális vezető szerepét is magához ragadta.
1900 novemberében kezdte meg működését a Hungária Vajkiviteli Rt. dombóvári központja. Legfőbb terméke a minőségi vaj volt, amellyel az országos kiállításon aranyérmet nyert. A napi 16-20 mázsa vaj jelentős része külföldi piacra került. 1961-től központosítás ürügyén az üzemet leépítették, a vajgyártó részlegét áthelyezték Kaposvárra.
1912-ben alapította meg Dőry Etelka a Dőry Konzervgyárat, amely a háborús szállítások révén gyors fejlődének indult. Az 1930-as években már 100 munkást foglalkoztatott, a nyári és őszi idényben alkalmanként 350-600 fő is munkát kapott. Termékei – a különböző befőttek, lekvárok, kandírozott gyümölcsök – Európa-szerte közkedveltek voltak, sőt még Dél-Amerikába is exportáltak belőlük. A második világháború után a gyárat népgazdasági indokokra hivatkozással leállították, a gépeket leszerelték, és elszállították.
1914-ben jött létre a MÁV Talpfatelítő Vállalat. Az európai, sőt világhírű MÁV a 20. század elejétől az egyre növekvő hosszúságú vasúti pályák építéséhez és fenntartásához szükséges telített vasútitalpfa-igényét a saját üzemeiből látta el. A dombóvári üzemben a mai viszonyokhoz képest is jelentős mennyiségű talpfát „telítettek”, a kor technikai színvonalának élvonalába tartozó berendezésekkel.
Esterházy herceg 1925-ben Újdombóváron létesített gőzmalmot. Az üzemet iparvágánnyal és keskenyvágánnyal is ellátták, így a nagy mennyiségű gabonát vasúton lehetett a malomba szállítani.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,8%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 0,2% horvátnak, 2,9% németnek mondta magát (12,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,5%, református 3,4%, evangélikus 2,1%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 15,9% (23,9% nem nyilatkozott).[27]
2022-ben a lakosság 89,2%-a vallotta magát magyarnak, 2,2% németnek, 1,7% cigánynak, 0,2% ukránnak, 0,2% horvátnak, 0,1-0,1% románnak, görögnek, örménynek és bolgárnak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42% volt római katolikus, 2,7% református, 1,9% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 1,2% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 12% felekezeten kívüli (38,7% nem válaszolt).[28]
Lakók száma: 18555 személy[29]
Lakottság: 236 fő/km²[29]
Lakás szám: 8387 db
A település népességének változása:
Év | Lakosságszám (fő) | Változás (fő) |
---|---|---|
1870 | 3397 | - |
1880 | 4778 | +1381 |
1890 | 5885 | +1107 |
1900 | 7480 | +1595 |
1910 | 10 480 | +3000 |
1920 | 12 471 | +1991 |
1930 | 13 953 | +1482 |
1941 | 13 134 | - 819 |
1949 | 14 097 | + 963 |
1960 | 15 811 | +1714 |
1970 | 17 229 | +1418 |
1980 | 20 459 | +3230 |
1990 | 21 183 | + 724 |
2001 | 20 852 | - 331 |
2011 | 19 011 | -1841 |
2015 | 18 688 | - 323 |
2017 | 18 851 | + 163 |
2018 | 17 995 | - 856 |
Dombóvár és Újdombóvár-Dalmand[31] két külön település volt. A települések 1946-ban egyesültek, de Dalmand önálló település lett 1949-ben.
Lakosok száma | 19 067 | 18 849 | 17 995 | 17 760 | 17 259 | 17 300 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 |
A város szülöttjei, akik nemzetközi elismerést szereztek: Szemenyey Ferenc festőművész; Hirsch Zoltán Zoli bohóc; Rákóczi János cukrász, mesterszakács; Mándi Imre ökölvívó; Aggházy Gyula festőművész; Marcell György festőművész, gimn. rajztanár felfedezettjei: Majoros János keramikus, Ujvári Lajos festőművész, Vati József festőművész. Pataki Ferenc fejszámolóművész; Buzánszky Jenő labdarúgó, az Aranycsapat tagja; Hegyi Sándor labdarúgó, az Aranycsapat tagja; Ivanich Miklós zongoraművész; Kodály Zoltánné Péczely Sarolta énekművész, egyetemi docens; dr. Gundy Sarolta rákkutató, az Országos Onkológia Intézet volt tudományos osztályvezetője; Rózsa Norbert úszó; dr. Köbli Norbert forgatókönyvíró, érdemes művész; Gulyás Róbert kosárlabdázó; Szabó Tünde atléta; napjaink nagy női sporttehetsége Tóth Lili Anna atléta és Farkas Bence napjaink nagy férfi atléta tehetsége; és akik nem Dombóváron születtek, de itt éltek/élnek: Fetter Károly szobrászművész; Rácz Vali magyar színész- és énekesnő; Bernát János festőművész; Kaponya Judit festőművész; Sarkantyu Simon festőművész; Radó Károly festőművész, szobrász; Varga Gábor szobrászművész, Zircher Kitti atléta. A városban élő eszperantisták 1923 óta ápolják az eszperantó nyelv tradícióit és eszméjét.
Az adományozott díjak, elismerések: Pro Oppido Dombóvár díszpolgári cím, Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye kitüntetés, Ivanich Antal-díj, Dombóvár ifjúsági díjai: a Buzánszky Jenő-díj, az Ambrus Sándor-díj és a dr. Péter Gyula-díj együtt, Dombóvár Elismert Közössége díj, Dombóvárért oklevél, Hamulyák-díj, Dombóvár Közbiztonságáért Oklevél, Dombóvár Közszolgálatáért Oklevél[50]
Egyes dombóvári sportolók komoly teljesítményt értek el, sportáganként:
A hazai és nemzetközi megmérettetések aktív résztvevői:
DFC – Dombóvári Futball Club[53] – Dombóváron nagy múltja van a labdarúgásnak. Valamikor négy csapata is volt a városnak, 1960–1990 között. Ettől az időszaktól szinte halálra lett ítélve a helyi labdarúgás, amelyre a végső szentenciát 1993 tavaszán mondta ki a DVMSE. Egy év múlva ifj. Karászi Imre Újvári Kálmán ötletéből akkor még közvetett. Takács László segítségével 1994 nyarán alakult meg a Dombóvári Futball Club, amely jelenleg a Katona József utca 37. szám alatt üzemelő futballpályát használja, melynek folyamatos újításával és szépítésével hozzájárul a megfelelő színvonalú futball űzéséhez.
Dombóvári Focisuli Egyesület – Az egyesület jelenlegi nagy sikere a Dombóváron élő gyermekek futball iránti kedvének növekedése. Az utóbbi években oly nagy sikernek örvend az egyesület, hogy a 2014. évben jóval több mint 20 focistanövendék kezdte meg pályafutását az Egyesület keretein belül. A gyermekek 5 éves kortól egészen 14 éves korig, felmenő rendszerben tanulják eleinte játékos, majd komoly formában a futball minden csínját-bínját. Ebben nagy szerepet kapott az OTP Bank Bozsik Gyermek Labdarúgó Program, melyben Dombóvár jelenleg alközponti státuszban szerepel. Ennek köszönhetően a Dombóvári Futball Club által gondozott Katona József utcai labdarúgó pályát hetente – a napi edzéseken kívül – több száz gyermek birtokolja.
Dombóváron az 1920-as évek óta intenzív eszperantista élet zajlik, itt található a DURA Dombóvári Eszperantó Barátok nem regisztrált civil szervezet székhelye is.
Az eszperantizmus indulásának körülményei: Szepessy László költő (1880-1915) Dombóváron az Erzsébet utca 48-ban született, 1912-1915 között kérte fel őt Giesswein Sándor pápai prelátus, országgyűlési képviselő a keresztényszocialisták indulójának megírására.[54][55] Lehman György közigazgatási jegyző (1901-1932) szintén Dombóváron született az Erzsébet utca 6-ban. Giesswein Sándor ekkor volt a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnöke. Giesswein 1920-ban kezdte szervezni az Eszperantisták Nemzetközi Békeligáját, ezen szervező munka kapcsán ismerte meg a dombóvári születésű Lehman Györgyöt. A Békeliga 1923-ban létre is jön, de Giesswein Sándor is meghal. Dombóváron az eszperantisták innentől számítják az eszperantó mozgalom indulását.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.