A kristálykoponyákkvarc- vagy egyéb kristályból kifaragott, emberi koponyát formázó szobrok, melyek állítólagos megtalálóik szerint a pre-kolumbán időkből származnak, és közép-amerikai eredetűek. A tudományos vizsgálatok számára rendelkezésre bocsátott egyetlen példány esetében sem sikerült azonban igazolni a pre-kolumbán eredetet. A vizsgálatok eredményei alapján a vizsgált példányokat a 19. század közepe táján, vagy később készítették, csaknem bizonyosan Európában.[1] A népszerű-tudományos irodalomban felsorolt állításokkal ellentétben, a titokzatos erőkkel rendelkező kristálykoponyák legendája nem illeszkedik bele az eredeti közép-amerikai, vagy más bennszülött amerikai népek mitológiájába, ill. szellemi örökségébe. Amint azt Philip Jenkins, a Pennsylvaniai Egyetem egykori történelem és vallástudomány professzora megjegyzi: a kristálykoponyák azon nyilvánvaló példák közé tartoznak, melyek esetében a bennszülött szellemiséggel való társítás „történelmileg új” és „mesterséges” szintézis eredménye, „kreatív szellemi vállalkozók generációinak terméke”, melyek nem jellemzik egyetlen történelmi közösség gyakorlatát sem.[2]
Mitchell-Hedges-féle kristálykoponya
A leghíresebb kristálykoponya az állítólag 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantun (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára. A kvarckristályból készült koponya tömege 5,2kg, 12,7cm magas, 17,8cm hosszú és 12,7cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes. A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal. Az egész enyhén aszimmetrikus, ebben a finom vonásban is hűen tükrözi a valódi emberi koponya jellegzetességeit. A fogakat egyenként faragták ki, mégpedig olyan alapossággal követve a modellt, hogy a kopás mértéke alapján meg is lehet mondani, milyen korú volt, mintha valódi emberi koponyát tartanánk a kezünkben.
Frederick Albert Mitchell-Hedges 1959-ben halt meg, a koponyát fogadott lánya, a tényleges megtaláló, Anna Mitchell-Hedges örökölte. Anna 100 éves korában, 2008-ban elhunyt.[3] Halála után unokaöccse örökölte a kincset, ma ő a tulajdonosa és őrizője.[forrás?]
A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.
Eredete
A koponya két részből áll, az alsó állkapocsból és a koponya felső részéből, azonban az egész koponya egyetlen nagy kvarckristályból készült, bizonyították az 1970-es évek végén a Hewlett-Packard kristálytani laboratóriumában folytatott kutatások. Frank Dorland vezető restaurátor elmondása szerint a mikroszkópos vizsgálatok a felületén a legcsekélyebb mértékű karcolást sem tudták kimutatni.
A kvarckristály Mohs-féle keménysége 7, a gyémánté pedig 10. Dorland szerint a koponya készítői először gyémánttal gömbformát faragtak ki, majd a csiszolást, maratást, fényezést víz és homok keverékével végzett megszámlálhatatlanul sok kezeléssel kivitelezték.
A British Museum koponyája
Ez a koponya nagyon hasonlít a Mitchell-Hedges koponyához, bár kevésbé kidolgozott, és nincs mozgatható állkapcsa.[4]
A British Museum a koponya eredetét valószínűleg európainak minősítette, 19. századinak.[5] és egy nem hiteles pre-kolumbán hamisítványnak minősítette.[6]
Megállapították, hogy ezt a koponyát modern eszközökkel készítették.[7]
Párizsi koponya
Egy három hónapos analízis-sorozat során a C2RMF mérnökei azt állapították meg, hogy "bizonyosan nem prekolumbián".[8]
Részecskegyorsítós tesztek olyan víznyomokat fedeztek fel, amelyek 19. századiak.[9]
Smithsonian Koponya
Hamisítványként mutatták be a Brit Nemzeti Természettudományi Múzeumban.[10]
British Museum (n.d.-c). See also articles on the investigations which established it to be a fake, in Connor (2005), Jury (2005), Smith (2005), and Walsh (1997, 2008).
British Museum:Rock crystal skull.Explore: Highlights.Trustees of the British Museum,n.d.-a.[2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2008. április 22.)
British Museum:The crystal skull.News and press releases: Statements.Trustees of the British Museum,n.d.-c.[2010. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2008. április 14.)
Digby, Adrian(1936. July).„Comments on the Morphological Comparison of Two Crystal Skulls”. Man, London36, pp.107–109. o,Kiadó:Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland. ISSN0025-1496.
Holmes, William H.(1886. február 19.).„The trade in spurious Mexican antiquities”. Science, new series, Cambridge, MAns-7(159S), pp.170–172. o,Kiadó: The Science Company, and Moses King. DOI:10.1126/science.ns-7.159S.170. ISSN0036-8075. PMID17787662.
Jenkins, Philip. Dream Catchers: How Mainstream America Discovered Native Spirituality.Oxford and New York:Oxford University Press(2004). ISBN 0-19-516115-7. OCLC54074085
Mitchell-Hedges, F.A.. Danger My Ally.London:Elek Books(1954). OCLC2117472
Morant, G.M.(1936. July).„A Morphological Comparison of Two Crystal Skulls”. Man, London36, pp.105–107. o,Kiadó:Royal Anthropological Institute of Great Britain and Ireland. ISSN0025-1496.
Sax, Margaret, Jane M. Walsh, Ian C. Freestone, Andrew H. Rankin, and Nigel D. Meeks(2008. May).„The origin of two purportedly pre-Columbian Mexican crystal skulls”. Journal of Archaeological Science, LondonArticle in Press(accepted manuscript),Kiadó:Elsevier Science. DOI:10.1016/j.jas.2008.05.007. ISSN1095-9238.
Taube, Karl A..szerk.:Janet Catherine Berlo (ed.):The iconography of mirrors at Teotihuacan, Art, Ideology, and the City of Teotihuacan: A Symposium at Dumbarton Oaks, 8th and 9th October 1988.Washington DC:Dumbarton Oaks Research Library and Collection, 169–204. o.(1992). ISBN 0-88402-205-6. OCLC25547129
Walsh, Jane MacLaren.szerk.:Amy Henderson and Adrienne L. Kaeppler (eds.):Crystal skulls and other problems: or, “don't look it in the eye”, Exhibiting Dilemmas: Issues of Representation at the Smithsonian.Washington, DC:Smithsonian Institution Press(1997). ISBN 1560986905. OCLC34598037
Walsh, Jane MacLaren(2008. May/June).„Legend of the Crystal Skulls”(online edition). Archaeology, New York61(3), pp.36–41. o,Kiadó:Archaeological Institute of America. [2011. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN0003-8113.(Hozzáférés: 2009. május 6.)
További információk
Chris Morton–Ceri Louise Thomas: A kristálykoponyák rejtélye. A múlt, a jelen és a jövő titkainak nyomában; ford. Babits Péter; Alexandra, Pécs, 1998
Irene Bellini: A kristálykoponyák és más titokzatos tárgyak. Titkok, tények, talányok; ford. Keresztfalvi Zsuzsa; Ventus Libro, Bp., 2009