Kötőszó
Tagmondatok közti kapcsolatra utaló szófaj / From Wikipedia, the free encyclopedia
A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.[1] Mondatrészt mondattal is összeköthet kötőszó, pl. (románul) Plecăm la munte sau unde vrei tu ’A hegyekbe megyünk, vagy ahova akarsz’.[2]
Egyes szavak főként kötőszókként működnek, de olykor nincs kapcsoló szerepük. Az ilyeneket ebben az esetben Grevisse – Goosse 2007 külön szóosztályba, a bevezetőknek nevezettekbe sorolja, másfajta elemekkel együtt. Példák: (franciául) Si Jeanne pouvait réussir ! ’Bár sikerülne Jeanne-nak!’, Si on allait manger un morceau ? ’Mi lenne, ha mennénk enni valamit?’, Que tout le monde sorte ! ’Mindenki menjen ki!’, Que votre souhait se réalise ! ’Valósuljon meg az óhaja!’[3]
A kötőszót az jellemzi, hogy nincs fogalmi tartalma, nem toldalékolható, és nem lehet mondatrész. Grammatikai viszonyjelentése van, és esetleg modális jelentésárnyalata, azaz kifejezhet ok-okozati viszonyt, ellentétet, hasonlítást stb.[1]
Egyéb kapcsoló szerepet betöltő szavak is vannak, mint a magyar nyelvben a névutó, más nyelvekben ennek megfelelője, az elöljárószó. Ilyen szerepűek még a vonatkozó névmás és a vonatkozó névmási határozószó. A kötőszó mondategységben azonos mondattani funkciójú mondatrészeket köt össze, miközben a névutó és az elöljáró alárendelt mondatrészt köt össze alaptagjával. Egyes kötőszók összetett mondatban azonos mondattani funkciójú tagmondatokat kötnek össze, más kötőszók mellékmondatot kapcsolnak főmondatukhoz. Ezt megteszi a vonatkozó névmás és a vonatkozó névmási határozószó is, de ezeknek van mondattani funkciójuk is a mellékmondatban.[4]