Népbíróságok Magyarországon
From Wikipedia, the free encyclopedia
A magyar népbíróságokat 1945-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy a győztesek felelősségre vonják a második világháború idején általuk háborús és népellenes bűnöknek minősített cselekmények valódi vagy vélt elkövetőit. 1950-ig működtek, azonban a már látókörükbe került delikvensek figyelése, zaklatása és további elkövetők felkutatása ezután is folytatódott, egészen az 1970-es évekig.
Ilyen bíróságok több európai országban működtek ebben az időszakban, amelyeket korábban a német hadsereg és szövetségesei megszálltak (de népbíróság Volksgerichthof néven a Harmadik Birodalomban is működött). A magyar népbíróságok, bár kezdetben eredeti céljukat követték, más, szovjetek megszállta országok népbíróságaihoz hasonlóan, idővel a kommunista párt eszközeivé váltak a politikai ellenfeleikkel szembeni leszámolásban.
A népbírósági ítélettel kivégzettek között volt magyar zsidók halálba küldésében – a vád szerint – főszerepet játszó Sztójay Döme, Szálasi Ferenc, Imrédy Béla, Bárdossy László, Endre László, Baky László és Ferenczy László, de később pl. a kommunista Rajk László is. A főbűnösök perei mellett tömegesek voltak a nyilas párttagok, a szomszédjukat (abban az időszakban) feljelentők, a zsidóktól elvett vagyontárgyakban részesedők elleni perek. Számos nagy politikai jelentőséggel bíró koncepciós pert is a népbíróságok bonyolítottak.