Phenjani metró
From Wikipedia, the free encyclopedia
A phenjani () metró (hangul: 평양 지하철도, Phjongjang csihacsholdo, handzsa: 平壤 地下鐵道, RR: Pyeongyang jihacheoldo) az észak-koreai főváros, Phenjan 1973 szeptemberében megnyitott metrórendszere. A hálózat a város közlekedésének fontos részét képezi. Alagútjait eredetileg föld alatti katonai létesítmények összekapcsolására építették. Két vonala van, a Cshollima () és a Hjoksin (). Állomásainak építészeti stílusa különleges, a világ legszebbjei közé tartozik. Vonalain a szerelvények hajnali 5 óra 30 perctől este 9 óra 30 percig közlekednek.[3]
| Phenjani () metró 평양지하철도 | |
 | |
 | |
.svg) | |
| Adatok | |
| Ország |  Észak-Korea |
| Helyszín | Phenjan |
| Típus | metró |
| Átadás | 1973. szeptember 6. |
| Hálózat hossza | 22,5 km |
| Vonal hossza | 34 km |
| Vonalak száma | 2 |
| Állomások/megállók száma | 17 |
| Általában használt jármű | BVG Class D (1999–, 108) |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Feszültség | 750 V egyenáram |
| Napi forgalom | 98 600 (2009) |
| Éves forgalom | 36 000 000 (2009)[1][2] |
| Üzemeltető | |
| Elhelyezkedése | |
 Phenjani () metró
평양지하철도 Pozíció Észak-Korea térképén
| |
 é. sz. 39° 01′ 00″, k. h. 125° 44′ 51″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjani () metró 평양지하철도 témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bár Észak-Koreán kívül elég keveset lehet tudni a phenjani () metróról, az országba látogató turisták évekig csak két metróállomást, a Puhung () és a Jonggvang () állomásokat tekinthették meg. 2010-től ezen a korlátozáson enyhítettek,[4] 2014-ben pedig a Cshollima () vonalon egy állomás kivételével feloldották.[5]
A 2016-ban forgalomba állított új vonatokat Észak-Koreában gyártották. Bár léteznek tervek a hálózat kibővítésére, évtizedek óta csak tervezési fázisban vesztegel a fejlesztés. A phenjani () a világ legmélyebb metrója; az alagutak 120 méterrel vannak a földfelszín alatt.
A phenjani metró két vonalból áll; az észak-déli Cshollima () (nevét egy mitológiai lóról, a cshollimáról () kapta) és a kelet-nyugati Hjoksin () (magyarul „Újítás”) vonalból. A rendszer teljes hossza kb. 22,5 km, a Cshollima () 12, a Hjoksin () kb. 10 km hosszú.
A metrórendszer összesen 17 állomásból áll. A Kvangmjong () („Fényesség”) állomást 1995-ben lezárták, mivel összekapcsolták a Kumszuszan () Emlékpalotával, és átalakították az örökös elnök mauzóleumává.
Az állomások közötti átlagos távolság 1500 méter, ugyanúgy mint Moszkvában, Londonban és Párizsban is. A megállók nevei az észak-koreai forradalommal kapcsolatosak, és egyedülállóan a világon, nem állnak kapcsolatban a földrajzi helyszínekkel (bár néhány esetben a közeli utcák, mint például a Jonggvang (), Kvangbok (), Hjoksin () az állomásokkal azonos neveket viselnek). A megállók falait a forradalommal kapcsolatos festmények díszítik.
| Állomás neve | Jelentése | Itt található | Megnyitás | ||
|---|---|---|---|---|---|
| Koreaiul | Handzsa () | Magyar átírásban | |||
| 1-es Cshollima () vonal (천리마선) | |||||
| 붉은별 | — | Pulgunbjol () | Vörös csillag | Phenjani () 2. sz. Kórház | 1973. szeptember 6. |
| 전우 | 戰友 | Csonu () | Bajtárs | Átszállás a 2-es vonalra | |
| 개선 | 凱旋 | Keszon () | Diadal | Diadalív, Kim Ir Szen () Stadion | |
| 통일 | 統一 | Thongil () | Egyesítés | Fiatalok parkja, Kim Ir Szen () és Kim Dzsongil () óriásszobrai | |
| 승리 | 勝利 | Szungni () | Győzelem | Bevásárlóközpont | |
| 봉화 | 烽火 | Ponghva () | Jelzőtűz | ||
| 영광 | 榮光 | Jonggvang () | Dicsfény | Phenjani () vasútállomás, Koryo Hotel | 1987. április 4. |
| 부흥 | 復興 | Puhung () | Újjáéledés | Pjongcshon () Hőerőmű | 1987. április 10. |
| 2-es Hjoksin () vonal (혁신선) | |||||
| 광복 | 光復 | Kvangbok () | Felszabadulás a japán megszállás alól | 1978. szeptember 9. | |
| 건국 | 建國 | Konguk () | Országépítés | ||
| 황금벌 | 黃金- | Hvanggumbol () | Aranymezők | 1978. szeptember 6. | |
| 건설 | 建設 | Konszol () | Építkezés | ||
| 혁신 | 革新 | Hjoksin () | Újítás | 1975. szeptember 9. | |
| 전승 | 戰勝 | Csonszung () | Hódítás | Átszállás az 1-es vonalra | |
| 삼흥 | 三興 | Szamhung () | Három eredet | Kim Ir Szen () Egyetem | |
| 광명 | 光明 | Kvangmjong () | Fényesség | Kim Ir Szen () Mauzóleum | |
| 락원 | 樂園 | Ragvon () | Édenkert | Phenjani Állatkert | |
A Kvangmjong () állomást Kim Ir Szen () tiszteletére 1995-ben örökre lezárták, és a területén alakították ki a mauzóleumát. A szerelvények azóta ezen az állomáson nem állnak meg.[6]
A phenjani metró teljes egészében mély föld alatti alagutakban található. Ezeket a Koreai Néphadsereg építette nagyrészt kétkezi munkával, sok rab segítségével.[forrás?] A projektet feltehetően Kim Dzsongil () parancsára kezdték megvalósítani, aki 1966-os pekingi látogatása után szeretett volna a pekingi metróhoz hasonló rendszert építeni saját országában. Az építkezés a két vonalon 1968-ban kezdődött szovjet és kínai segítséggel. A Cshollima () vonalat 1973. szeptember 6-án nyitották meg (az avatási ünnepséget szeptember 18-án tartották), a Mangjongde () vonalnak nevezett, Ponghva () és Puhung () állomások közti szakaszt 1987-ben adták át. A Hjoksin () vonalat 1975 októberében használhatták először az észak-koreaiak, a Hjoksin () és Kvangbok () állomások közötti szakaszt pedig 1978 szeptemberében (néhány adat szerint az első szakasz csak a Kvangmjong () és Hvanggumbol () megállók között volt, de később mind a két végén kibővítették).
A phenjani metrót egy terjedelmes alagutakból álló katonai rendszer részeként építették, és titkos vonalakat is tartalmaz. Az állomások mélyen a föld felszíne alatt fekszenek és többszörös (általában hármas) nehéz tolóajtókkal vannak felszerelve, amelyek közvetetten összekötik az alagutakat.[forrás?]
Az eredeti metrószerelvényeket, hivatalos nevükön a DK4-es modellt – bár a gyártási jelzésük DKJI, volt mint Kim Dzsongil (Kim Jong Il) nevének kezdőbetűi – Kínában gyártotta 1972-ben a Changchun Railway Vehicles, az a vállalat, amely a pekingi DK2-es és DK3-as metrószerelvényeket is készítette. Ezek egy részét 1998-ban eladták a pekingi metrónak, ahol a 13-as vonalon közlekednek.
1998 és 2016 között a Berlinből vásárolt szerelvények közlekedtek, vörös/krémszín festéssel. Ezekről minden reklámot eltávolítottak és az ország vezetőinek képei voltak találhatóak a kocsikban. A vásárolt típusok:
- GI típus („Gisela”), korábbi kelet-berlini szerelvények (1978 és 1982 között épültek).
- D típus („Dora”), korábbi nyugat-berlini szerelvények (1957 és 1965 között épültek).
A GI (Gisela) típusú, alacsonyabb és keskenyebb szelvényű metrókocsikat kivonták a földalatti forgalomból és átalakítás után helyi vasúti motorvonatként (HÉV-szerűen) üzemeltetik. A vasútra áttett szerelvények egy áramszedővel ellátott kocsiból és négy darab vontatott kocsiból állnak. Az áramszedővel ellátott kocsiban kapott helyet egy forgógépes (umformeres) áramátalakító, amely a 3kV-os vasúti felsővezetéki feszültséget a jármű működtetéséhez szükséges 750V-ra alakítja át.[7]
2015. november 20-án tesztelték az új, sokkal korszerűbb hazai gyártású szerelvényeket, 2016 elején pedig forgalomba is állították őket.[8] Az új szerelvények beltere hófehér, a kapaszkodók, ülések pedig rózsaszínűek. Továbbá minden szerelvény fel van szerelve monitorokkal, amelyek rendszeres tájékoztatást nyújtanak az aktuális időjárás, dátum és idő, páratartalom, hőmérséklet szempontjából.[9]
D típusú szerelvény a Puhung () állomáson
Csúcsforgalom a Puhung () metrómegállóban
A Keszon () metróállomás
A Pulgunbjol () állomás épülete
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
