(1946-2021) magyar színésznő From Wikipedia, the free encyclopedia
Venczel Vera (Budapest, 1946. március 10. – Budapest, 2021. október 22.) Jászai Mari-díjas és Arany Nimfa-díjas[8] magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Mai környezetben mint fiatal, lelkes ügyvédnő (Tanulmány a nőkről), kosztümös szerepben a mentora, Várkonyi Zoltán rendezésében filmre vitt Kárpáthy Zoltán Szentirmay Katinkájaként, illetve az Egy szerelem három éjszakája című, Révész György-rendezte filmalkotás Júliájaként szerepelt.
Az Egri csillagok című produkció női főszerepét: Cecey Évát ő kapta meg Várkonyi Zoltántól. Az Isten hozta őrnagy úr! című, Örkény István Tóték című drámája alapján készült Fábri Zoltán-film Ágikáját is ő játszotta.
Szerepet vállalt az Egy óra múlva itt vagyok című televíziós kalandfilmsorozatban. Zsurzs Éva rendező A fekete város című tévéfilmsorozatban Otrokóczy Rozália szerepét osztotta rá. A Pillangó című tévéfilmben Hitves Zsuzsikát alakította. Ez az alakítása a nemzetközi figyelmet is ráirányította.
Szinkronszerepet kapott Franco Zeffirelli Rómeó és Júlia című Shakespeare-adaptációjának Júliájaként, de Vivien Leigh-nek, Geraldine Chaplinnek és Audrey Hepburnnek is kölcsönözhette a hangját.
Karrierje azt követően tört meg, hogy a naivaszerepeket maga mögött kellett hagynia.[9]
Gyermekkora óta tudatosan készült a színészi pályára.
Erről így mesélt Juhász Dósa János újságírónak: „A papám annak idején nagyon szeretett volna színész lenni; később is imádott verseket mondani, s valószínűleg észrevette, hogy én is már pici koromban imádtam a verseket”. A gimnáziumi évekről így vall: „beiratkoztam egy önképzőkörbe, amit akkor Heller Ágnes tartott, de színjátszó szakkörbe akkor még nem jelentkeztem. Az önképzőkörben viszont elég gyorsan kiderült, hogy van hozzá affinitásom. A gimnáziumi ünnepségeket egy csodálatos tanárnő, Lídia néni vezette, aki már tudatosan keresett nekem való feladatokat”.
A középiskolai szakkörök mellett a neves színművésznő, Makay Margit nemcsak szakmai tudást, hanem a színház szeretetét is átadva tanította, fejlesztette képességeit. „Valójában ő indított el a pályán, ő volt, aki először hitt bennem, akinél az alapokat megtanultam, akinek a személyisége döntően befolyásolt, nemcsak színésznőként, hanem az egész életben”.
Gimnazistaként játszott első két filmjében: Máriássy Félix Karambol (1963), és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul[10] (1963) című alkotásában.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolában Pártos Géza lett az osztályfőnöke. Pártos a Madách Színház rendezője volt, tanítványait szívesen látta volna saját anyaszínházában. Azonban Várkonyi Zoltán, akinek Venczel Vera alighanem már a főiskolai felvételin feltűnt, másodév végén szerepet adott neki a Vígszínházban. Először csak egy kisebb szerepet bízott rá: Heltai Jenő: A néma levente című vígjátékának komornáját (1966),[11] de mivel ebben bizonyított, Weingarten: A nyár (1967) című darabjában már főszerepet kapott,[12] ami meghozta számára a kiugrást.
A kritika rendkívül ígéretes tehetségnek tartotta. Molnár Gál Péter, a Kádár-korszak meghatározó színikritikusa egyenesen azt írta róla, hogy "szépségét kétségkívül a tehetsége fényesítette ki ünnepire", ugyanakkor már ekkor megjósolta, hogy az ún. csitri-színésznőnek a pályája későbbi szakaszában nem biztos, hogy jut majd elegendő lehetőség.[13]
A Vígszínházban és a filmekben sokat tanulhatott az akkori színészektől. „Együtt dolgozhattam a kor szinte minden jelentős magyar rendezőjével Makktól-Fábriig, Várkonyitól-Keleti Mártonig, együtt játszhattam olyan kolosszális művészekkel, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Latinovits.” A főiskola harmadik-negyedik évében már rendszeresen föllépett a Vígszínházban, forgatott a filmgyárban, és egymás után kapta a szerepeket a televízióban.
A mozi tette országosan ismertté olyan filmekkel, mint a Kárpáthy Zoltán (1966), az Egy szerelem három éjszakája (1967), a Tanulmány a nőkről (1967), az Egri csillagok (1968) és a protekció bírálatával vígjátéki formában némi óvatos társadalomkritikát megfogalmazó Csak egy telefon (1970). Ez utóbbi filmben Venczel Vera dalra is fakad.[14]
A színészdiplomát 1968-ban vette át. A színházban és a filmekben nyújtott alakításainak köszönhetően Várkonyi azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz.
Kezdetben naivaszerepek egész sorát osztották rá a rendezők. Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő című színművében a jóravaló, engedelmes lányból sztriptíztáncosnővé váló Mariannt személyesítette meg. Csehov: Ványa bácsi című darabjában Koltai Tamás, a neves kritikus szerint "Venczel Vera, ha nem is pontosan Szonya-alkat, és természetes bája-üdesége enyhíti a drámát, amely ennek a csúnya kis teremtésnek örökre reménytelen sorsát már most meghatározza, hiánytalanul oldja meg feladatát".[15]
Tersánszky: Viszontlátásra, drága! című darabjában az I. világháború poklában elzüllő Nela árnyalatosan összetett, nehéz szerepét takarékosságában gazdag eszközökkel vitte végig.[16] Garcia Lorca: Bernarda Alba háza című tragédiájában pedig az ősi tradíciók ellen lázadó Adélaként a kritika szerint "fizikai adottságait messze felülmúló belső szenvedéllyel égett el a színpadon", s őszintesége, eszközeinek tisztasága átsegítette a legnehezebb drámai jeleneteken is.[17]
1974-ben színpadi alakításai egyik legjobbját nyújtotta Makszim Gorkij a Barbárok című drámájának Annájaként. Itt egy megunt, meggyötört feleséget elevenített meg.[18]
Ebben az időszakban, 1975-ben kapta pályájának első állami kitüntetését, a fiatal, kiemelkedően teljesítő színművészeknek járó Jászai Mari-díjat.
1970 és 1980 között egyetlen mozifilmben sem, viszont 36 televíziós alkotásban kapott többnyire főszerepet.
A Pillangó című Móricz-tévéadaptáció női főszerepének, Hitves Zsuzsikának megformálásáért Monte-Carlóban átvehette az Arany Nimfa-díjat. Maga Vittorio de Sica illette dicsérő szavakkal az alakítását.[19]
Nagy népszerűséget hozó szerepe volt A fekete város című tévéfilmsorozat Otrokóczy Rozáliája. (Évekig Rozalicskázták mindenfele, ahol megfordult.)[20]
Az Ida regénye című Gárdonyi Géza-regény televíziós feldolgozásában a címszerepet játszhatta el Oszter Sándor oldalán.[21]
Pap Károly: Szent színpad című darabjának Júliájaként pedig az általa előadott híres méregmonológgal olyan neves pályatársak osztatlan elismerését vívta ki, mint Gábor Miklós és Vass Éva.[22][23]
1984-ben új oldalát mutathatta meg Goethe: Torquato Tasso című darabjának ugyan még bájos, de kissé már hervadásnak indult, beteges, gyenge Leonora hercegnőjének szerepében.[24]
Ibsen Nóráját is a televízióban volt módja megformálni korábbi férje, Esztergályos Károly rendezésében. Partnerei voltak: Balázsovits Lajos és Gálffi László. Tamás István Új Tükörben megjelent kritikája szerint „Venczel Vera megrázóan mutatta be a babaotthont felrobbantó Nóra drámáját”.[25]
Rádiós szerepei kapcsán Zolnay Vilmos így írt az Effi Briest rádióhangjátékról: „Effi – Venczel Vera – harmadik részbeli monológjának felvételén jelen voltam, s nem tudom, kiért akart jobban megszakadni a szívem, Effiért-e vagy magáért a színésznőért, aki holtfáradtan, éjfél volt már, színpadról jött – bár a rendező az első felvételt is elfogadta – még egyszer, önként kínpadra vonta magát, hogy tökéletesebb legyen, mi is? … Effi (és az ő) szenvedése. Nemcsak Venczel Vera, mi is nehezen tértünk magunkhoz a jelenet után.” Egy másik hangjátékban (Mándy Iván: Játék a téren) nyújtott alakításáért megkapta 1977-ben a Kritikusok díját.
Amalfi hercegnő címszerepét is ő játszotta el az 1977-ben készült rádiójátékban, csakúgy mint a Fekete gyémántok Eviláját és a Quo Vadis Lygiáját. Az Elveszett illúziók című Balzac-regényből készült rádióadaptációban Coralie-t Bozó László főrendező, míg Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődésének Szonyáját Cserés Miklós főrendező irányítása alatt játszhatta el.[26]
Amikor életében eljött volna a szerepkörváltás szükségessége, és a nagy színházi szerepek már kevésbé találták meg a Vígszínházban, más színházak felkéréseit fogadta el vendégjátékra. Így több olyan darabban játszhatott, melyek akkor nem illettek a Vígszínház profiljába. García Lorca: Csodálatos vargáné, Sarkadi: Oszlopos Simeon, Márai: Kaland, Kyle: Zúzódás, Claudel: Angyali üdvözlet, valamint a Budaörsi Passió olyan színházi előadások voltak, melyek gazdagabbá tették színészi eszköztárát, illetőleg művészi pályáját.
A Vígszínháznak élete végéig tagja maradt. (Esterházy Péter: Búcsúszimfónia (1996), Brecht: A kaukázusi krétakör (2003), Maeterlinck: A kék madár, Mayenburg: Haarmann (2006). Játékosságát, a komikai vénáját is megmutathatta estéről estére a Sógornőkben és a Monokliban.
A film is újra felfedezte, többévi szünet után ismét látható volt a hazai mozikban – igaz, csak statisztaszerepben. (Szabó István: Rokonok, Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?)
Kései pályájának egy pontján Szepes Mária: A vörös oroszlán című misztikus regényének monodráma-változatában léphetett színpadra.[27] (A 2007-ben elhunyt írónőhöz kölcsönös tisztelet és mély barátság fűzte.)
A rádiójáték műfajában is új lehetőségekhez jutott. Szobotka Tibor: Megbízható úriember című regényének feldolgozásában Miss Higgins szerepét osztották rá.[28]
A Barátok közt című szappanoperában elvállalta egy Alzheimer-kóros nagymama, Gitta néni szerepét.[29] A felkérésre azért mondott igent, mert komoly színészi kihívásnak tartotta a szellemi leépülés hiteles megjelenítését, illetőleg izgatta az is, hogyan alakul az e betegségben szenvedő, előbb-utóbb óhatatlanul is kiszolgáltatott helyzetbe kerülő emberek sorsa.
2015 decemberében egy előadás alatt baleset érte, csípőcsont-törést szenvedett.[30] Felépülése 9 hónapig tartott.[31] Utoljára a Pesti Színházban a 2018. március 2-án bemutatott A félkegyelmű című előadásban lépett színpadra, majd egy elhúzódó betegség miatt lemondta szerepeit. Később férje betegsége gátolta meg abban, hogy visszatérjen a színpadra.[32][33] Élete utolsó szakaszában súlyos tüdőbetegségben (legionáriusbetegség) szenvedett.[34][35]
2021. október 22-én pesthidegkúti otthonában, szerettei körében hunyt el.[36]
Kovács István számára – akivel mind a Kárpáthy Zoltán, mind pedig az Egri csillagok című filmekben szerelmespárt alakítottak – Venczel Vera igen sokat jelentett. „Fantasztikus ember volt, egy aggódó, kedves, csupaszív teremtés, aki mindenkivel nyitott és barátságos volt. A halál megszépíti az emlékeket, de Veráról soha semmi rosszat nem lehetne mondani, mivel valóban egy csodás ember volt."[37]
Másik pályatársa, Lukács Sándor pedig Csokonai Vitéz Mihály híres verssorát megfordítva így jellemezte: "Venczel Vera egy égiekkel játszó, földi tünemény volt."[38] Lukács Sándor azt is kiemelte, hogy utolsó nagy szerepében: a Vörös oroszlánban is megőrizte drámai erejét, katarzisteremtő képességét.
„Mintha csak azért született volna, hogy általa életre keljenek a csodálatos Gárdonyi-, Mikszáth-, Móricz- és Jókai-hősnők, az írói képzelet szivárványfátylából szőtt idealizált nőalakok, amilyenek a valóságban nincsenek is talán, vagy olyan ritkán születnek meg. Törékeny, filigrán, légies tünemény. Minden évszázadban ilyen csoda csak egyszer születik!” – emlékezett rá vissza ezekkel a szavakkal Felvidéki Judit tévéfilmrendező, akinek több filmjében is szerepelt.[39]
A legendás barátságról Venczel Vera így nyilatkozott egy interjújában:[40] A nyár című darabban látott először, ez lett volna a Pesti Színház első bemutatója, de érthetetlennek találták, így csak a második lett. Előadás után beültünk az Anna presszóba. Sokszor megnézte még, nagyon szerette. Rengeteget kaptam tőle, sok emberre, művészre, műre hívta fel a figyelmemet. Sok írását elsőként olvashattam."
Egy másik interjúban Venczel Vera azt is elmondja, hogy Pilinszky az otthonába is meghívta, sokat beszélgettek, közben zenét hallgattak. "Egyik nagy ajándéka az életemnek, amikor eljött a Gyerekszínházba megnézni testvérével a Twist Olivért. Kerényi Imre rendezte, Ötvös Péter a zenéjét szerezte. Erről az előadásról egy nagyon szép, emlékezetes írást küldött az Új Emberbe."[41]
Venczel Vera Pilinszkyhez írott levelei megőrződtek a költő hagyatékában.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.