2-Butanol

A 2-butanol más néven szek-butanol az alkoholok közé tartozó szerves vegyület. Szekunder alkohol, képlete CH₃CHOHCH₂CH₃, vagy C₄H₁₀O. A butanol négy szerkezeti izomerje közül az egyik, a másik három az n-butanol, az izobutanol és a terc-butanol.

2-Butanol
A 2-butanol szerkezeti képlete
IUPAC-név	Bután-2-ol[1]
Más nevek	szek-butanol szek-butil-alkohol 2-butanol 2-butil-alkohol
Kémiai azonosítók
CAS-szám	78-92-2
PubChem	6568
ChemSpider	6320
EINECS-szám	201-158-5
DrugBank	DB02606
MeSH	2-butanol
ChEBI	35687
RTECS szám	EO1750000
SMILES	CCC(C)O
InChIKey	BTANRVKWQNVYAZ-UHFFFAOYSA-N
Beilstein	773649 1718764 (R) 1718763 (S)
Gmelin	1686 396584 (R) 25655 (S)
UNII	0TUL3ENK62
UN-szám	1120
ChEMBL	45462
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C4H10O
Moláris tömeg	74,12 g/mol
Sűrűség	0.808 g cm−3
Olvadáspont	-115 °C
Forráspont	97,85–99,85 °C
Oldhatóság (vízben)	290 g dm−3[2]
Törésmutató (nD)	1.3978 (at 20 °C)
Gőznyomás	1,67 kPa (at 20 °C)
Megoszlási hányados	0.683
Termokémia
Std. képződési entalpia ΔfHo298	−343.3–−342.1 kJ mol-1
Égés standard- entalpiája ΔcHo298	−2.6611–−2.6601 MJ mol−1
Standard moláris entrópia So298	213,1 J K-1 mol−1
Hőkapacitás, C	197,1 J K−1 mol−1
Veszélyek
MSDS	inchem.org
EU Index	603-127-00-5
NFPA 704	3 1 0
R mondatok	R10, R36/37, R67
S mondatok	(S2), S7/9, S13, S24/25, S26, S46
Lobbanáspont	22–27 °C
Öngyulladási hőmérséklet	405 °C
Robbanási határ	1,7–9,8%
Rokon vegyületek
Rokon butanol	n-Butanol Izobutanol tert-Butanol
Rokon vegyületek	Butanone
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Kémiai tulajdonságai

Poláris oldószerekkel teljesen elegyedik, például az alkoholokkal és éterekkel. Színtelen folyadék. Az iparban etil-metil-ketont gyártanak belőle. Két sztereoizomerje van, a két királis molekula az (R)-(−)-2-butanol és a (S)-(+)-2-butanol, ezek aránya a 2-butanolban 1:1.

(R)-(−)-2-butanol	(S)-(+)-2-butanol

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2-Butanol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.