2006-os Formula–1 San Marinó-i nagydíj
autóverseny-futam From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A San Marinó-i nagydíj volt a 2006-os Formula–1 világbajnokság negyedik versenye, amelyet 2006. április 23-án rendeztek meg az olasz Autodromo Enzo e Dino Ferrari versenypályán, Imolában.
Remove ads
Pénteki versenyzők
Szabadedzések
Első szabadedzés
A San Marinó-i nagydíj első szabadedzését április 21-én, pénteken tartották, közép-európai idő szerint 11:00 és 12:00 óra között. Az első helyet Michael Schumacher szerezte meg, Alexander Wurz és Robert Kubica előtt.
Második szabadedzés
A San Marinó-i nagydíj második szabadedzését április 21-én, pénteken tartották, közép-európai idő szerint 14:00 és 15:00 óra között. Az első helyen Fernando Alonso végzett, Michael Schumachert és Robert Kubicát megelőzve.
Harmadik szabadedzés
A San Marinó-i nagydíj harmadik, szombati szabadedzését április 22-én, közép-európai idő szerint 11:00 és 12:00 óra között tartották, amelyet Michael Schumacher nyert meg, a második Fernando Alonso lett, míg Giancarlo Fisichella harmadikként végzett.
Remove ads
Időmérő edzés
Michael Schumacheré lett a pole-pozíció a két Honda előtt. Massa negyedik, Alonso ötödik lett.
Futam
A mezőny első fele minden gond nélkül rajtolt, hátul azonban nagy volt a tolakodás. Az utolsó helyről indult Ide Júdzsi hátulról megtolta Christijan Alberset, aki ennek következtében az autó elvesztette a tapadását, és kicsúszott a kavicságyba. A biztonsági autó bejött a pályára, így a vezető Schumacher elvesztette előnyét. A második körben ismét elrajtolhattak a versenyzők, és Schumacher szinte azonnal leszakadt a többiektől. Tíz kör után a nyolc pontszerző a következő volt: Michael Schumacher, Button, Massa, Alonso, Barrichello, Ralf Schumacher, Montoya és Webber. Fisichella a tizenegyedik helyről nem tudott előrébb kerülni, igaz, Renault-jában jóval több üzemanyag volt, mint a többiekében.
A tizennegyedik körben megkezdődtek a boxkiállások. Először Barrichello állt ki tankolni és gumit cserélni, majd a következő körben a második helyen autózó Button hajtott a bokszutcába, aki a hetedik helyre ért vissza. Michael Schumacher eddig tíz másodperces előnyre tett szert az akkor mögötte autózó Felipe Massával szemben, akit Fernando Alonso követett. A brazil a tizenkilencedik körben állt, így a világbajnoki címvédő előtt tiszta lett a pálya. Schumacher a következő körben látogatta meg szerelőit, és a második helyre jött vissza Fernando Alonso mögé, aki ekkor több mint hét másodperccel vezetett a Ferrari pilótája előtt, ám a spanyol csak a huszonötödik körben állt ki, de nem kapott a verseny végéig elegendő üzemanyagot. Ezután tizenegy másodperccel követte Schumachert a pályán. Alonso a huszonharmadik körben megfutotta a nagydíj leggyorsabb körét, 1:24.569 másodperces idővel.
Huszonhat kört követően a következő nyolc versenyző számíthatott pontra: Michael Schumacher, Alonso, Button, Massa, Montoya, Webber és Fisichella. Az utóbbi a huszonkilencedik körben hajtott a bokszutcába, de ő sem kapott elegendő mennyiségű üzemanyagot. Egy körrel később Jenson Button is kiállt tankolni, és meglehetősen nagy bonyodalmat okozott, ugyanis a nyalókás ember már akkor zöld utat mutatott neki, amikor a töltőcső még az autóján volt. A brit versenyző ezért elindult, de a cső feje a tank szájába szorult. Miután a szerelők sikeresen eltávolították a fejét a tankból, Button tovább folytatta a futamot. Eközben Alonso körről körre másfél másodperccel volt gyorsabb Schumachernél, ugyanis jobb volt a tapadása, mint a Ferrari német pilótájának. A spanyol a harmincnegyedik körben teljesen megérkezett Schumacher mögé, amely helyzet szinte megegyezett az előző évi futammal, csak a sorrend volt fordított.
Miután a következő néhány körben Alonso egyáltalán nem tudott támadást indítani a szűk imolai pályán, a Renault vezetősége úgy döntött, hogy kiveszi világbajnok versenyzőjüket a német mögül. Schumacher nem sokkal később ismét kihajtott a boxba, és mindenki meglepetésére Alonso elé tudott visszajönni, ami a hátramaradt körülbelül húsz körre újabb nagy harcot ígért, ugyanis a kettejük közti távolság mindössze fél másodperc volt. A csata szinte a verseny végéig zajlott, de az utolsó öt körben a Renault pilótája visszavett tempójából, és Schumacher megszerezhette első győzelmét az évadban. Alonsót Juan Pablo Montoya, Felipe Massa, Kimi Räikkönen, Mark Webber, Jenson Button illetve Giancarlo Fisichella követte.[1]
Remove ads
A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után
Statisztikák
A versenyben vezettek:
- Michael Schumacher 55 kör (1–20., 26–42., 45–62.),
- Fernando Alonso 5 kör (21–25.)
- Juan Pablo Montoya 2 kör (43–44.).
Michael Schumacher 85. (R) győzelme, 66. (R) pole-pozíciója, Fernando Alonso 5. leggyorsabb köre.
- Ferrari 184. győzelme.
- Ez volt Ide Júdzsi utolsó Formula–1-es versenye.
- Michael Schumacher ezen a futamon szerezte meg 66. pole-pozícióját, megdöntve Ayrton Senna rekordját, aki 1994-ben ugyanezen a pályán szenvedett halálos balesetet. A háromszoros világbajnok brazil versenyző utolsó nagydíját is az első rajtkockából kezdhette meg.
Remove ads
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads