Adobe Systems
amerikai szoftverfejlesztő cég From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Az Adobe Inc.[5] (korábban Adobe Systems Incorporated néven ismert) amerikai multinacionális szoftverfejlesztő vállalat. Központi székhelye a kaliforniai San Joséban található. A cég kezdetben a digitális nyomdai előkészítéshez készült szoftvereivel (Photoshop, Illustrator, InDesign) alapozta meg hírnevét, később pedig webtartalom-előállító alkalmazásaival (Dreamweaver, Flash – utóbbi mára nagyrészt elavult technológia) vált az iparág meghatározó szereplőjévé. Az Adobe egyik legismertebb és legszélesebb körben elterjedt fejlesztése a PDF formátum és az ahhoz szorosan kapcsolódó Acrobat termékcsalád. A 2010-es évek során az Adobe sikeresen hajtott végre stratégiai váltást, áttérve a dobozos szoftvertermékek értékesítéséről a felhőalapú, előfizetéses szoftverlicenc-modell (Adobe Creative Cloud) alkalmazására. Magyarországon kevésbé hangsúlyos, de globálisan jelentős üzletága a digitális marketing és analitikai megoldásokat kínáló Adobe Experience Cloud platform. A vállalat üzleti tevékenysége három fő felhőalapú szolgáltatás köré szerveződik: Creative Cloud (kreatív szoftverek), Document Cloud (PDF és dokumentumkezelés), valamint Experience Cloud (marketing és analitika).
Remove ads
Történelem

A vállalatot 1982 decemberében alapította John Warnock és Charles Geschke, azzal a céllal, hogy kereskedelmi forgalomba hozzák és továbbfejlesszék a PostScript oldalleíró nyelvet, amelyet korábban a Xerox PARC-nál fejlesztettek ki. A cég nevét az Adobe-patakról kapta, amely az egyik alapító, Warnock kaliforniai Los Altosban található háza mögött folyt.[6] Az Adobe jellegzetes logóját Marva Warnock, John Warnock felesége és grafikus tervező alkotta meg.
PostScript
Az Adobe iránt már az alapítás évében komoly érdeklődést mutatott az Apple, amely megpróbálta felvásárolni a fiatal céget. Az alapítók azonban elutasították az ötmilliós vételi ajánlatot. Ehelyett az Apple befektetőként szerzett részesedést: megvásárolta az Adobe részvényeinek 19 százalékát, valamint öt évre előre licencelte a PostScript használati jogát a becsült piaci érték ötszöröséért. Ez a stratégiai megállapodás biztosította, hogy az Adobe a Szilícium-völgy történetének egyik első olyan vállalata lett, amely már a működésének első évében nyereséget termelt. Az Apple a PostScript licenc birtokában 1985-ben piacra dobta a LaserWriter nyomtatót, amely forradalmasította a szöveg- és képszerkesztést, és ezzel gyakorlatilag elindította az asztali kiadványszerkesztés (dtp) korszakát. A PostScript nyelv hamarosan a professzionális nyomdaipari levilágítók alapvető technológiájává is vált, és 1987-re vitathatatlan iparági szabvánnyá nőtte ki magát, amelyet több tucat nyomtatógyártó cég és több mint 400 különböző szoftveralkalmazás támogatott. A PostScript sikere után az Adobe kifejlesztette a digitális betűkészletek leírására szolgáló Type 1 formátumot is.
Az Adobe másik, globálisan elterjedt és mára nemzetközi szabvánnyá (ISO 32000-1:2008) vált technológiája a PDF (Portable Document Format). A PDF létrehozásával az Adobe elsődleges célja az volt, hogy egy olyan univerzális fájlformátumot, egyfajta digitális konténert alkosson, amely lehetővé teszi a dokumentumok tartalmának és formázásának megőrzését, függetlenül attól, hogy milyen számítógépen, operációs rendszeren vagy szoftverrel hozzák létre vagy tekintik meg azokat. A PDF dokumentumok létrehozására és szerkesztésére az Adobe az Acrobat szoftvercsaládot fejlesztette ki, míg a megtekintésükhöz az ingyenesen elérhető és széles körben használt Acrobat Reader (ma már Adobe Reader) alkalmazást kínálja. Az Acrobat szoftverből jelenleg is létezik örökös licencű (dobozos vagy letölthető) változat, valamint előfizetéses, felhőalapú verzió is (az Adobe Document Cloud részeként).
A PDF formátum kiemelt jelentőséggel bír a nyomdai előkészítés és a nyomdaipar számára, amely sajátos, szigorúbb PDF-előírásokat alkalmaz. Ezek az úgynevezett PDF/X szabványok egyrészt korlátozzák a PDF bizonyos funkcióit (például multimédiás tartalmak beágyazását), másrészt viszont előírnak a nyomdai feldolgozáshoz elengedhetetlen többletinformációkat (például a kifutó és vágójelek kezelését).[7] A modern nyomdai automatizálási munkafolyamatok jelentős része ezekre a speciális PDF/X fájlokra épül.
A PDF emellett fontos szerepet játszik az elektronikus űrlapok kezelésének és feldolgozásának automatizálásában is, lehetővé téve interaktív mezők létrehozását, digitális aláírások alkalmazását és az adatok strukturált gyűjtését.
Kiadványszerkesztés (DTP)
A PostScript technológiai alapjaira építve logikus lépés volt az Adobe számára egy vektoralapú grafikus szerkesztőprogram, az Adobe Illustrator kifejlesztése, amely azóta is a vektorgrafika egyik meghatározó eszköze. Az Adobe talán legismertebb és máig legmeghatározóbb alkalmazása azonban a Photoshop pixelgrafikus képszerkesztő és képmanipuláló szoftver. Ennek első, 1.0-s verzióját 1989-ben mutatták be, kezdetben kizárólag Macintosh számítógépekre. A Photoshop szinte a megjelenése pillanatától kezdve piacvezető szerepet töltött be a digitális képalkotás területén, és mára gyakorlatilag iparági szabvánnyá vált.[8]
Az Adobe DTP portfóliója jelentős mértékben felvásárlások révén bővült. 1994-ben (nem 1991-ben) az Adobe felvásárolta az Aldus Corporation céget, és ezzel megszerezte az akkori egyik legfontosabb kiadványszerkesztő alkalmazást, a PageMakert[9] (amelynek fő versenytársa a QuarkXPress volt). A PageMaker technológiai alapjaira és tapasztalataira építve fejlesztette ki később az Adobe az InDesign kiadványszerkesztő alkalmazást. Bár az InDesign első verziója nem aratott osztatlan sikert,[10] a második kiadás[11][12] már jelentősen javított funkciókkal és stabilitással rendelkezett, elnyerve a felhasználók bizalmát. Ezzel az Adobe sikeres offenzívát indított a korábbi piacvezető Quark ellen. Néhány év leforgása alatt az InDesign átvette a vezető szerepet, és egyértelműen a professzionális kiadványszerkesztés meghatározó szoftverévé vált. A sikerhez nagyban hozzájárult az Adobe üzleti stratégiája is: az InDesignt az Acrobattal, a Photoshoppal és az Illustratorral együtt, integrált csomagban (Creative Suite) kínálta, gyakran kedvezőbb áron, mint amennyiért a Quark önmagában a QuarkXPresst értékesítette.
Az Aldus felvásárlásával került az Adobe tulajdonába a széles körben használt TIFF (Tagged Image File Format) képfájlformátum fejlesztési joga is. 1995-ben az Adobe a Frame Technology céget is felvásárolta, így a FrameMaker[13] alkalmazás, amely kifejezetten hosszú, strukturált dokumentumok (például műszaki leírások, könyvek, termékkatalógusok) és adatbázis-alapú kiadványok szerkesztésére optimalizált szoftver, szintén a portfólió részévé vált.
Videó
Az Adobe 1991-ben mutatta be a Premiere (később Premiere Pro) nevű professzionális videó-vágó és -szerkesztő alkalmazását, amely gyorsan népszerűvé vált a filmes és televíziós szakemberek körében. Az Aldus említett 1994-es felvásárlásával az Adobe megszerezte az After Effects vizuális effektusokat és mozgógrafikát készítő programot is. Ezzel a két kulcsfontosságú szoftverrel az Adobe megalapozta erős pozícióját a digitális videószerkesztés és utómunka piacán, létrehozva egy integrált videó-alkalmazáscsoportot.
Macromedia felvásárlása
2005 decemberében az Adobe egy jelentős stratégiai lépéssel, körülbelül 3,4 milliárd dollár értékű részvénycserés ügylet keretében felvásárolta egyik legnagyobb versenytársát,[14] a Macromediát. Ez az akvizíció jelentősen kibővítette az Adobe termékpalettáját, különösen a webfejlesztés és az interaktív multimédia területén. Így került az Adobe portfóliójába többek között a Dreamweaver (weboldalkészítő és -szerkesztő), a Flash (interaktív animációk és webes alkalmazások platformja), a FreeHand (vektorgrafikus szerkesztő, az Illustrator riválisa), valamint a ColdFusion (webszerver és fejlesztői környezet), a Contribute (weboldal-tartalomkezelő), a Captivate (e-learning tananyagkészítő), a Director (multimédia-alkalmazás fejlesztő), a Fireworks (webgrafikai szerkesztő), a Flex (platformfüggetlen, gazdag internetes alkalmazások fejlesztő keretrendszere), a HomeSite (HTML-szerkesztő), a JRun (Java EE alkalmazásszerver) és az Authorware (e-learning fejlesztő eszköz).
A Dreamweaver,[15] amely egy fejlett vizuális weboldalszerkesztő és kódszerkesztő volt, kiegészítette az Adobe korábbi webes eszközeit. A Flash technológia az akkori internet meghatározó elemévé vált: a legtöbb online hirdetés, banner és interaktív webes elem Flash segítségével készült, és számtalan népszerű online játékprogram (köztük a Facebookon futó játékok jelentős része, például a Zynga játékai) alapjául szolgált. Ugyanakkor a Flash később jelentős kritikákat kapott biztonsági rései, erőforrás-igényessége és a mobilplatformokon való korlátozott támogatottsága miatt, ami végül a technológia hanyatlásához és 2020 végi hivatalos kivezetéséhez vezetett. A Fireworks[16] a webgrafikusok kedvelt eszközévé vált, mivel kiválóan optimalizált képfájlokat tudott létrehozni webes felhasználásra.
A Macromedia legtöbb alkalmazását az Adobe néhány éven belül integrálta saját termékcsaládjába. Néhány szoftver beolvadt egy meglévő Adobe-alkalmazás funkciói közé, mások önálló termékként folytatták útjukat, megkapva az Adobe szoftvereire jellemző egységesített felhasználói felületet és integrálva az Adobe ökoszisztémájába. Az Adobe komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy alkalmazásai között zökkenőmentes átjárhatóságot biztosítson, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy az adott részfeladatot a legmegfelelőbb célalkalmazással végezzék el anélkül, hogy el kellene hagyniuk az Adobe szoftverkörnyezetét.
Az Adobe Bridge szoftver kulcsszerepet kapott az alkalmazások közötti digitális eszközök (képek, videók, dokumentumok) kezelésében, böngészésében, rendszerezésében és a verziókövetés támogatásában.
A FreeHand-eset
Az Aldus 1994-es felvásárlásával az Adobe rövid időre megszerezte a FreeHand vektorgrafikus szoftvert is. Mivel a FreeHand közvetlen konkurense volt az Adobe saját Illustrator alkalmazásának, és mindkettő piacvezető volt a maga területén, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) versenyjogi aggályok miatt közbelépett. Az FTC döntése értelmében az Adobe-nak el kellett adnia a FreeHandet az eredeti fejlesztőnek, az Altsys Corporationnek. Az Altsyst nem sokkal később felvásárolta a Macromedia. Az FTC határozata megtiltotta az Adobe számára, hogy 2004-ig bármilyen módon birtokolja vagy befolyásolja a FreeHandet. A Macromedia 2005-ös akvizíciójával azonban az Adobe ismét, immár véglegesen megszerezte a FreeHandet. Ekkoriban ez a két program, az Illustrator és a FreeHand volt a két meghatározó professzionális vektorgrafikus alkalmazás Macintosh platformon.
Az Adobe a felvásárlás után leállította a FreeHand fejlesztését és értékesítését, ami komoly ellenállást váltott ki a szoftver hűséges felhasználói bázisából. Több mint ötezer grafikus és tervező csatlakozott ahhoz a 2011-es keresethez, amelyet a kaliforniai bíróságnál nyújtottak be az Adobe ellen, azzal vádolva a céget, hogy szándékosan elsorvasztja a FreeHandet a piaci verseny csökkentése érdekében. Bár a per végül megegyezéssel zárult, az Adobe nem folytatta a FreeHand fejlesztését. Egy ideig, látszólag a bírósági kötelezettségeknek eleget téve, az Adobe fenntartott egy szinte üres FreeHand aloldalt a webhelyén, de 2016 körül ez is eltűnt. Az Adobe, egyes várakozásokkal ellentétben, soha nem tette nyílt forráskódúvá a FreeHand forráskódját.
Creative Suite-időszak
2003-ra az Adobe nagyrészt befejezte a Macromedia felvásárlása előtti fő termékei felhasználói felületének egységesítését és integrációját. Ekkor vezette be a Creative Suite (CS) koncepciót, amelynek keretében szoftvereit logikailag összetartozó, integrált csomagokban kezdte értékesíteni. Jellemzően négy fő válogatás létezett: Design Standard/Premium (DTP és grafika), Web Standard/Premium (webfejlesztés), Production Premium (videó és hang), valamint a Master Collection, amely gyakorlatilag az összes fontosabb Adobe alkalmazást tartalmazta. Az egyes csomagok – a Creative Suite-ok – összetétele és az alkotóelemek verziószáma idővel változott, ahogy új alkalmazások jelentek meg vagy régiek kerültek ki a kínálatból. A Creative Suite első verziója a CS jelölést kapta, ezt követték a CS2, CS3, CS4, CS5, CS5.5 és végül a CS6 verziók, amelyek jellemzően 12-18 hónapos ciklusokban jelentek meg.
2007-ben az Adobe módosította vállalati küldetését és szlogenjét.[17] A korábbi, kissé általános "Mindent, mindenkor, mindenhol" (Everywhere You Look) helyett egy új, ambiciózusabb célkitűzést fogalmazott meg: "Forradalmasítani az ötletek és információk összekapcsolását és kezelését" (To revolutionize how the world engages with ideas and information).
AE - After Effects :: AI - Illustrator :: AU - Audition :: DW- Dreamweaver :: EN - Encore :: FL - Flash Professional :: FW - Fireworks :: ID - InDesign :: PR - Premiere Pro :: PS - Photoshop :: SG - SpeedGrade
Creative Cloud
Az Adobe 2013-ban radikális üzleti modellváltást jelentett be: a korábbi, dobozos szoftverek és örökös licencek értékesítése helyett áttért a felhőalapú, előfizetéses modellre, amelyet Adobe Creative Cloud (CC) néven vezetett be. Bár a Creative Suite 6 (CS6) verziót még korlátozott ideig elérhetővé tették örökös licenccel is, a fejlesztés fókusza egyértelműen a CC-re helyeződött át. A váltás 2011-ben kezdődött meg, és néhány éven belül a Creative Cloud lett az Adobe kreatív szoftvereinek elsődleges terjesztési és licencelési formája.[28][29][30] Az átállás az alkalmazások online letöltésére és rendszeres frissítésére épült.[31]
Ez a stratégiai váltás több szempontból is előnyös volt az Adobe számára. Jelentősen csökkentette a fizikai terjesztéssel, csomagolással és szállítással járó költségeket. Míg a korábbi CS-verziók nagyjából másfél évente jelentek meg, ami hullámzó bevételi mintázatot eredményezett a frissítési ciklusok miatt, addig az előfizetéses modell sokkal kiszámíthatóbb, folyamatos és egyenletes pénzáramlást (cash-flowt) biztosít a vállalatnak.
A felhasználók számára a Creative Cloud előnye a szoftverekhez való gyors hozzáférés, a legújabb funkciók és frissítések azonnali elérhetősége (amint megjelennek, nem kell új verzióra várni), valamint a felhőalapú szolgáltatások (például tárhely, betűkészletek, stock fotók) integrált használata. Hátrányként említhető, hogy a felhasználók nem birtokolják a szoftvert, hanem csak használati jogot bérelnek, ami folyamatos kiadást jelent. Az előfizetési struktúra jellemzően lehetővé teszi egyes alkalmazások külön-külön történő előfizetését, vagy az összes alkalmazást tartalmazó teljes csomag választását – utóbbi általában kedvezőbb árú, ha a felhasználónak több (jellemzően kettőnél több) Adobe-szoftverre van szüksége. A felhasználók az Adobe Creative Cloud előfizetéseket megvásárolhatják közvetlenül az Adobe weboldalán keresztül online bankkártyás fizetéssel, vagy az Adobe hivatalos, minősített viszonteladó partnerein keresztül.[32] A Creative Cloud bevezetése óta az Adobe folyamatosan bővíti a felhőalapú kínálatát, és a modellt kiterjesztette a Document Cloud és az Experience Cloud termékekre is.
Remove ads
Termékek
Az Adobe rendkívül széles termékportfólióval rendelkezik, amely lefedi a digitális kreativitás, a dokumentumkezelés és a digitális marketing számos területét. Az alábbi táblázat a főbb termékeket és szolgáltatásokat sorolja fel (a lista nem teljes körű, és a kínálat folyamatosan változik).
Remove ads
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads