Antonio Possevino

Antonio Possevino (Antonius Possevinus) (1534. – 1611. február 26.) itáliai pap, pápai követ és az első jezsuita, aki Moszkvában járt. 1578-tól Svédország, Dánia és az északi szigetek, Moszkóvia, Livónia, a Kijevi Rusz, Magyarország, Pomeránia és Szászország vicarius generalisa.

Antonio Possevino
Született	1533. július 10.[1] Mantova[2][1]
Elhunyt	1611. február 26. (77 évesen)[3][4][5][6] Ferrara[2][1]
Állampolgársága	Pápai Állam
Foglalkozása	diplomata presbiter egyetemi oktató
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Possevino témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mantovában született, 1559-ben lépett be a jezsuita rendbe, majd 1572 és 1578 között az egyik rendfőnök titkáraként dolgozott. XIII. Gergely pápa két ízben is Svédországba küldte. III. Jánost sikerült visszatérítenie a katolicizmusra. Possevino az orosz fővárosba folytatta útját, és közvetített Báthory István lengyel király és IV. Iván orosz cár között a livóniai háború megoldása végett. Tevékenysége eredményeként jött létre 1582-ben a Jam Zapolszkijban kötött szerződés. Sikertelen uniós tárgyalásokat is folytatott az ortodox egyházzal. Értékes beszámolót hagyott hátra a moszkvai államról és Erdélyről^[7] is. Báthory Istvánnal szoros barátságba került, nagybányai birtokügyeiben személyesen tárgyalt Habsburg Rudolf követeivel, a Szentszéknél pedig szorgalmazta Báthory Oroszország meghódításáról szóló terveinek támogatását.^[forrás?]

Ferrarában hunyt el.

Művei

• Dell sacrificia della Messa (Lyons, 1563)
• Il soldato cristiano (Róma, 1569)
• Transilvania (1584)
• De sectariorum nostri temporis atheismis (Köln, 1586)
• Moscovia (Vilnó, 1586)
• Notæ verbi Dei et Apostolicæ Ecclesiæ (Poznań, 1586)
• Bibliotheca selecta (Róma, 1593)
• Apparatus sacer ad scriptores Veteris et Novi Testamenti (Velence, 1603-06)