Basil Rathbone

brit-amerikai színész (1892-1967) From Wikipedia, the free encyclopedia

Basil Rathbone
Remove ads

Philip St. John Basil Rathbone (Johannesburg, 1892. június 13.[9] – New York, 1967. július 21.[9]) Tony-díjas brit színész.

Gyors adatok

Élete során nemcsak londoni színpadokon és a Broadwayen, hanem a klasszikus Hollywood filmvásznán is hírnevet szerzett magának. Napjainkban neve főleg az általa 14 filmben és több mint 200 rádióadásban megtestesített Sherlock Holmesszal fűződik össze.

Remove ads

Élete

Fiatalkora

Basil Rathbone 1892. június 13-án a liverpooli Rathbone-család tagjaként született, mely családot a színész később John Galsworthy The Forsyte Sagajában szereplő családjához hasonlított.[10] Apja Edgar Philip Rathbone, bányamérnök, aki az elsők közt érte el a klondike-i területet arany után kutatva.[11] Anyja, Anna Barbara Rathbone (lánykori nevén George), ír hegedűművész,[12] aki IV. Henrik leszármazottja volt.[13] Apja munkája miatt a család Rathbone születésekor Dél-Afrikában élt. Miután apját a búrok kémkedéssel vádolták, a család 1896-ban Nagy-Britanniába menekült. Húga, Beatrice szintén Johannesburgban, de öccse, John már Nagy-Britanniában született.[14]

1906-tól 1910-ig Rathbone a Derbyshire-i Repton Schoolba járt, ahol könnyűatlétikában, labdarúgásban és krikettben emelkedett ki. Évekig a 440 yardos futásban 51 másodperces eredményével iskolai rekordtartó volt.[15] Bár amióta tízéves korában megírta első színdarabját, tudta, hogy a jövőjét a színpadon képzeli el, apja kedvéért a Liverpool London and Globe Insurance Companynál kezdett dolgozni.[12] Egy év leteltével azonban jelentkezett unokatestvére, Sir Frank Benson színtársulatába, mely Nagy-Britanniában és Amerikában William Shakespeare műveivel lépett fel.[12] Rathbone 1912. április 22-én lépett először színpadra.[16]

Első világháború

1916-ban Rathbone jelentkezett a London Scottish ezredhez ahol kitűnt a kíváló vezetöi tulajdonságaival.[12] Így alhadnagyként áthelyezték a Liverpool Scottish 2. zászlóaljához. 1917 májusában Franciaországba vezényelték.[17] Itt fontos feladatai közé tartozott a hírszerzés, melynek módszereit a csapata által ellenőrzött területen forradalmasította. Ötlete abból állt, hogy az akkor használatos éjjeli felderítések helyett, melyek a sőtetben nehezen megbecsülhető távolságok miatt gyakran pontatlanok voltak, virradatkor aljnövényzetnek álcázva kússzanak ki a senkiföldjére, majd napfénynél tegyék meg a megfigyelésüket.[12] Az egyik így végrehajtott és kimondottan veszélyes bevetéséért, ahonnan sértetlenül hozta vissza beosztottjait, Military Cross-szal tüntették ki.[17] Öccse, John 1918-ban Franciaországban hősi halált halt, mely Rathbone-t nagy csapásként érte. Édesanyját 1917-ben vesztette el. Saját véleménye szerint a családi tragédiát sem apja, sem húga nem tudták feldolgozni. Apja haláláig Rathbone-ba kapaszkodott,[12] míg Beatrice, Rathbone unokája beszámolója szerint, apácának szerződött.

Családi élete

1914 októberében Rathbone feleségül vette Marion Foremant, egy színésznőt, akivel együtt játszottak unokatestvére, Frank Benson színtársulatában. 1915 júliusában fiuk született, akit Dosztojevszkij Bűn és Bűnhődés című regénye főszereplője után Rodionnak neveztek.[10] A háborúból hazatérve Rathbone házassága tönkrement, a pontos okokról nem kívánt nyilatkozni.[12] A húszas évek kezdetén több kapcsolata is volt, köztük Joyce Carey, aki Rathbone Romeójához Juliát játszotta 1919-ben, és Eva Le Gallienne, aki Molnár Ferenc darabja, A Hattyú, amerikai bemutatásában Alexandrát játszotta.[18] 1923-ban, miközben A Hattyú-ban játszott, barátja, Clifton Webb unszolására Rathbone elment egy előkelő partyra, ahol találkozott Ouida Bergere-rel, aki akkoriban a Paramount híres forgatókönyvírója volt. A partyt weekendezés követte, ami alatt Rathbone beleszeretett Ouidába. Mivel bár mindketten külön éltek házastársuktól, de jogilag még házasok voltak, először be kellett nyújtaniuk a válópert.[12] Végül 1926. április 18-án egyik barátjuk elegáns New York-i appartmanjában házasodtak össze.[19] Rathbone fia Rodion a harmincas évek végen a párhoz költözött Hollywoodba, és apjával együtt két filmben is szerepelt.[14] Ám egy vita Rodion és menyasszonya, Caroline Fisher esküvői szertartásával kapcsolatban újra szétválasztotta apát és fiát. 1939-ben Ouida és Basil Rathbone örökbefogadtak egy kislányt, Barbara Cynthia Rathbone-t. A második világháború alatt Ouida unokahúga, Ouida Branche, is velük élt.[12] A Ouidával kötött házasságának Rathbone halála vetett véget 1967. július 21-én, mikor New York-i lakásában váratlanul, szívinfarktus következtében eltávozott.[20] Lánya, Cynthia csupán két évvel rá, 1969. június 4-én halt meg, harminc évesen.[21] Felesége, Ouida 1974-ben hunyt el.[22]

Remove ads

Színészi karrierje

London és a Broadway

A háborúból visszatérve felkérték Rathbone-t, hogy a Shakespeare Summer Festivalon Rómeó, Cassius, illetve Lysander szerepeit vállalja el. Itt fedezte fel Constance Collier, színésznő, aki elhozta Londonba, hogy vele együtt a Peter Ibettson című színdarabban főszerepet játsszon.[12] Zseniális alakításának köszönhetően Londonban nagy hírnévre tett szert. Itt a húszas évek elején további magas színvonalú darabokban mint a Maddame Sand, a Fedora, a IV Henrik, 2. rész, az Othello és az R.U.R, lépett fel.[23] A IV Henrik-beli fellépését az ifjú Laurence Olivier is látta, és dicsérő szavakkal illette a színészt:

Prince Hal. Oh, that magical Prince Hal, the most beautiful male I have ever laid eyes upon. His profile was that of a god, his figure pure Olympiad, his voice the most beautiful instrument I had yet heard, and even his name suggested the utmost in glamorous masculinity — Basil Rathbone.
– Laurence Olivier[24]

1922-ben Gilbert Miller, színházi producer, elvitte Rathbonet az Államokba, hogy a Broadwayen Bíró Lajos és Lengyel Menyhért A cárnő című színdarabjában játsszon. Következő nagy siketét Molnár Ferenc A Hattyú-jának angol feldolgozásában aratta, melyben Ági tanár úr szerepében lehetett látni. A darab Amerikában óriási siker volt, és 528 előadást ért meg, amelynek része volt egy országos turné is. A húszas években főként szerelmes darabok főszereplőjeként kapott szerepet.[23] Többek közt egy Captive című, a francia La Prisonniere-en alapuló színdarabban játszott, mely egy ifjú férj életének tönkremenetelét mutatja be, aki nem tudja, hogy fiatal felesége leszbikus, és legjobb barátja feleségével van viszonya. 1926-ban a darab szereplőit, köztük Rathbone-t is, letartóztatták, mivel a homoszexualitást megjelenítő darabot veszélyesnek tartották.[12] 1929-ben Rathbone saját színdarabját, a Judas-t, melyet Walter Ferrisszel együtt írt, vitte a Broadway színpadára, saját maga által megtestesítve Júdást. Magát anglikán hívőnek vallva nem érezte lázítónak a darabot, több keresztény egyházi személy viszont sértőnek tartotta, hogy az előadás Júdás személyét mint főgonoszt megkérdőjelezte. Zsidó egyházak felől viszont pozitív visszajelzés érkezett, és több hívő ember is érdeklődve és megindultan beszélgetett vele az előadások után öltözőjében. Ennek ellenére a darab nem volt sikeres és csupán 12 előadást ért meg.[12]

Hollywood

Bár Rathbone néhány némafilmben is játszott, csak a hangrögzítés feltalálása keltette fel igazán érdeklődését a filmek iránt. Így 1929-ben megszerezte a férfi főszerepet a The Last of Mrs. Cheyney című romantikus vígjátékban, mely nagy siker volt, és jóval növelte az eddig csak színházi körökben ismert hírnevét. 1930-tól 1933-ig szerelmes filmek főszereplőjeként volt látható, kivételt csak a The Bishop Murder Case, ahol Philo Vance-t, egy amerikai nyomozót játszott, illetve a Loyalties képeztek, amelyben egy kiközösített zsidót testesített meg. 1933 és 1934 között újra elbúcsúzott a filmvászontól, hogy Katherine Cornell-lel három darabbal, többek közt a Rómeó és Júliával, illetve egy Elizabeth Barrett Browning életét bemutató színdarabbal (The Barretts of Wimpole Street) turnézhasson az Államokban.[12]

Amikor visszahívták Hollywoodba, drámaian megváltozott az általa játszott szerepek karaktere. David Copperfield 1935-ös filmváltozatában David kegyetlen mostohaapjaként zseniális alakítást nyújtott, aminek köszönhetően a nézők negatív főhős szerepében szerették volna látni. Így olyan híres szerepeket játszott, mint Alexej Karenin az Anna Kareninában, a gyermekgyilkos Marquis Dickens az A Tale of Two Cities megfilmesítésében, Tybalt a Rómeó és Júliában, Sir Guy of Gisbourne a Robin Hood kalandjaiban, vagy a gonosz Captain Estaban az 1940-es Zorro filmben. Ezekkel a negatív karakterekkel olyan szorosan azonosították, hogy elbeszélése szerint féltek az emberek beszállni vele egy liftbe.[25] Rathbone különösen a jelmezes filmekben tűnt ki, hiszen sokan Hollywood legjobb vívójának tartották, mivel Fred Cavens, profi filmkardmester tanítványa volt.[26] Különösen az Errol Flynn ellen vívott harcok (Blood kapitány és Robin Hood kalandjai) maradtak meg az akkori, illetve a mai nézők emlékezetében. Filmjeiben Errol Flynn mellett más világhírü partnerekkel is játszott együtt, mint például Greta Garbo (Anna Karenina), Leslie Howard (Rómeó és Júlia), Marlene Dietrich (Allah kertje), David Niven (pl. The Dawn Patrol), Pola Negri (A Woman Commands), Lugosi Béla (pl. Son of Frankenstein), Norma Shearer (pl. The Last of Mrs. Cheyney), Olivia de Havilland (pl. Robin Hood kalandjai), és a későbbiekben Ida Lupino (The Adventures of Sherlock Holmes), Humphrey Bogart és Peter Ustinov (We're No Angels).

Ez idő alatt nyerte el hírnevét mint „Host of Hollywood”, mivel feleségével több nagy és innovatív estélyt rendeztek, melyekre rendszerint híres és előkelő vendégek voltak meghívva. Rathbone ugyan nem élvezte a nagy partikat és inkább szerette nyugodtan tölteni az estéit és többször is ellenezte a fenti elnevezést, de támogatta a feleségét, hogy megvalósíthassa kreatív ötleteit.[27]

1936-ban és 1938-ban mint legjobb mellékszereplőt Academy Awardra jelölték. Mindkét alkalommal Walter Brennan ellen veszített.[28]

Bár a vívójeleneteket nagyon élvezte, Rathbone szeretett volna megszabadulni a gonosztevő stigmájától, és mint a színházban, a filmvásznon is különböző típusú karaktereket alakítani. Így amikor felkérték, hogy Arthur Conan Doyle A Sátán kutyája című regénye megfilmesítésében Sherlock Holmesot játssza, boldogan elfogadta a szerepet.[29] Alakítása olyan sikeres volt hogy további 13 filmben, először továbbra is a 20th Century Foxnál, majd a Universal által a negyvenes évekbe repített változatokban is a híres detektívet játszotta. Később megbánta, hogy neve íly szorosan fűződik össze Sherlock Holmesszal, mivel emiatt más műfajú filmekben sok jó szerepet vesztett el. Így 1946-ban otthagyta Holmesot, és visszatért a Broadway színpadára.[12] 1948-ban a The Heiress című színdarabbéli alakításáért Tony-díjjal tüntették ki.

Utolsó évei

Az 50-es és 60-as években Rathbone mind színházban mind a filmvásznon aktiv volt. Színpadi sikerei közé tartozott többek között Archibald MacLeish J.B. című darabjában nyújtott alakítása. 1953-ban úgy döntött, hogy visszatér Sherlock Holmeshoz, egy a felesége, Ouida által írt színdarabban. Bár Arthur Conan Doyle fiának, Adrian Doylenak nagyon tetszett a darab, nem aratott sikert és anyagi veszteségekkel járt.[12]

Mozifilmjeiben főleg vígjátékokban dolgozott, melyek eddigi alakításait figurázták ki. Komoly anyagi gondjai miatt rosszabb szerepeket is el kellett fogadnia, így olcsó horrorfilmeken is dolgozott. Ezenkívül több színvonalas tévéfilmben is szerepelt és folytatta a fellépéseit a rádióban, illetve lemezfelvételeket készített.

1963. április 30-án Rathbone John F. Kennedy és felesége, valamint Luxemburg nagyhercegnője előtt tartott felolvasást, amelyben versek mellett a St. Crispin-napi beszédet adta elő Shakespeare V Henrik-jéből.[30]

Ezenkívül egyszemélyes előadásával, az An Evening with Basil Rathbone-nal turnézott az Államokban, Argentinában, Braziliában, Peruban és Mexikóban.[30] Olvasóestéit sok egyetemre is elvitte, mert fontosnak tartotta, hogy elérje a fiatalságot, és felhívja figyelmüket az igényes időtöltés fontosságára.

Egyik utolsó filmjét Mexikóban forgatta, mely színésztársa, John Carradine szerint a halálához vezetett, mivel hegyi betegséget kapott a munkálatok során.[31]

Remove ads

Filmográfia

További információk Év, Eredeti cím ...
Remove ads

Díjak, jelölések

Jegyzetek

Források

További információk

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads