Bertrand Russell

Bertrand Russell (Trellech, 1872. május 18. –‎ Plas Penrhyn, 1970. február 2.) irodalmi Nobel-díjas angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus, Russell 3. grófja, közéleti személyiség.

Bertrand Russell
Született	Bertrand Arthur William Russell 1872. május 18.[1][2][3][4][5] Trellech[6]
Elhunyt	1970. február 2. (97 évesen)[1][7][2][3][4] Plas Penrhyn[6]
Állampolgársága	brit (1927. április 12. – ) brit ( – 1927. április 12.)
Házastársa	Alys Pearsall Smith (1894. december 13. – 1921)[6][8][9] Dora Russell (1921. szeptember 27. – 1935)[10][6][8][9] Patricia Russell (1936. január 18. – 1951)[9][8] Edith Finch Russell (1952. december 15. – 1970. február 2.)[8][9]
Gyermekei	Conrad Russell, Russell 5. grófja John Russell, Russell 4. grófja Katharine Tait Lady Harriet Russell
Szülei	Katharine Russell, Viscountess Amberley John Russell
Foglalkozása	matematikus társadalomkritikus esszéíró logikatudós episztemológus nyelvfilozófus politikai aktivista metafizikus analitikus filozófus önéletrajzíró egyetemi oktató sci-fi író tudományfilozófus politikus békeaktivista újságíró filozófus író
Tisztsége	a Lordok Háza tagja (1931. március 3. – 1970. február 2.)
Iskolái	Cambridge-i Egyetem Trinity College
Kitüntetései	Lista a Royal Society tagja Carl von Ossietzky-díj De Morgan Medal (1932) Sylvester-érem (1934) doctor honoris causa from the University of Aix-Marseille (1947)[11] irodalmi Nobel-díj (1950, 164 304 kr)[12][13] Kalinga Prize (1957)[14] Sonning-díj (1960)[15] Jeruzsálem-díj (1963)
Halál oka	influenza[16]
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Analitikus filozófia 20. század
Iskola/Irányzat	Analitikus filozófia
Érdeklődés	Etika, Ismeretelmélet, Logika, Matematika, Nyelvfilozófia, Tudományfilozófia, vallás
Akikre hatott	Wittgenstein, Ayer, Rudolf Carnap, Kurt Gödel, Karl Popper, Willard van Orman Quine
Akik hatottak rá	Leibniz, Hume, Frege, Whitehead, Wittgenstein, Mill
Fontosabb nézetei	Logikai atomizmus, Jelöléselmélet
Fontosabb művei	Proposed Roads to Freedom My Philosophical Development The Problems of Philosophy Introduction to Mathematical Philosophy A hatalom In Praise of Idleness and Other Essays The Principles of Mathematics A History of Western Philosophy The Autobiography of Bertrand Russell Marriage and Morals Human Knowledge: Its Scope and Limits Justice in war time Principia Mathematica Human society in ethics and politics Wisdow of the West The Conquest of Happiness
Bertrand Russell aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertrand Russell témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

A Bedford hercegek oldalágának, a Russell grófok családjának tagja volt. Nagyapja, John Russell kétszer volt Anglia kormányfője, apja liberális célokért lépett fel. Kétéves korában veszítette el édesanyját, aki diftériában halt meg, nem egészen két évvel később az édesapját is. Nagyszülei arisztokrata szokás szerint nem nyilvános iskolába járatták, hanem házitanítókkal neveltették. Tizenegy évesen kételkedni kezdett a vallásban^[forrás?], neveltetésén szkeptikus és ateista gondolkodása túllépett. Eukleidész világába bátyja vezette be, matematikai érdeklődése egyre erősödött, filozófiai munkásságát is ekkori élményei határozták meg. 1890-ben a cambridge-i Trinity College hallgatója lett, ahol matematikát és filozófiát tanult. Tanára a későbbi szerzőtárs, Whitehead volt. Filozófiából szerzett diplomát 1894-ben, majd a párizsi angol nagykövetségen lett attasé, ám a diplomáciai pálya nem vonzotta.

Megnősült és amerikai feleségével az USA-ba, majd Németországba ment. Két évig nem-euklideszi geometriát tanított Amerikában, majd Németországban közgazdaságtant hallgatott, „Tanulmány a geometria alapjairól” című műve nyomán Cambridge-ben előadó lett. Egy ideig tagja volt a Fábiánus Társaságnak, megismerkedett a marxizmussal is, belépett a Munkáspártba, ám már 1896-os, német szociáldemokráciáról írt könyvében bírálta a marxizmust. 1898-ban az idealizmus ellen fordult, s élete végéig empirista és pozitivista maradt.^[forrás?]

1908-ban akadémiai tag, 1910-ben cambridge-i professzor lett. Az első világháború alatt a katonai szolgálatot megtagadók mellé állt, pacifizmusa miatt 1916-ban elbocsátották állásából, 1918-ban pedig fél évre bebörtönözték, „Bevezetés a matematikai filozófiába” című művét ott írta. 1920-ban másodszor megnősült, a Szovjetunióba és Kínába utazott, Lenint is felkereste. Könyve, „A bolsevizmus elmélete és gyakorlata” bírálta a totalitarizmust és megjósolta a későbbi sztálinizmus sok vonását. A bolsevik rendszerrel szembeni kritikussága mellett baloldali vonzódását azonban megőrizte.^[forrás?]

1910 és 1913 között Whiteheaddel megírták monumentális művüket, A matematika alapjai-t. Ebben megkísérelték az egész matematika felépítését a logikai alapelvekre helyezni.^[forrás?]

A két világháború között sokat utazott és dolgozott. 1927-ben kísérleti iskolát alapított Petersfieldnél, ezt később elvált felesége vezette. Az iskola sok vonatkozásban hasonló volt, mint a máig működő Summerhill iskola, amelyet Alexander Sutherland Neill alapított. Pacifistaként támogatta az 1938-as Müncheni egyezményt, a háború kitörése után Hitler legyőzését mindennél fontosabbnak tartotta. 1936-ban harmadszor is házasságot kötött. 1938–39-ben az Egyesült Államokban tanított, professzori kinevezését a bíróság azzal törölte, hogy szexuális szabadosságot hirdet. Ezután a Barnes-alapítványnál tanított 1943-ig, majd újra Cambridge-ben lett tanár.^[forrás?]

Az 1945-ben megjelent könyve, „A nyugati filozófia története” és fellépései a BBC műsoraiban igen népszerűvé tették, ismertségét csak fokozta 1949-ben kapott Érdemrendje és 1950-es irodalmi Nobel-díja. Ekkor fordult érdeklődése a nemzetközi politika felé. Bekapcsolódott a békemozgalomba. 1952-ben negyedszer is megnősült. Elítélte az 1954-es Bikini-szigeteki hidrogénbomba-robbantást, Albert Einsteinnel és más Nobel-díjasokkal közzétett nyilatkozata a Kelet és Nyugat tudósait közös tanácskozásra hívta. Ebből lett a Pugwash-mozgalom, melynek elnökévé 1957-ben megválasztották. 1958-ban állt az atomleszerelést követelők élére, 1960-ban létrehozta a Százak bizottságát, polgári engedetlenségre buzdított, majd 1961-ben 89 évesen tömeges ülősztrájkot szervezett az atomleszerelésért. Ezért két havi börtönre ítélték, de betegsége miatt csak hét napot ült le.^[forrás?]

Utolsó éveiben az Egyesült Államok vietnámi háborús politikáját bírálta, Jean-Paul Sartre-ral és másokkal összehívta a Háborús Bűnök Nemzetközi Bíróságát a vietnámi atrocitások ügyében. A hatvanas évek végén adta ki három kötetben nagy sikerű önéletrajzát.^[forrás?]

Filozófiája

Több mint negyven könyvet és számtalan cikket írt. Témakörük a matematikától és fizikától a filozófián és logikán keresztül az etikáig, a szociológiáig, a történelemig, a teológiáig és a politológiáig terjed.

Az ismeretelméletben fő célja volt, hogy megállapítsa: miről, mekkora biztonsággal mondhatjuk, hogy tudjuk. A tudásba vetett korlátlan hit mérséklését, a kifejezés egyszerűsítését „A jelentés és az igazság vizsgálata” (1940), s „Az emberi tudás területe és határai” (1948) című műveiben kísérelte meg. Második célját, a matematika visszavezetését logikai alapelvekre, a két tan összekötését "A matematika alapjai" (Principia Mathematica) című, Whiteheaddel közösen irt monumentális műve által kívánta megvalósítani. (A mű három kötetben, 1910 és 1913 között jelent meg.)

Russell fedezte fel a halmazelmélet egyik ellentmondását (Russell-paradoxon), és kiküszöbölésére több változatban is kidolgozott egy ún. típuselméletet, amelyek a Principia Mathematica különböző kiadásaiban eltérően szerepelnek. Végül a típuselméletnek sikerült egy tartható változatát kidolgozni, amely azonban a matematikusok többsége szerint nem volt elég könnyen kezelhető, és túl szigorú is volt. A problémára ehelyett tehát a Zermelo–Fraenkel-halmazelméletet fogadják el. A Principia ennek ellenére egy olyan programot valósított meg, amelynek sok elgondolása a mai matematikatanításban még mindig szerepel..^[forrás?]

A harmadik fő cél a nyelv elemeire, egyszerű kijelentésekre bontása, amit „A tudat elemzése” (1921) és „Az anyag elemzése” (1927) című munkáiban végzett el. Az előbbi az anyagot és az elmét azonos elemekből épült különböző rendszerekként mutatja be..^[forrás?]

Analitikus filozófiája a 20. század egészében érvényesült, atomizmusára tanítványa, Ludwig Wittgenstein munkássága is visszahatott. Russell a 20-as években fizikai, erkölcsi és nevelési témákról írt népszerűsítő munkákat. Szellemes művei erkölcsi, politikai, eszmei radikalizmusát s baloldaliságát tükrözik..^[forrás?]

Családfa

• John Russell (1766–1839), Bedford 6. hercege ∞¹ Georgiana Byng (1768–1801) ∞² Georgiana Gordon (1781–1853)
  • ¹Francis Russell (1788–1861), Bedford 7. hercege ∞ Anna Maria Stanhope (1783–1857)^{[m 1]}
    • William Russell (1809–1872), Bedford 8. hercege
  • ¹George Russell (1790–1846)^{[m 2]} ∞ Elizabeth Anne Rawdon (1793–1874)
    • ...innen Bedford hercegei és a cím örökösei
    • Odo Russell (1829–1884), Ampthill 1. bárója
      • Oliver Russell (1869–1935), Ampthill 2. bárója
        • John Russell (1896–1973), Ampthill 3. bárója
          • Geoffrey Russell (1921–2011) , Ampthill 4. bárója
            • David Russell (1947–), Ampthill 5. bárója
            • (1) Anthony John Mark Russell (1952–)
              • (2) William Odo Alexander Russell (1986–)
  • ¹John Russell (1792–1878), Russell 1. grófja ∞² Frances Anna Maria Elliot-Murray-Kynynmound (1820–1898)
    • ²John Russell (1842–1876)^{[m 3]}, Amberley vikomt ∞ Katharine Stanley (1842–1874)
      • Frank Russell (1865–1931), Russell 2. grófja ∞¹ Mabel Edith Russell (1869–1908) ∞² Marion Cooke ∞³ Mary Annette Beauchamp (1866–1941)
      • Bertrand Russell (1872–1970), Russell 3. grófja ∞¹ Alys Pearsall Smith (1867–1951) ∞² Dora Winifred Black (1894–1986) ∞³ Patricia Helen Spence (1910–2004) ∞4 Edith Finch Russell (1900–1978)
        • ²John Russell (1921–1987), Russell 4. grófja
          • három lánya: ◎ Felicity (1945–), Sarah (1946–) és Lucy (1948–1975)
        • ³Conrad Russell (1937–2004), Russell 5. grófja
          • Nicholas Russell (1968–2014), Russell 6. grófja
          • John Russell (1971–), Russell 7. grófja
            • ...jelenleg nincs a címnek örököse

Magyarul megjelent művei

Könyvek

Bertrand Russel: Természet és társadalom. (1919-es kiadás)

• A filozófia alapproblémái; ford., előszó, jegyz. Fogarasi Béla; Új Magyarország, Budapest, 1919 (Természet és társadalom)
• Icarus vagy a tudomány jövője; ford. Incze György; Danubia, Pécs, 1928 (Ma és holnap)
• Kína és a kínai probléma; ford., bev. Geszti Lajos; Athenaeum, Budapest, 1932
• Házasság és erkölcs; ford. Benedek Marcell; Káldor, Budapest, 1934
• Egy évszázad élettörténete 1814–1914, 1-2.; ford. Wertheimsteinné Feiler Anna; Révai, Budapest, 1936
• Miért nem vagyok keresztény?; ford. Dienes Gedeon; Kossuth, Budapest, 1960
• Tudás ismeretség, illetve leírás révén; ford. Molnár Miklós; in: Hagyomány és egyéniség. Az angol esszé klasszikusai; vál. Európa Könyvkiadó munkaközössége, közrem. Ruttkay Kálmán, Ungvári Tamás, utószó Abody Béla, jegyz. Abádi Nagy Zoltán; Európa, Budapest, 1967
• Filozófiai fejlődésem; ford. Fehér Ferenc, jegyz. Bence György; Gondolat, Budapest, 1968 (Gondolkodók)
• Önéletrajz. 1872–1914; ford. Vámosi Pál; Európa, Budapest, 1970
• Miszticizmus és logika és egyéb tanulmányok; ford. Márkus György; Magyar Helikon, Budapest, 1976
• A nyugati filozófia története. A politikai és társadalmi körülményekkel összefüggésben, a legkorábbi időktől napjainkig; ford. Kovács Mihály; Göncöl, Budapest, 1994
• A filozófia alapproblémái; ford. Fogarasi Béla, átdolg. Bánki Dezső; 3. átdolg., bőv. kiad.; Kossuth, Budapest, 1996
• A hatalom és az egyén; ford. Rakovszky Zsuzsa; Kossuth, Budapest, 1997
• A hatalom. A társadalom újszerű elemzése; ford. Ádám András; Typotex, Budapest, 2004 (Civil szellem)

Rövidebb írásai magyarul az interneten

• A teológus rémálma. Novella
• Miért nem vagyok keresztény? Esszé
• A denotálásról, Simonyi András fordítása illetve On denoting (1905) eredetiben
• Bertrand Russell: A tisztelet szerepe a tanár-diák viszonyban – részlet a Principles of Social Reconstruction c. Könyv Education fejezetéből (1916, 146-147. old.)

Kapcsolódó szócikkek

• Ateista gondolkodók listája
• Nyelvfilozófia
• Russell teáskannája
• Jeruzsálem-díj
• Wittgenstein (film)

Források

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Bertrand Russell témában.

Magyarul

• Bertrand Arthur William Russell
• 35 éve halt meg Bertrand Russell
• Írások szabad demokratikus iskolákról Archiválva 2017. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben

Angolul

• Adatok Russell Irodalmi Nobel-díjáról
• Bertrand Russell Archívum
• Bertrand Russell Stanford, Encyclopedia of Philosophy
• Bertrand Russell írásai
• The Bertrand Russell Research Centre, McMaster University
• L. Hecht Vélemény Russell filozófiájáról
• A Schiller Institute honlapján lévő írás
• Carol White írása

Megjegyzések

1. Anna Maria Stanhope (1783–1857) Charles Stanhope, Harrington 3. grófjának lánya volt. 1808-ban ment feleségül Francis Russellhez. Közeli barátságot ápolt Viktória királynővel, akinek 1837 és 1841 között udvarhölgyeként is szolgált. Őt tartják az öt-órai-tea (afternoon tea) szokásának bevezetőjének. Az 1840 körül kialakult hosszú ebéd és késői vacsora közötti időszakban teát, kenyeret és süteményt kérve enyhítette délutáni éhségérzetét – bár ezt a történetet nem minden forrás erősíti meg. Később barátait is meghívta e teázásra, s mivel azok többsége az udvarhoz tartozott, a szokás gyorsan elterjedt, és maga a királynő is átvette. 1841-ben a királynőt is vendégül látták Woburn apátságban.
2. George William Russell (1790. május 8. – 1846. július 16.) a hatodik herceg második fia volt. Katonai pályáját 1806-ban kezdte az 1. Dragonyos ezredben, még abban az évben hadnaggyá lépett elő, és részt vett az 1807-es koppenhágai expedícióban. A következő években szolgált a 23. Dragonyos ezred kapitányaként (1808), részt vett a talaverai csatában, ahol megsebesült (1809), majd Graham tábornok (1810), később Wellington hercege (1812 és 1817) mellett szolgált szárnysegédként. 1813-ban őrnagyi rangot kapott a 102. (királyi madrászi) gyalogezredben, 1824-ben az 8. Huszár alezredese lett, 1830-ban ezredesi rangot, 1841-ben pedig altábornagyi kinevezést kapott. 1831-ben a Bath-rend lovagja, 1838-ban pedig a Nagykeresztes Lovagja lett. 1818 és 1830 között Bedford parlamenti képviselője volt. Diplomáciai pályáján 1833-ban lisszaboni és württembergi követi, 1835-ben berlini nagyköveti megbízatást kapott. 1846-ban, 56 évesen hunyt el Genovában.
3. John Russell, Amberley vikomtja (1842–1876) John Russell brit miniszterelnök legidősebb fia volt. Liberális nézeteiről ismert, erősen támogatta a vallásszabadságot és a nők jogait, ami miatt gyakran szembekerült saját családjával is. Rövid parlamenti pályát futott be, de nézetei túl radikálisnak számítottak a viktoriánus korban. Feleségével, Katharine Stanley-vel négy gyermekük született, köztük a világhírű filozófus és Nobel-díjas Bertrand Russell. Hamrincnégy évesen, tüdőbajban hunyt el.