Botfalva

Botfalva (ukránul: Ботфалва [Botfalva]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Ez a szócikk az ukrajnai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Botfalu, Románia és Botfalu, Szlovákia

Botfalva (Ботфалва)
Botfalva címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Ungvári járás (2020–) Ungvári járás (–2020)
Község	Kincseshomok község
Rang	falu
Alapítás éve	1427
Irányítószám	89420
Népesség
Teljes népesség	579 fő (2001)[1]
Népsűrűség	376 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	106 m
Terület	1,54 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 34′ 53″, k. h. 22° 12′ 29″48.581388888889, 22.208055555556
Botfalva Pozíció Kárpátalja térképén

Fekvése

Botfalva Ungvártól 8 km-re délnyugatra, az ukrán-szlovák határ mellett fekszik. Többségében ma is magyarok lakják. Szomszédos települések: Palló (2 km), Gálocs (1,5 km).

Története

A településről egy 1427-ben kelt adójegyzékben tesznek először említést: ekkor a Daczó és a Drágffy családok birtoka. Később birtokokat kapnak a Possayak, Odvaryak, és Kincsyek. A Daczó família leszármazottai a 16. századtól kezdődően következetesen Bótfalvinak nevezik magukat. 1555-ben 7 portán mintegy 35 jobbágy él. 1567-ben az összeírást végzők csak 6 jobbágyportát találtak, ami arra utal, hogy az itt élőket a pestis tizedelte meg. 1599-ben 19 házból áll a helység.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BOTFA. Ó Botfa. Magyar falu Ungvár Vármegyében, földes Urai külömbféle Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Őrnek szomszédságában, mellynek filiája, Kapostól egy jó mértföldnyire, jó termékenységeihez képest, első Osztálybéli.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bótfalva, magyar falu, Ungh vgyében, Unghvárhoz délnyugotra 1 1/2 mfdnyire: 73 r., 60 g. kath., 204 ref., 55 zsidó lak. F. u. Rhédey, Horváth, Kossúth, Bernáth, s m.”^[3]

A trianoni béke előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz. A második világháború során az itteni férfiak közül tizennégyen haltak meg a frontokon. 1944 őszén a sztálinisták 3 személyt vittek el, mindannyian odavesztek.

1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 1991 óta Ukrajna része. 2020-ig közigazgatásilag Ungtarnóchoz tartozott.

Népesség

• 1910 – 460 lakosából 440 magyar, 16 szlovák volt; ebből 101 római katolikus, 159 görögkatolikus, 130 református volt
• 1940 – 512 fő
• 1944 – 495 fő
• 1989 – 630 fő, magyar 440 fő
• 1991 – 680 fő, magyar 436 fő

2001

579

A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)^[4]

  magyar (65,98%)

  ukrán (32,47%)

  szlovák (0,69%)

  orosz (0,53%)

  roma (0,17%)

  Egyéb (0,16%)

Gazdasága

Az itteniek régóta fejlett háztáji gazdasággal rendelkeznek: a megtermelt zöldség, gyümölcs egy részét Ungvár piacain értékesítik.

Neves személyek

• Itt született 1807-ben Déván Károly orvos, királyi egészségügyi tanácsos.
• Itt született 1881-ben Korláth Endre ügyvéd, főispán.
• Itt született 1899-ben Gencsy Béla református püspök.