III. Noferhotep

III. Noferhotep (uralkodói nevén Szehemré Szanhtaui; más néven Iyhernofret) az ókori egyiptomi XVI. dinasztia harmadik vagy negyedik uralkodója volt. Thébában és környékén uralkodott; Kim Ryholt és Darrell Baker szerint VIII. Szobekhotepet követte a trónon.^[1][2] A torinói királylista egy évnyi uralkodási időt tulajdonít neki. Főként egyetlen, Thébában talált sztéléről ismert.^[1] Jürgen von Beckerath egy régebbi tanulmányában a XIII. dinasztia végére datálta.^[3]

III. Noferhotep
előd egyiptomi fáraó utód VIII. Szobekhotep XVI. dinasztia Montuhotepi
III. Noferhotep (jobbra) a JE 59635 sztélén
Uralkodása	i. e. 1629–1628
Prenomen	sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ Szehemré Szanhtaui
Nomen	nfr-ḥtp Noferhotep

Uralkodása

Erősen sérült sztéléjén, melyet ma a kairói Egyiptomi Múzeum őriz (katalógusszám: JE 59635 [CG 20799]),^[4][5] Noferhotep Thébát többször is úgy említi, hogy „a városom”, saját magát pedig „a győzedelmes Théba vezetőjeként” dicsőíti.^[6] Ryholt Théba hangsúlyozását úgy értelmezi, hogy III. Noferhotep hatalma kizárólag erre a városra és környékére terjedt ki. Baker emellett rámutat, hogy a XVI. dinasztia királyainak – Bebianh és I. Nebirierau kivételével – semmilyen említésük nem maradt fenn a Nílus völgyének azon a 200 kilométeres szakaszán kívül, amely Hu városától Edfuig terjed, és Thébát is magába foglalja.^[2] Azt, hogy III. Noferhotep hatalma nem nagyon terjedt ennél tovább, az is alátámasztja, hogy az őt követő Szanhenré Montuhotepi sztéléjén kijelenti, hogy „Én vagyok a király Thébán belül, ez az én városom”.

Sztéléjén III. Noferhotep hangsúlyozza azt a szerepét, hogy élelemmel látja el népét, és megmenti az éhínségtől.^[7] Ez, valamint uralkodói neve – „Ré hatalma, aki táplálja a Két Földet” – erősen arra utal, hogy Felső-Egyiptomban a XVI. dinasztia végén éhínség tombolt. A korszak egy másik királya, IV. Szenuszert hasonló nevet viselt.

Noferhotep teljes bizonyossággal kénytelen volt védekező háborút folytatni a XV. dinasztia hükszosz uralkodóival, akik végül elfoglalták a XVI. dinasztia által uralt területeket. Noferhotep így dicsőíti magát sztéléjén: „ő az, aki felemelte városát, melyet lesújtott a harc az idegenekkel”.^[1] Érdekes módon ez a sztélé valószínűleg a legkorábbi fennmaradt dokumentum, amely említi a hepres koronát, más néven kék koronát, melyet a fáraók több ábrázoláson is a csatában viselnek: a szöveg szerint Noferhotep „a heprest viselvén Ré élő képmása, a rettegés ura”.^[8] Egyelőre ismeretlen okokból a sztélén a királyra az Iyhernofret jelzővel is utalnak, melyet nevéhez hasonlóan kártusba írnak:^[4][9]

Név, titulatúra

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.

Hórusz-név		w3ḏ-ḫˁ.w Uadzshau „Virágzó megjelenésű”
Nebti-név		ˁ3-pḥtỉ Aapehti „Nagy erejű”
Arany Hórusz-név		mn[…] Men[…] „Tartós […]”
Felső‑  és Alsó‑Egyiptom királya		sḫm-rˁ s-ˁnḫ-t3.wỉ Szehemré Szanhtaui „Ré hatalma, aki táplálja a Két Földet”
Ré fia		nfr-ḥtp Noferhotep „Tökéletes és elégedett”