Katarina Witt

Katarina Witt (Staaken, NDK, 1965. december 3. –) kétszeres olimpiai bajnok német műkorcsolyázónő.

Katarina Witt
Született	1965. december 3. (59 éves) Staaken, NDK
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Szülei	Manfred Witt
Foglalkozása	műkorcsolyázó
Kitüntetései	Hall of Fame des deutschen Sports (2010. május 14. – ) Hazafias Arany Érdemrend Patriotic Order of Merit (honor clasp) Sportsman of the year (1984) Ezüst Olimpiai Érdemrend (1988) Osgar (2007)
Magassága	165 cm
Testtömege	55 kg[1]
weboldal Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Katarina Witt témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Szerzett érmek

Az  NDK színeiben Műkorcsolya Olimpiai játékok arany 1984, Szarajevó egyéni arany 1988, Calgary egyéni Világbajnokság ezüst 1982, Koppenhága egyéni arany 1984, Ottawa egyéni arany 1985, Tokió egyéni ezüst 1986, Genf egyéni arany 1987, Cincinnati egyéni arany 1988, Budapest egyéni Európa-bajnokság ezüst 1982, Lyon egyéni arany 1983, Dortmund egyéni arany 1984, Budapest egyéni arany 1985, Göteborg egyéni arany 1986, Koppenhága egyéni arany 1987, Szarajevó egyéni arany 1988, Prága egyéni

Élete

Sportpályafutása

Katarina Witt az 1988-as prágai Európa-bajnokságon

Sok más sikeres keletnémet sportolóval együtt ő is a Karl-Marx-Stadtban működő Gyermek- és Ifjúsági Sportiskolában kezdte pályafutását. 1977-től kezdve Jutta Müller edző vezetésével készült fel a versenyekre. 1982-ben aratta első sikerét, amikor a koppenhágai világbajnokságon ezüstérmet nyert.

1983-ban nyerte élete első Európa-bajnoki címét. 1984-ben vett részt élete első olimpiáján. A szarajevói téli játékokról aranyérmesként térhetett haza, még ebben az évben az NDK polgárai az év sportolójává választották.

A következő olimpiáig hátra lévő négy évben Witt a világ legjobbnak tartott korcsolyázója lett.

Négy év alatt három világbajnoki arany- és egy ezüstérmet gyűjtött be, illetve négyszer állhatott az Európa-bajnoki dobogó legfelső fokára. 1988-ban toronymagas esélyesként érkezett a calgaryi olimpiára, ahol megvédte négy évvel korábbi bajnoki címét. Sikereiért megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kitüntetését, az Olimpiai Rendet is.

1988 törést is jelentett sportkarrierjében. A szocialista országokban szokatlan utat választva 1988-tól profinak szerződött és három évig Észak-Amerikában turnézott. A nyugaton elért sikerek ellenére nem fordított hátat az NDK-nak sem. Továbbra is tagja volt az NDK ifjúsági szervezetének, a Szabad Német Ifjúság (FDJ) vezetőségének, és a szocialista állam reprezentánsaként több rendezvényen is szerepelt. Szerepvállalása ellenére nem élvezte a keletnémet hatóságok bizalmát, a Stasi munkatársai folyamatosan megfigyelték.^[2] Profi sportoló lévén már nem indulhatott az 1992-es albertville-i olimpián.

1994-ben sikeresen visszaminősíttette magát amatőr sportolóvá, így rajthoz állhatott a lillehammeri olimpián. A versenyek alatt a közönség kedvence volt, ám az ott elért hetedik hely már az élsporttól való végleges búcsúját jelentette.

A sportkarrier után

Észak-amerikai tartózkodása idején a filmezés iránt is érdeklődni kezdett és itt is kitűnt profizmusával. 1990-ben Emmy-díjat kapott a Carmen a jégen című filmbeli alakításáért. Később feltűnt a nagy sikerű 1998-as Ronin című amerikai-francia akciófilmben is.

1994-ben jelentette meg önéletrajzi kötetét Meine Jahre zwischen Pflicht und Kür címmel.

1998-ban a Playboy magazin német kiadásában szerepelt aktképeivel. A képsorozat viharos sikert hozott az újságnak, amelynek példányszámait Marilyn Monroe szerepeltetése óta először kapkodták el teljesen. 2001-ben újból az újság lapjaira került.^[3]

Napjainkban német kereskedelmi televíziók szakkommentátoraként találkozhat vele a közönség. 1991 óta folyamatosan szervez különböző jégrevüket szerte a világban. 2008-ban vett végleg búcsút a jégtánctól.^[4]

Katarina Witt a legtöbb volt NDK-sportolóval szemben megőrizte ismertségét és népszerűségét az egyesült Németországban is. Alapítványa mozgáskorlátozottak sportolását támogatja.^[5] Rendszeresen nyilatkozik meg a sportot érintő közéleti témákban és az európai társasági élet egyik kedvelt alakjává vált.^[6][7]