Kevin Kline
amerikai színész From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Kevin Delaney Kline (St. Louis, Missouri, 1947. október 24. –) Oscar-díjas és többszörös Tony-díjas amerikai színész, szinkronszínész, rendező.[7]
Remove ads
Fiatalkora és családja
Kevin Kline a Missouri állambeli St. Louisban született, édesanyja, Margaret „Peggy” Delaney, aki katolikus ír családból származik, és édesapja, Robert Joseph Kline, aki Németországból kivándorolt zsidók leszármazottja, klasszikus zenerajongó és énekes. Övé volt a The Record Bar, a legnagyobb játék és hanglemezbolt St. Louisban. Az ő családjának a Kline's Inc. üzletlánc volt a tulajdonában. Kline édesanyját a család drámai színházi szereplőjeként jellemezte. Két öccse van, Alex és Christopher, valamint egy nővére, Kate. Testvéreivel katolikus szellemben nevelték. Kline 1965-ben a Saint Louis Priory Schoolban érettségizett. Ezután az Indiana Egyetemre járt Bloomingtonban, ahol céltudatos klasszikus zongoristaként kezdett. Miután hallgatóként csatlakozott az egyetemi színjátszókörhöz, a Vest Pocket Playershez, beleszeretett a színházba és a zongoráról színjátszásra váltott, ebből is diplomázott 1970-ben.
Remove ads
Pályafutása
Rögtön ösztöndíjat kapott a Juilliard iskola újonnan alakult dráma szakán, New Yorkban. 1972-ben összeállt néhány ugyanott végzett társával (Patty LuPone és David Ogden Stiers), és megalakították a City Center Acting Companyt (ma The Acting Company), John Houseman égisze alatt. A társulat beutazta az Egyesült Államokat Shakespeare darabok előadásával, valamint egyéb klasszikus színművekkel, illetve a The Robber Bridegroom című musicallel, s az amerikai színházak kedvelt előadóivá váltak.
1976-ban Kline elhagyta a társulatot és New York Cityben telepedett le, elvállalva egy rövid szerepet egy jelenleg már nem működő szappanoperában, a Search for Tomorrow-ban. Ezután 1978-ban visszatért a színpadra Bruce Granit szerepében, aki egy nők bálványa típusú karakter volt a rendező Harold Prince, On the Twentieth Century című musicaljében. Ezért a szerepért kapta első Tony-díját. 1981-ben a rock díva Linda Ronstadttal és az énekes Rex Smith-szel lépett fel a New York Shakespeare Festival keretében, a Penzance kalózai (The Pirates of Penzance) című komikus operában.[7] A Kalózkirály komikusan lendületes alakításáért újabb Tony-díjat kapott, a legjobb musical főszereplő kategóriában. 1983-ban eljátszotta ugyanezen társaival a szerepet a darab filmváltozatában is, melynek csak korlátozott számú mozielőadása volt.
A következő évek során Kline többször is megjelent a New York Shakespeare Festivalon olyan Shakespeare-darabokban, mint például a III. Richárd, Sok hűhó semmiért, V. Henrik, valamint két Hamlet darabban (ezek egyikét ő is rendezte) és egy szintén Tony-díjra jelölt Falstaffban, amiben a IV. Henrik két részét kombinálták össze.
Miután a The New York Times színi kritikusa, Frank Rich 1982-ben az amerikai Olivier-nek titulálta őt, Kline végül a filmvilágba merészkedett Alan J. Pakula Sophie választása című filmjében. Ő nyerte el a gyötrődő és szeszélyes Nathan vágyott szerepét, Meryl Streep oldalán. Streep Oscar-díjat kapott a filmben játszott szerepéért, Kline-t Golden Globe-díjra és BAFTA-díjra jelölték a legjobb bemutatkozó szerepért.
Az 1980-as években és a '90-es évek elején Kline több filmben is játszott Lawrence Kasdan rendezésében, úgymint A nagy borzongás, Silverado, Grand Canyon, Szeretlek holtodiglan és a Francia csók. 1989-ben Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában A hal neve: Wanda című brit komédiában, amelyben egy fájdalmasan idióta amerikai ex-CIA-s orgyilkost játszott, John Cleese mint előkelő angol ügyvéd és Jamie Lee Curtis mint a végzet asszonya mellett. 2000-ben az American Film Institute (AFI) 21. helyre sorolta az 100 év 100 nevetés elnevezésű listáján.[8]
Már rengeteg olyan szerepet ajánlottak neki, ami a sztárok világába juttathatta volna, de Kline biztonságos távolságban maradt Hollywood sztárcsináló gépezetétől. Azzal vált híressé, hogy nagyon megválogatta, mely szerepeket fogad el (például olyan erőteljes szerepeket, mint a Grand Canyonban vagy Az élet házában, ami ahhoz vezetett, hogy a filmipar a „Kevin Decline” (Visszautasító Kevin) nevet ragasztotta rá. Több díja, illetve jelölése is volt még: Drama Desk Award, Golden Globe-díj, Gotham Award, a Hasty Pudding Theatricals által hirdetett Az év férfija-díj, és a St. Louis International Film Festivalon szerzett Lifetime Achievement-díj.[9] A St. Louis-i Hírességek sétányán is kapott egy csillagot.
A filmkritikusok nagy része dicséri Kevin Kline tehetségét. A Newsday azt írta róla, „ő a generációjának legtehetségesebb és legsokoldalúbb amerikai színésze”.
2004. decemberben Kevin Kline 2272. sztárként csillagot kapott a Hollywood-i Hírességek Sétányán a Hollywood Boulevard 7000. számnál.[10]
Legutóbbi színházi szerepében a Lear királyt játszotta a Public Theatre-ben, illetve főszereplője volt a Cyrano de Bergerac egy Broadway-produkciójában, Jennifer Garner mellett. A darabot tizenegy előadás után szüneteltetni kényszerültek a díszletépítők sztrájkja miatt, de azután újra műsorra került. A darabot 2008-ban filmre vették és 2009. januárban került adásba a Great Performances című televíziós sorozat keretében.[11]
2008. január 27-én Kline megnyerte a Screen Actors Guild-díjat Kenneth Branagh Ahogy tetszik című filmjében játszott szerepéért,[11] ami egy Shakespeare mű adaptációja. A filmet 2006-ban mutatták be a mozik Európában. Az Amerikai Egyesült Államokban a mozikat kikerülve egyenesen az HBO műsorára került, 2007. augusztus 21-én.
A Ryan Reynolds főszereplésével készült 2008-as Mindenképpen talán című romantikus vígjátékban tűnik fel, mint Rachel Weisz szeretője, majd egy évre rá egy kis költségvetésű francia alkotásban, a Játszó nő-ben vállal szerepet.
2010-ben Robert Redford, A cinkos című politikai drámájában, Edwin M. Stantont alakítja James McAvoy és Tom Wilkinson társaságában, majd ismét egy könnyed vígjáték, Csak szexre kellesz következik, Ashton Kutcherrel és Natalie Portmannel a főszerepben.
2013-ban az olyan sztárokat, mint Robert De Niro, Michael Douglas és Morgan Freeman felvonultató Last Vegas című filmben látható.
Remove ads
Magánélete
Kevin Kline felesége a 16 évvel fiatalabb színésznő, Phoebe Cates. A pár New Yorkban él, két gyermekük van, Owen Joseph Kline ( 1991- ), aki főszerepet játszott a 2005-ös A tintahal és a bálna című amerikai drámában, és Greta Simone Kline ( 1994- ). Amikor fiánál fiatalkori cukorbetegséget diagnosztizáltak, Kline aktív szerepet vállalt a Juvenile Diabetes Research Foundationban, ami ennek a betegségnek a kutatásával foglalkozó alapítvány. 2004 novemberében Meryl Streep az alapítvány nevében átnyújtotta neki az Év humanitáriusa díjat, a szervezet érdekében végzett önkéntes erőfeszítéseiért.
2006-ban alapították meg a Kevin Kline-díjat, melyet profi színházi színészek kaphatnak meg St. Louisban, igen sokféle kategóriában, mint például a legjobb színész és színésznő, koreográfia és eredeti darab. Az első díjátadó rendezvény 2006. március 20-án volt.[12]
Filmográfia
Film
Televízió
Remove ads
Díjak és jelölések
- Oscar-díj:
- BAFTA-díj:
- 1989. - jelölés: legjobb férfi főszereplő - A hal neve: Wanda
- 1984. - jelölés: legígéretesebb elsőfilmes főszereplő - Sophie választása
- Emmy-díj:
- 2017. - jelölés: Legjobb teljesítmény karaktermegszólaltatásban - Bob burgerfalodája
- 2009. - jelölés: legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) - Cyrano de Bergerac
- Golden Globe-díj:
- 2025. - jelölés: Legjobb férfi főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) - Cáfolat
- 2005. - jelölés: Legjobb férfi színész (komédia vagy musical) - De-Lovely - Ragyogó évek
- 1998. - jelölés: Legjobb férfi színész (komédia vagy musical) - A boldogító nem
- 1994. - jelölés: Legjobb férfi színész (komédia vagy musical) - Dave
- 1992. - jelölés: Legjobb férfi színész (komédia vagy musical) - Folytatásos forgatás
- 1983. - jelölés: az év férfi színész felfedezettje - Sophie választása
Remove ads
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads