Lakatos Gabriella

Lakatos Gabriella (Budapest, 1927. október 18. – Budapest, 1989. november 12.) Kossuth-díjas magyar táncművész.

Lakatos Gabriella
1958-ban Sándor György felvétele
Született	1927. október 18. Budapest
Elhunyt	1989. november 12. (62 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	táncművész
Kitüntetései	Kossuth-díj (1957)
Sírhelye	Farkasréti temető (31/1-1-118)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakatos Gabriella témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Emléktábla:
XI. kerület, Kelenhegyi út 38/A.

Életpályája

Ferencvárosi munkáscsaládban született és alig néhány hónapos volt, amikor Rákospalotára került a nagyszüleihez.^[1] Nagyanyja német származású volt, aki megtanította írni és olvasni, valamint a német nyelvre is.^[1] Négyéves korában került be a Magyar Rádió szombat délutáni meseműsoraiba. Róna Bácsi (Róna Viktor balettművész édesapja) és Lakner Artúr növendéke, és színtársulataik (Lakner Bácsi Gyermekszínháza) tagja volt, a színlapok „csodababaként” emlegették, s Lakatos Ellykének hívták.^[1][2] 1931-ben a cirkuszban Jancsi bohóccal kuplékat, 1932-ben pedig az Ostende kávéházban Kalmár Pállal magyar nótákat énekelt. Élete első filmszerepét 1933-ban játszotta el az Iza néni című játékfilmben Fedák Sári partnereként. 1937-ben felvették az Operaház balettiskolájába,^[1] ahol Nádasi Ferenc növendéke volt, majd 1943-tól a társulat tagja, 1950-től 1973-ig pedig magántáncosa.^[3]

Az 1945–46-os évadban a Szegedi Nemzeti Színház balettegyütteséhez szerződött, itt csak operabetétekben kapott szerepet.^[3] Korának legtemperamentumosabb, nagyszerű technikájú művésze volt, aki a repertoár szinte összes karakter főszerepét, s néhány klasszikus szerepet is eltáncolt.^[3]

Az 1950-es évek végére, partnereivel (Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Róna Viktor) nemzetközi szinten ismertté vált.^[2] A Balettintézet tanáraként évtizedekig táncosok százait tanította a balett szépségére, szeretetére.

1973-as nyugdíjazása után^[4] után énekesnőként is sikereket ért el, a televízióban szakmai műsorok műsorvezetőjeként is fellépett. A 80-as években két alkalommal még visszatért a színpadra^[4] Markó Iván és Novák Ferenc táncszínházi darabjaiban – Az igazság pillanata, ill. Magyar Electra – vállalva szerepet.^[3] 1989. november 13-án hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben látogatható.^[5]

Színpadi szerepei

• Csajkovszkij–Vaszilij Vajnonen: A diótörő (Mária hercegnő)
• Csajkovszkij–Aszaf Messzerer: A hattyúk tava (Odette-Odilia)
• Aszafjev–Vaszilij Vajnonen: Párizs lángjai (Jeanne, Thérèse)
• Aszafjev–Rosztyiszlav Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút (Zaréma)
• Hacsaturján–Anyiszimova: Gajane (Aisa, Gajane)
• Igor Stravinsky–Mihail Fokin: Petruska (Balerina)
• Maurice Ravel–Cieplinski: Bolero (főszerep) bemutató: 1957.02.21; Divertimento (főszerep)
• Adam–Lavrovszkij: Giselle (Giselle)
• Hérold–Ashton: A rosszul őrzött lány (Lise)
• Manuel de Falla–Harangozó Gyula: A háromszögletű kalap (Molnárné)
• Csajkovszkij–Harangozó Gyula: Rómeó és Júlia (Júlia)
• Rimszkij-Korszakov–Harangozó Gyula: Seherezádé (Seherezádé)
• Ifj. Johann Strauss–Harangozó Gyula: Térzene (Primadonna)
• Farkas Ferenc–Harangozó Gyula: Furfangos diákok (Rozika)
• Kenessey Jenő–Harangozó Gyula: A keszkenő (Sári)
• Bartók Béla–Harangozó Gyula: A fából faragott királyfi (A királykisasszony) bemutató: 1952.03.15
• Bartók–Harangozó Gyula: A csodálatos mandarin (Lány)
• Kenessey Jenő–Vashegyi Ernő: Bihari nótája (Teresa Oliviera-Vénusz) bemutató: 1954.12.02
• Szabó Ferenc–Harangozó Gyula: Ludas Matyi (Eszti)
• Weiner Leó–Eck Imre: Csongor és Tünde (Mirigy)
• Darius Milhaud: Francia saláta (Isabella – táncos) bemutató: 1962.03.11

Filmjei

• Az élet muzsikája – Kálmán Imre (1984)
• Városbújócska (1985)
• Margarétás dal (1989 – tévéfilm)

Díjai, elismerései

• Magyar Népköztársasági Érdemérem, arany fokozat (1949)
• Szocialista munkáért (1955)
• Kossuth-díj (1957)
• Érdemes művész (1966)
• Finn Fehér rózsa lovagrend (1969)^[3]
• Kiváló művész (1971)

Emlékezete

• A „primabalerina assolutáról” megemlékezve és a tánc világnapjához kapcsolódva 2009-ben emléktáblát állítottak egykori lakóházának falán, a XI. kerületi Kelenhegyi út 38/A szám alatt.^[4]
• Egy táncos díva arcképe címmel 2007-ben nyílt meg az Operaház Vörös Szalonjában az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívuma és a Magyar Állami Operaház együttműködésében létrehozott, róla szóló kiállítás.^[2]