MESSENGER

A MESSENGER (MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging) a Discovery-program hetedik, a Merkúr második űrszondája és első műholdja.

Ez a szócikk az űrszondáról szól. Ha az üzenetküldő szolgáltatásra vagy kíváncsi, lásd a Windows Live Messenger szócikket.

MESSENGER
A MESSENGER a Merkúrnál (fantáziarajz)
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory
Küldetés típusa	Elrepülések, pályára állás
NSSDC ID	2004-030A
Küldetés
Célégitest	Merkúr
Indítás dátuma	2004. augusztus 3.
Indítás helye	Cape Canaveral Space Launch Complex 17B
Hordozórakéta	Delta II 7925H–9.5
Megérkezés	2011. március 18.
Első Merkúr-megközelítés	2008. január 14.
Második Merkúr-megközelítés	2008. október 10.
Harmadik Merkúr-megközelítés	2009. szeptember 29.
Küldetés vége	2015. április 30.
Az űrszonda
Tömeg	1093 kg
Hivatalos weboldal
RSS hírek:
A Wikimédia Commons tartalmaz MESSENGER témájú médiaállományokat.

Műszereivel lefényképezte az egész bolygót, tanulmányozta a mágneses mezőt, a légkört és a szerkezetet. A küldetés teljes költségét - beleértve a rakéták költségét is - 450 millió amerikai dollár alá becsülték 2012-ben.^[1]

Küldetése

Az űrszondát 2004. augusztus 3-án indították Cape Canaveral Space Force Stationból egy Delta II rakétával. Útja során hat alkalommal közelített meg bolygókat, hogy hintamanőver segítségével elérje végső célját, a Merkúr körüli orbitális pályát.

Az űrszonda pályája

2008. január 14-én közelítette meg először a Merkúrt. A bolygó mellett 200 km-rel elhaladó szonda a korábban a Mariner–10 által feltérképezetlen részek egy részét is lefényképezte.^[2][3] 2008. október 6-án, a második találkozás során a még feltérképezetlen területek nagy része is lefényképezhető volt.^[4] Az elrepüléskor a szonda mintegy 1200 képet készített, főleg az eddig ismeretlen nyugati féltekéről, mérte a mágneses mezőt, és lézerrel a felszín topográfiáját. Az elrepülés után a bolygó felszínének mintegy 95%-áról áll rendelkezésre fénykép, 80%-ról a MESSENGER, a maradékról csak a Mariner–10 felvételeiről.^[5] Az elrepüléskor készített felvételek alapján a bolygó felszíne sokkal homogénebb, mint a Holdé vagy a Marsé, a mágneses mező is nagyon szabályos (ellentétben például a Marssal). Sikerült kimutatni a nagyon ritka légkörben a felszínről származó magnézium jelenlétét.^[6]

2009. szeptember 29-én volt a Merkúr utolsó megközelítése és egyben a legközelebbi is. A megközelítés közben, a legnagyobb közelség elérése előtt, a bolygó árnyékán való áthaladás alatt, valószínűleg a napelemek helyett az akkumulátorokról történő (előre tervezett) üzemelés miatt^[7] az űrszonda biztonsági üzemmódba kapcsolt, többek között leállt a kommunikáció az irányítóközponttal is. A bolygó mögötti, majdnem egyórás elhaladás után a kapcsolatot sikerült helyreállítani, de az üzemzavar alatt a tudományos műszerek adatgyűjtése szünetelt, ami többek között az űrszonda pontos gyorsulási adatai, melyek a bolygó gravitációs terének, ezen keresztül összetételének megismerése szempontjából fontosak, valamint a neutron-spektrométer adatai, a legnagyobb közelség idejéről elvesztek, ami azért probléma, mert a szonda a bolygó körül ennél magasabb pályán fog keringeni. A hintamanővert az üzemzavar nem érintette, így a megfelelő pályán repülve folytatta útját.^{[8][9][10][11]}

2011. március 18-án állt 2 órás, igen magas elliptikus pályára a Merkúr körül.^[12] 2011 novemberében a NASA bejelentette, hogy az eredetileg 2012. március 17-ig tartó tudományos munkát egy évvel meghosszabbították további adatgyűjtés céljából.^[13]

2013. november 18-án feladata az Encke-üstökös megfigyelése volt, majd egy nappal később, november 19-én az ISON-üstökös haladt el a közelében. Mindkét esetben az érzékelőit az üstökösök felé fordította.^[14]

2015-re üzemanyaga elfogyott. Utoljára április 24-én kapott parancsokat, majd április 30-án a Merkúrba csapódott.^[15]

Közelrepülések

A Merkúr az első megközelítés alkalmával, 2008. január 14-én

Bolygó	Időpont	Legkisebb távolság
Föld	2005. augusztus 2.	2 347 km
Vénusz	2006. október 24.	2 990 km [16]
Vénusz	2007. június 5.	338 km[17]
Merkúr	2008. január 14.	minimum 200 km [18]
Merkúr	2008. október 6.[19]	201 km [20]
Merkúr	2009. szeptember 29.	228 km [21]
Merkúr	2011. március 18. [22]	pályára állás a bolygó körül

Az űrszonda

A MESSENGER összeszerelése az Astrotech központjában

A MESSENGER-t a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma (JHU/APL) építette. Két napelemtábla termelte az elektromos energiát. A magnetométer egy 3,6 m-s rúd végén volt található. Teljes tömege 1,093 t; amiből 607,8 kg hajtóanyag és hélium. Egy nagy hajtómű (645 N), négy közepes hajtómű (22 N) és tíz kisebb hajtómű (4 N) módosította a repülési pályát és hajtotta a szondát. A kommunikáció X-sávon történt. A fedélzeti számítógépnek négy sugárzástűrő IBM RAD6000 processzora volt.

Műszerek

• Mercury Dual Imaging System (MDIS)
• Gamma-Ray and Neutron Spectrometer (GRNS)
• Magnetometer (MAG)
• Mercury Laser Altimeter (MLA)
• Atmospheric and Surface Composition Spectrometer (ASCS)
• Energetic Particle and Plasma Spectrometer (EPPS)
• X-ray Spectrometer (XRS)
• Radio Science (RS)

Energiaellátó rendszer

A szonda energiaellátásáról napelemek gondoskodtak, melyek összfelszíne mintegy 5 m². A panelek olyan anyagokból készültek, amelyek kibírták a 250 C° hőmérsékletet is, de a panelek nem irányultak közvetlenül a Nap felé, ezzel a normális működési hőmérsékletüket 135 C°-ra csökkentették. A termelt elektromos energiát nikkel-hidrogén (NiH₂) akkumulátorok tárolták, a berendezések innen kapták az áramot.