New York Rangers

amerikai jégkorongcsapat az NHL-ben From Wikipedia, the free encyclopedia

New York Rangers
Remove ads

A New York Rangers egy New York-i székhelyű amerikai jégkorongcsapat, a National Hockey League egyik csapata. A Stanley-kupát négyszer sikerült megnyernie, legutóbb az 1993–1994-es szezonban. A csapat mezszínei a piros, a fehér és a kék. Hazai mérkőzéseiket a Madison Square Gardenben játsszák.

Gyors adatok
Remove ads

Története

Korai évek

New York első NHL csapata nem a New York Rangers volt, hanem a New York Americans. A New York Americans a Madison Square Gardenben játszott, ahova elég nagy tömegeket vonzottak, és bebizonyították, hogy a Madison Square Garden tökéletes hely a jégkorong számára. Az MSG elnöke George Lewis "Tex" Rickard egy második New York-i jégkorong csapat ötletén kezdett el gondolkodni, melynek tulajdonosa az MSG lenne. Ricard tudta, hogy erősebb csapatot kell összeállítania a New York Americansnél, amit egész New York azonnal megkedvel majd, ezért Conn Smythe segítségét kérte a csapat összeállításában. A csapat a "Tex's Rangers" becenevet kapta.[1]

Az 1926-1927-es szezonban a csapat már be is mutatkozhatott az NHL-ben. Nagyszerű csapatot sikerült összeállítani, rögtön az első szezonjukban az Amerikai divízió első helyén végeztek, Lester Patrick vezetőedzővel. A csapat tagja volt több olyan játékos akik később a Hírességek Csarnokába is bekerültek: Bill Cook (Kapitány, csatár), Frank Boucher (center), Bun Cook (csatár), Ching Johnson (védő), Lester Patrick (védő).[2]

A csapat a második évben már eljutott a Stanley-kupa döntőjébe, melynek második meccsén a kapus Lorne Chabot megsérült, így a kapu üres maradt és Lester Patrick -edző és védő- helyettesítette a kapust a meccs végéig, ezalatt az idő alatt egy gólt tudott a Montréal Maroons szerezni, a Rangers pedig megnyerte a meccset. Ezzel Lester Patrick jégkorongtörténelmet írt. A döntőt végül a csapat megnyerte és megszerezte első Stanley-kupáját.[3]

A New York-i jégkorong rajongókat gyorsan megnyerte a csapat. A Rangers az első hat évében négyszer került be a döntőbe.[4] Lester Patrick innovatív taktikájával kombinálva a Rangers „a jégkorong legklasszabb csapata” néven vált ismertté.[1]

A csapathoz további sztárjátékosok jöttek. 1934-ben a Rangers megszerezte a Montreal Maroons kapusát Dave Kerrt,[5] majd 1936-ban a Chicago Blackhawks csapatától Art Coulter védőt,[6] aki 1937-től 1942-ig volt csapatkapitány a Rangersnél.[7]

1939-ben Lester Patrick edzőt Frank Boucher váltotta, akivel még abban az évben megnyerte a Rangers a második Stanley-kupáját.[8] A csapat a harmadik kupáját 1940-ben szerezte Neil Colville és Bryan Hextall vezetésével, később ők ketten is bekerültek a Hírességek Csarnokába.[9]

Az első 16 idényben a Rangers csak egyszer hagyta ki a rájátszást, és csak kétszer esett lejjebb a harmadik helynél. A New York Americans hanyatlott, melyhez hozzájárult a Rangers növekvő népszerűsége is, 1941-ben a csapat nevet váltott Brooklyn Americansra, végül 1942-ben megszűnt a csapat, így New Yorknak egy ideig a Rangers volt az egyetlen csapata.[1]

1927–1928, az első Stanley-kupa

A New York Rangersnek az 1928-as rájátszásban az első ellenfele a Pittsburgh Pirates volt. A csapatok két mérkőzést játszottak. A Ragners összesítve6-4-es győzelemmel zárt.[10] A következő ellenfél a Boston Bruins volt. Velük is 2 meccset játszott a Rangers. A Rangers 5-2-re megnyerte az elődöntőt és ezzel bejutottak a Stanley-kupa döntőbe.[11] A döntőt a Rangers a Montréal Maroons csapatával vívta. Öt meccset játszottak, melyből a Rangers hármat nyert meg, így megnyerte az első Stanley-kupáját.[12]

A második Stanley-kupa (1932–1933)

Az 1933-as rájátszást a Rangers a Montréal Canadiens ellen kezdhette meg, 2 meccs után viszont a Montreal Canadiens csapatának be kellett fejeznie a rájátszást, mert a Rangers kiütötte őket 8-5-re.[13] Az elődöntőben a Detroit Red Wings csapatával vívott győztes csatát a csapat, a 2 meccsből mindkettőt megnyerte a Rangers.[14] Öt év után újra a Stanley-kupa döntőbe jutott a Rangers, melyet meg is nyert 3-1-re, ezzel megkaparintotta a csapat a második Stanley-kupáját, a Toronto Maple Leafs ellen.[15]

1939–1940, a harmadik győzelem

Hét év után újra felcsillant a remény egy újabb Stanley-kupa megnyerésére, hiszen az elődöntőt megnyerte a Rangers. A Boston Bruins hatból két meccset nyert meg, így a Rangers jutott a döntőbe.[16] Ugyanúgy mint 1933-ban, a Toronto Maple Leafs csapata elől kaparintotta meg a Rangers a harmadik Stanley-kupáját, hiszen a döntőt 4 győzelemmel zárta a csapat a 6 meccsből.[17]

Az „Original Six” után

A Rangers számára nem volt sikeres az Original Six éra. 1942-től 1966-ig mindössze hét alkalommal jutottak be a rájátszásba, amiből csak egyszer jutottak el a Stanley-kupa döntőig. 1950-ben a Detroit Red Wings csapata vitte el a kupát.

Az Original Six éra az 1966-67-es szezonban véget ért. A csapat teljesítménye javult a korszak vége után, 1967-től 1994-ig mindössze 4 rájátszást hagytak csak ki, 1979-ben a Stanley-kupára is nagy esélyük adatott, de azt a kupát a Montréal Canadiens kaparintotta meg. A csapat új vezetőedzője Emile Francis lett az 1966-67-es szezonban. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején a csapatnál játszott több játékos akiket később felvettek a Hírességek Csarnokába, Rod Gilbert, Jean Ratelle, Harry Howell, Brad Park, Ed Giacomin. Az akkori kapitány pedig Bob Nevin volt, akit 1972-től 1974-ig Vic Hadfield váltott fel. A csapat 1971-ben és 1972-ben is második lett a divíziójukban és 1972-ben újra kaptak esélyt hogy megnyerjék a döntőben a kupát, de azt a Boston Bruins vitte el.

1972-ben kiderült hogy New Yorknak újra két csapata lesz a ligában, megalakult a New York Islanders, ők lettek a Rangers új riválisai. A rivalizálás csak tovább erősödött amikor az 1975-ös rájátszásokból az Islanders kiütötte a Rangerst. Ezután két évig a Rangers nem tudott bekerülni a rájátszásba.

1976-ban a Rangers megszerezte a Boston Bruinstól Phil Espositot és Carol Vadnaist, cserébe a Bruinshoz került a Rangers csapatkapitánya Brad Park, a center Jean Ratelle és a védő Joe Zanussi.[18] Rod Gilbert 1978-ban visszavonult.[19] 1978-ban a WHA-ból a csapatba került még Ulf Nilsson és Anders Hedberg. 1979-ben a csapat remekelt a rájátszásokban, a döntőbe is bejutottak, de újra egy másik csapat, ezúttal a Montréal Canadiens, nyerte el a kupát. Az 1981-es szezon végén Phil Esposito visszavonult, ebben az évben érkezett a csapathoz Mike Rogers és Mark Pavelich, ugyanebben az évben lett Herb Brooks az új vezetőedző a csapatnál.

1986-ban is jól indult a rájátszás a Rangers számára, legyőzték a Philadelphia Flyers és a Washington Capitals csapatát, ezzel bejutottak a Konferencia döntőbe, ahonnan nem jutottak tovább a döntőbe, a Montréal Canadiens kiütötte a csapatot, ugyanebben az évben a drafton a Rangers megszerezte Brian Leetch védőt, ez volt az első lépés a következő Stanley-kupa felé. Egy évvel később a Rangers szerződtette Marcel Dionne-t a Los Angeles Kingstől. Egy szezont (1988-89) Guy Lafleur is játszott a csapatnál.

Az 1989-től érkezett az igazi áttörés, a csapat igazolta Mike Richtert, 1990-ben a Patrick divízióban első helyen végzett a csapat, ebben az évben jött a csapathoz Mike Gartner, egy évvel később pedig Adam Gravest és Mark Messiert igazolta a csapat. Az új kapitány pedig Mark Messier lett. 1992-ben újra első lett a csapat a divíziójukban, a rájátszásuknak pedig a Pittsburgh Penguins csapata vetett véget. Következő évben a csapat nem került be a rájátszásba. 1994-ben érkezett a csapathoz Mike Keenan vezetőedző, akivel végül még abban az évben elnyerte a csapat 54 év után a negyedik Stanley-kupáját.[20][21]

1993–1994, ismét győzelem

1986-ban a csapat a drafton megszerezte Brian Leetch védőt.[22] 1989-ben a csapathoz Mike Richter[23] csatlakozott, majd rá egy évvel később a Minnesota North Stars csapatától megszerezte a Rangers Mike Gartnert.[24]

1991-ben a Rangers megszerezte az Edmonton Oilers csapatkapitányát Mark Messiert, aki még abban az évben a Rangersnél csapatkapitány lett egészen 2004-ig.[25] Több Oilers játékost is megszerzett a csapat pl.: Adam Graves,[26] Jeff Beukeboom.[27]

Az 1993-1994-es szezonban új vezetőedző jött a csapathoz, Mike Keenan.[28]

A csapat az 1993-as rájátszásba nem jutott be, viszont 1994-ben az Atlanti divízióban első helyen végeztek,[29] így megkezdhették a rájátszást a rivális New York Islanders csapata ellen, a Rangers dominált az Islanders ellen hiszen 4-ből 4 meccset nyert.[30] A csapat a következő fordulóban is erősnek mutatkozott a Washington Capitals csapatával szemben, 5 meccsből egyszer veszített a Rangers.[31] A Keleti Konferencia döntő már nehezebb volt a Rangers számára, ahol a New Jersey Devils csapatával kellett megküzdeniük, a 6. meccs után a két csapat 3-3-ra állt, mindent a 7. meccs döntött el. A 7. meccset a New York Rangers nyerte meg, két hosszabbítás után, így a Rangers lett a Keleti Konferencia bajnoka.[32]

A Nyugati Konferencia bajnoka a Vancouver Canucks lett, így a Stanley-kupa döntőt velük játszotta a Rangers. A döntőben sem alakult máshogy, mindent a 7. meccs döntött el, melyet a Rangers nyert meg, 54 év után megtört a jég és újra a New York Rangers csapata emelhette a magasba a Stanley-kupát, a csapat 4. Stanley-kupáját.[33]

A Conn Smythe-trófeát Brian Leetch szerezte meg, így ő lett az első amerikai születésű játékos aki megkapta ezt a trófeát.[34]

1994–2004

Mike Keenan vezetőedző 1994-ben elhagyta a csapatot, helyére Colin Campbell került. 1995-ben és 1996-ban a csapat a rájátszásokból mindkét évben a Konferencia elődöntőjében esett ki egyik évben a Flyers[35] ellen, a következő évben pedig a Penguins ellen.[36] 1996-ban a Rangers szerződtette Wayne Gretzkyt.[37] Az 1997-es rájátszás volt az utolsó egy ideig a Rangers számára, ebben az évben nagyszerűen indult a rájátszás, a Florida Panthers és a New Jersey Devils csapatát és 4-1-re legyőzték a Rangers játékosok, a Konferencia döntőbe is bejutottak, viszont a Flyers csapata lett a győztes ebben a fordulóban.[38] Ezt követően a csapatnak nehéz időszaka volt, 1998-tól 2004-ig nem kerültek be egy rájátszásba. Mark Messier 1997-ben a Vancouver Canuckshoz igazolt, majd 2000-ben visszatért a Rangers csapatához. Wayne Gretzky számára a Rangers volt az utolsó csapat ahol játszott, 1999-ben fejezte be pályafutását. Ezután Adam Graves 2001-ben a San Jose Sharkshoz került,[39] Mike Richter 2003-ban[40] vonult vissza, őt követte Mark Messier[41] 2004-ben, ebben az évben Brian Leetch[42] is másik csapathoz került át.[21]

2005–2016

2005-től a Rangersnél egy új korszak kezdődött, új edző érkezett a csapathoz, Tom Renney. A csapat szerződtette Jaromír Jágrt, ő 3 évig volt a csapat tagja.[43] A 2005-ös drafton megszerezték Henrik Lundqvist svéd kapust. 2006-ban Daniel Girardi és Ryan Callahan került a csapathoz, majd egy évvel később csatlakozott Marc Staal. 2007-ben és 2008-ban a csapat a rájátszásokban a Konferencia elődöntőig jutott, először a Buffalo Sabres, majd egy évvel később a Pittsburgh Penguins csapata ejtette ki őket. 2009-ben Tom Renney vezetőedzőt John Tortorella váltotta fel, ebben az évben Brian Boyle a Rangershez került. 2010-ben a Rangers nem került be a rájátszásba. 2010-ben meghatározó játékosok jöttek a csapatba, Derek Stepan, Mats Zuccarello és Ryan McDonagh, ők alkotják a csapat magját a 2010-es években.[44]

2012-ben a Rangers az Atlanti divízió első helyén végzett, a rájátszásban az első ellenfelük az Ottawa Senators volt, majd a Washington Capitals csapatával mérkőztek meg, a Konferencia fináléban pedig a New Jersey Devils csapatával, viszont ellenük 2-4-es vereséget szenvedett a Rangers.[45] Ebben az évben újabb meghatározó csatár érkezett a csapatba, Chris Kreider, aki jelenleg is a csapat tagja. A következő évben is jöttek újabb játékosok, ekkor került a csapatba Rick Nash, Jesper Fast[46] és Derick Brassard.[47]

2014-ben felcsillant a remény az ötödik Stanley-kupa megszerzésére. A vezetőedző szerepét Alain Vigneault kapta meg. Ebben az évben a csapat megszerezte a Tampa Bay Lightning kapitányát Martin St. Louis csatárt,[48] és leigazolták Kevin Hayes centert.[49] A rájátszás első fordulóját a csapat a Flyers csapatával játszotta, a hét meccsből négyet nyert a Rangers, következett a második forduló, ahol szintén négy meccset nyert a Rangers a Pittsburgh Penguins csapata ellen. A konferencia finálé győztese a Rangers lett, a csapat 4 meccset nyert a 6-ból, ezzel kiütötték a Montréal Canadienst és bekerültek a Stanley-kupa fináléba.[50] Az ellenfelük a Los Angeles Kings volt, a döntő első három meccsét a Kings nyerte, a negyediket pedig a Rangers, a Kingsnek egy győzelem kellett és viheti a kupát. Eljött az 5. meccs. Hirtelen halál következett, de senki nem tudott gólt lőni, ezért kellett még egy harmadnyi játék.[51] A második hosszabbításban Alec Martinez megszerezte a Kings harmadik gólját, ezzel a Los Angeles Kings megnyerte a második Stanley-kupáját.[52] Ugyanebben az évben Ryan Callahan, a Rangers csapatkapitánya, a Tampa Bay Lightning játékosa lett, mint ahogy Brian Boyle is. Ryan McDonagh lett a kapitány 2018-ig, utána már nem volt több kapitánya a csapatnak.

A következő évben is jól indult a rájátszás, a csapat a Világvárosi divízió első helyén végzett, a rájátszás első fordulója 4-1-es győzelemmel zárult a Penguins ellen, a Capitals 4-3-ra kapott ki a csapattól a második fordulóban, viszont ebben az évben a konferencia finálén nem tudott tovább jutni a csapat, mivel a Tampa Bay Lightning csapata 3-4-re megnyerte a fordulót.[53] Ebben az évben vonult vissza Martin St. Louis.[48]

Fényes jövő

2015-ben Jeff Gorton lett az új menedzsere a csapatnak.[54]

2016-ban a csapat nagyon hamar, már az első fordulóban kiesett a Pittsburgh Penguins csapata ellen, 1-4-re nyert a Penguins.[55] Ekkor a Rangersnél kezdett lezárulni egy korszak és egy újabb kezdett el épülni. A csapathoz ebben az évben került Brady Skjei védő,[56] Pavel Buchnevich csatár[57] és a csapat megszerezte az Ottawa Senatorstól Mika Zibanejad centert.[58] Derick Brassard pedig az Ottawa Senators csapatához került.[47]

2018-ban és 2019-ben a Rangers nem jutott be a rájátszásba,[59] viszont az újjáépítés egyre jobban haladt. Több Rangers játékos a Tampa Bay Lightning csapatához került, Dan Girardi, Ryan McDonagh, J.T. Miller, Kevin Shattenkirk.[60] Ryan McDonaghért és J.T. Millerért cserébe a Rangershez Libor Hajek, Brett Howden és Vladislav Namestnikov érkezett. Derek Stepant az Arizona Coyoteshoz cserélték Tony DeAngelo védőért. Rick Nash a Boston Bruins csapatába került, a Bruinstól pedig Ryan Lindgren, Ryan Spooner és Matt Beleskey érkezett a Rangershez.[61] Mats Zuccarello 2019-ben került a Dallas Starshoz.[62] Kevin Hayes 2019-ben a Winnipeg Jetshez került.[49]

Viszont jöttek újabb játékosok Jacob Trouba 2019-ben a Jetstől,[63] Filip Chytil center 2017-ben,[64] szintén 2017-ben a kapus Alexandar Georgiev[65] és Brendan Smith.[66]

2018-ban az új vezetőedző David Quinn lett,[67] ebben az évben a Rangers újabb centert igazolt, Ryan Strome-ot.[68]

Az újjáépítés 2019-ben is tovább folytatódott, még több új játékos jött a csapathoz, Brendan Lemieux, Adam Fox, Greg McKegg, Phillip Di Giuseppe, Artemi Panarin, Igor Sesztjorkin,[69] a drafton a csapat megszerezte az első körben a második játékost Kaapo Kakkot.[70]

2020-ban Marc Staal a Detroit Red Wingshez, Lias Andersson a Los Angeles Kingshez,[71] Brady Skjei és Jesper Fast a Carolina Hurricaneshez[46][56] és Henrik Lundqvist a Washington Capitalshez került.[72]

A 2020-as rájátszás korán véget ért a csapat számára, mivel a kvalifikációban a Rangers vesztett a Carolina Hurricanes csapata ellen, ezért ki is estek a rájátszásból.

A 2020-as draft lottót a Rangers nyerte, ezért a 2020-as drafton az első körben a Rangers választhatott először, a csapat a draft lista legelső játékosát választotta, a kanadai származású, csatár, Alexis Lafreniére-t választotta,[73] akivel 3 éves szerződést kötött a csapat.[74]

Remove ads

Jelenlegi keret

2020 december 5.[75]

Kapusok
  • 40 RUS Alekszandr Georgijev
  • 31 Orosz Igor Sesztyjorkin
  • USA Keith Kinkaid
Hátvédek
  • 23 USA Adam Fox
  • 77 USA Tony DeAngelo
  • 23 Cseh Libor Hájek
  • 55 USA Ryan Lindgren
  • 42 CAN Brendan Smith
  • 8 USA Jacob Trouba
  • USA Jack Johnson
  • USA Anthony Bitetto
Csatárok
  • 13 CAN Alexis Lafreniere
  • 72 Csehország Filip Chytil
  • 33 CAN Phil Di Giuseppe
  • 12 CAN Julien Gauthier
  • 21 kanada Brett Howden
  • 24 FIN Kaapo Kakko
  • 16 Kanada Ryan Strome
  • 93 Svédország Mika Zibanejad
  • 20 USA Chris Kreider
  • 10 RUS Artyemij Panarin
  • 48 USA Brendan Lemieux
  • 89 Oroszország Pavel Bucsnyevics
  • USA Kevin Rooney
  • USA Colin Blackwell
Remove ads

Csapatkapitányok

  • Bill Cook, 1926–1937
  • Art Coulter, 1937–1942
  • Ehrhardt Heller, 1942–1945
  • Neil Colville, 1945–1948
  • Buddy O'Connor, 1949–1950
  • Frank Eddolls, 1950–1951
  • Allan Stanley, 1951–1953
  • Don Raleigh, 1953–1955
  • Harry Howell, 1955–1957
  • George Sullivan, 1957–1961
  • Andy Bathgate, 1961–1964
  • Camille Henry, 1964–1965
  • Bob Nevin, 1965–1971
  • Vic Hadfield, 1971–1974
  • Brad Park, 1974–1975
  • Phil Esposito, 1975–1978
  • Dave Maloney, 1978–1980
  • Walt Tkaczuk, 1980–1981
  • Barry Beck, 1981–1986
  • Ron Greschner, 1986–1987
  • Kelly Kisio, 1987–1991
  • Mark Messier, 1991–1997
  • Brian Leetch, 1997–2000
  • Mark Messier, 2000–2004
  • Nem volt csapatkapitány, 2004–2006 (2004–2005-ös NHL-lockout)
  • Jaromír Jágr, 2006–2008
  • Chris Drury, 2008–2011
  • Ryan Callahan, 2011–2014
  • Ryan McDonagh, 2014–2018
  • Nem volt csapatkapitány, 2018–2022
  • Jacob Trouba 2022–2024

Visszavonultatott mezszámok

Remove ads

A Hírességek Csarnokának tagjai

Lásd még: Jégkorong Hírességek Csarnoka

  • Glenn Anderson, JSz, 1994, bekerült: 2008
  • Andy Bathgate, C, 1952–1963, bekerült: 1978
  • Doug Bentley, BSz, 1953–1954, bekerült: 1964
  • Max Bentley, C, 1953–1954, bekerült: 1966
  • Frank Boucher, C, 1926–1944, bekerült: 1958
  • Johnny Bower, K, 1953–1954, bekerült: 1976
  • Pael Bure, JSz, 2002–2003, bekerült: 2012
  • Neil Colville, C, 1936–1949, bekerült: 1967
  • Bill Cook, JSz, 1926–1937, bekerült:1952
  • Bun Cook, BSz, 1926–1936, bekerült: 1995
  • Art Coulter, V, 1935–1942, bekerült: 1974
  • Marcel Dionne, BSz, 1986–1989, bekerült: 1992
  • Dick Duff, BSz, 1964–1965, bekerült: 2006
  • Phil Esposito, C, 1975–1981, bekerült: 1984
  • Bill Gadsby, V, 1954–1961, bekerült: 1970
  • Mike Gartner, JSz, 1990–1994, bekerült: 2001
  • Bernie Geoffrion, JSz, 1966–1968, bekerült: 1972
  • Eddie Giacomin, K, 1965–1975, bekerült: 1987
  • Rod Gilbert, JSz, 1960–1978, bekerült: 1982
  • Wayne Gretzky, C, 1996–1999, bekerült: 1999
  • Doug Harvey, V, 1961–1962, 1963–1964, bekerült: 1973
  • Bryan Hextall, BSz, 1936–1948, bekerült: 1969
  • Tim Horton, V, 1970–1971, bekerült: 1977
  • Harry Howell, V, 1952–1969, bekerült: 1979
  • Ching Johnson, V, 1926–1937, bekerült: 1958
  • Jari Kurri, BSz, 1996, bekerült: 2001
  • Guy Lafleur, JSz, 1988–1989, bekerült: 1988
  • Pat LaFontaine, C, 1997–1998, bekerült: 2003
  • Edgar Laprade, V, 1945–1955, bekerült: 1993
  • Brian Leetch, V, 1988–2004, bekerült: 2009
  • Eric Lindros, C,2001–2004, bekerült: 2016
  • Harry Lumley, K, 1943, bekerült: 1980
  • Mark Messier, V, 1991–1997, 2000–2004, bekerült: 2007
  • Howie Morenz, V, 1935–1936, bekerült: 1945
  • Buddy O'Connor, V, 1947–1951, bekerült: 1988
  • Brad Park, V, 1968–1975, bekerült: 1988
  • Lynn Patrick, BSz, 1934–1943, 1945–46, bekerült: 1980
  • Jacques Plante, K, 1963–1965, bekerült: 1978
  • Babe Pratt, V, 1936–1942, bekerült: 1966
  • Jean Ratelle, BSz, 1960–1975, bekerült: 1985
  • Chuck Rayner, K, 1945–1955, bekerült: 1973
  • Luc Robitaille, BSz, 1995–1997, bekerült: 2009
  • Glen Sather, BSz, 1970–1973, bekerült: 1997
  • Terry Sawchuk, K, 1969–1970, bekerült: 1971
  • Brendan Shanahan, BSz, 2006–2008, bekerült: 2013
  • Babe Siebert, BSz, 1932–1935, bekerült: 1964
  • Earl Siebert, V, 1931–1936, bekerült: 1963
  • Clint Smith, C, 1937–1943, bekerült: 1991
  • Martin St. Louis, JSz, 2014–2015 bekerült: 2018
  • Allan Stanley, V, 1948–1954, bekerült: 1981
  • Gump Worsley, K, 1952–1963, bekerült: 1980


Remove ads

Klubrekordok

Pályafutási rekordok (csak a Rangers-szel)

  • Legtöbb mérkőzés: 1160, Harry Howell
  • Legtöbb gól: 406, Rod Gilbert
  • Legtöbb gólpassz: 741, Brian Leetch
  • Legtöbb pont: 1021, Rod Gilbert
  • Legtöbb kiállitásperc: 1226, Ron Greschner

Szezonrekordok

  • Legtöbb gól: 54, Jaromir Jágr (2005–2006)
  • Legtöbb gól (újonc): 36, Tony Granato (1988–1989)
  • Legtöbb emberelőnyben lőtt gól: 24, Jaromir Jágr (2005–2006)
  • Legtöbb gólpassz: 80, Brian Leetch (1991–1992)
  • Legtöbb pont: 123, Jaromir Jágr (2005–2006)
  • Legtöbb pont (hátvéd): 102, Brian Leetch (1991–1992)
  • Legtöbb pont (újonc): 76, Mark Pavelich (1981–1982)
  • Legtöbb kiállitásperc: 305, Troy Mallette (1989–1990)

Kapusrekordok – pályafutás

  • Legtöbb shutout: 49, Ed Giacomin
  • Legtöbb győzelem: 301, Mike Richter

Kapusrekordok – szezon

  • Legtöbb shutout: 11, Henrik Lundqvist (2010–2011)
  • Legtöbb győzelem: 42, Mike Richter (1993–1994)
Remove ads

További információk

Jegyzetek

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads