Simone Weil

Simone Weil (néhol Weill) (Párizs, 1909. február 3. – Ashford, Kent, 1943. augusztus 24.) francia írónő, aktivista, filozófus és misztikus. Mottója: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."

Nem tévesztendő össze a következővel: Simone Veil.

Simone Weil
1930 körül
Született	1909. február 3. Párizs
Elhunyt	1943. augusztus 24. (34 évesen) Ashford, Kent
Álneve	Émile Novis S. Galois
Állampolgársága	francia[1][2] brit[2]
Foglalkozása	írónő, filozófus
Iskolái	Lycée Henri-IV École normale supérieure Párizsi Egyetem Lycée Fénelon, Paris
Kitüntetései	Ambassadors' Prize (Waiting for God, 1950)[3]
Halál oka	gümőkór
Sírhelye	Bybrook Cemetery[4][5]
Simone Weil aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Simone Weil témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Simone Weil

Bernard Weil elzászi orvos és az orosz-belga Selma Reinherz agnosztikus zsidó szülők gyermekeként Párizsban világi neveltetésben részesült. Fivére André elismert matematikus lett. A líceumban Alain tanítványa volt. Az École normale supérieure-ben tanult filozófiát, azután (1931-ben) középiskolai tanár volt a francia Provence-ban.

Ezekben az években – egy ideig a Renault-gyár munkásaként dolgozott – és a spanyol polgárháborúban való rövid részvételéig (ahol az Anarcho-Szindikalisták oldalán harcolt) politikailag aktív volt. 1936-tól vallási kérdéseket helyezett előtérbe. 1941 nyarán ismerkedett meg Perrin domonkos atyával.^[6] Ettől kezdve közeledett a katolicizmushoz, és röviddel halála előtt – pap hiányában – barátnője megkeresztelte.^[7] Egész életében sokszor elviselhetetlenségig fokozódó fejfájástól szenvedett.

Franciaország német megszállása miatt először Marseille-be, 1942-ben az USA-ba, végül Angliába menekült, ahol Charles de Gaulle felszabadítási frontjának tagja lett. Szívelégtelenség és tuberkulózis okozta a halálát, miután maga is gyakorlatilag halálvágyó volt. Majdnem minden művét posztumusz adták ki, többek között Albert Camus az Espoir könyvsorozatot.

Munkái

• Schwerkraft und Gnade [La pesanteur et la grâce] Kegyelem és nehézkedés. Fordította: Pilinszky János
• Das Unglück und die Gottesliebe [Attente de Dieu]. Fordította: Friedhelm Kemp, München, 1953
• Die Einwurzelung, Einführung in die Pflichten dem menschlichen Wesen gegenüber (L´Enracinement).
• Cahiers/Aufzeichnungen. Jegyzetfüzet. Fordította: Bárdos László, Jelenits István
• Gedichte. Történetek. Fordította: Bende József, Budapest : Vigilia, 1998. * Unterdrückung und Freiheit. Politische Schriften. (Aufsätze) Roger&Bernhard/Zweitausendeins,
• Œuvres complètes. Összes művei. Magyarul Ami személyes és ami szent címmel válogatás jelent meg, fordította: Pilinszky János, Reisinger János, Szedő Dénes Mihály. Megjelenés: Vigilia, Kossuth, Budapest, 1983

Magyarul

• Ami személyes, és ami szent. Válogatott írások; ford. Pilinszky János, Reisinger János, Szedő Dénes; vál., bev., jegyz., bibliográfia Reisinger János; Vigilia, Bp., 1983 (Vigilia-könyvek)
• Jegyzetfüzet; ford. Bárdos László, Jelenits István; Új Mandátum, Bp., 1993 (Emberhalász könyvek)
• Kegyelem és nehézkedés; ford. Pilinszky János, szöveggond., jegyz. Bende József és Hafner Zoltán, utószó Hafner Zoltán; Vigilia, Bp., 1994 (XX. századi keresztény gondolkodók)
• Jegyzetfüzet II.; ford. Bárdos László, Jelenits István; Hatodik Síp Alapítvány–Új Mandátum, Bp., 1994 (Emberhalász könyvek)
• Szerencsétlenség és istenszeretet. Válogatott írások; vál., ford., előszó, jegyz. Bende József; Vigilia, Bp., 1998 (XX. századi keresztény gondolkodók)
• Ami személyes, és ami szent. Válogatott írások; vál., bev., jegyz. bibliográfia Reisinger János, ford. Pilinszky János, Reisinger János, Szedő Dénes, jegyz. kieg. Bende József; 2. jav. kiad.; Vigilia, Bp., 1998
• Begyökerezettség. Előhang az emberi lénnyel szembeni kötelességek nyilatkozatához; ford., jegyz. Gutbrod Gizella; Gondolat, Bp., 2012
• Simone Weil. Pilinszky János fordításai és cikkei; szerk., szöveggond., utószó, jegyz. Bende József; Vigilia, Bp., 2022