Stirling Moss

Sir Stirling Craufurd Moss (West Kensington, 1929. szeptember 17. –‎ Mayfair, 2020. április 12.) angol autóversenyző, Formula–1-es pilóta. Gyakran nevezik a legnagyobb versenyzőnek, aki nem szerzett világbajnoki címet.^[5]

Stirling Moss
Életrajzi adatai
Született	1929. szeptember 17. West Kensington
Elhunyt	2020. április 12. (90 évesen)[1][2][3] Mayfair[4]
Nemzetisége	brit
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1951 – 1961
Csapata	HWM, Mercedes-Benz, Maserati, Vanwall, Cooper
Nagydíjak száma	67
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	16
Dobogós helyezések	24
Első rajtkockák	16
Leggyorsabb körök	19
Első nagydíj	1951 svájci nagydíj
Első győzelem	1955 brit nagydíj
Legutolsó győzelem	1961 német nagydíj
Legutolsó nagydíj	1961 amerikai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Stirling Moss témájú médiaállományokat.

Fiatalkora

1929. szeptember 17-én született Londonban. Szülei is szenvedélyes autóversenyzők voltak. Apja Alfred Moss a 16. lett az 1924-es indianapolisi 500-on, húga, Pat Moss pedig rali versenyeken indult. Stirling kedvelte a lovassportokat, kezdetben még egyensúlyban voltak hajlamai a lovaglás és az autósport között. Miután megkapta Cooper 500-asát, hamar bizonyította tehetségét számos futamgyőzelmével, nemzetközi szinten is. Részt vett a Formula–3-ban, 1952-ben pedig második lett a Monte-Carlo-ralin, amelyen társa John Cooper volt. 1954-ben első külföldiként nyerte meg a Sebringi 12 órás autóversenyt.

Formula–1

Moss először 1951-ben indult Formula–1-es versenyen (egy HWM-mel), első dobogós helyezését az 1954-es belga nagydíjon szerezte egy Maserati 250F-fel. Tehetségére felfigyelt Alfred Neubauer, a Mercedes csapatvezetője, és 1955-től a Mercedes versenyzője lett, ahol csapattársa a többszörös világbajnok Juan Manuel Fangio volt. A brit nagydíjon, hazai versenyén szerezte meg első győzelmét, mindössze két tizedmásodperccel ért célba célba Fangio előtt (a verseny első négy helyezettje mind a Mercedes versenyzője volt). Ezzel Moss lett az első brit, aki a brit nagydíjon győzött.

Moss Tony Brooksszal megosztva (a Vanwall VW5-tel az 1957-es brit nagydíjon) megszerezte az első brit konstruktőri győzelmet

Egyik legemlékezetesebb versenye az 1955-ös Mille Miglia volt, amelyet rekord idővel, 10 óra, 7 perc, 48 másodperccel fejezett be a Mercedes 300 SLR-rel, és amelyen majdnem fél órával a második helyezett előtt ért célba. Az év végén a Mercedes a Le Mans-i tragédia miatt kivonult a motorsportból, Moss 1956-ban a Maseratinál versenyzett. Monacói és az olasz nagydíjon aratott győzelme révén 1955 után ismét második lett a bajnokságban.

1957-ben és 1958-ban a brit Vanwall csapat versenyzője volt, mindkét évben második lett az egyéni bajnokságban. 1957-ben Moss vezette a brit nagydíjat, de motorhiba miatt ki kellett állnia a boxba. Csapata behívta Tony Brookst, aki átadta autóját. Moss így visszaállhatott a versenybe, amelyet végül meg is nyert. Ez volt a Vanwall első futamgyőzelme, ami egyben az első brit konstruktőri győzelem a Formula–1-ben. Moss ezt követően még győzött Pescarában, amely a valaha volt leghosszabb pályán (25 km) rendezett verseny a Formula–1-ben. A második helyezett Fangio több, mint három perccel később ért célba Moss mögött. A brit megnyerte az évadzáró olasz nagydíjat, majd győzött a következő, évadnyitó argentin nagydíjon is. 1958-ban a ferraris Mike Hawthornnal küzdött a bajnoki címért. A portugál nagydíj utolsó körében Hawthorn motorja felmondta a szolgálatot, de áttolta a célvonalon, és a második helyen, több mint ötperces hátrányban klasszifikálták. A győztes Moss annyira sportszerű volt, hogy kiállt ellenfele mellett, akit a leintés után kizártak, mivel ellentétes irányban tolta autóját. Moss szavait figyelembe véve, miszerint a manőver nem a pályán történt, nem büntethetik meg menetiránnyal szembeni haladás miatt Hawthornt, így megtarthatta a második pozíciót. Hawthorn ennek köszönhetően hét pontot szerzett, és az év végén 1 ponttal, de megelőzte Mosst, és lett az első brit világbajnok.

Moss a Nürburgringen 1961-ben

Moss a Formula–1 mellett sportautó-versenyeken is részt vett. Három egymást követő évben (1958–1960) győzött az 1000 km-es nürburgringi versenyen.

A Vanwall visszavonulását követően, 1959-től Rob Walker privát csapatának versenyzője volt. Az első évben győzött Portugál és az olasz nagydíjon, 1960-ban pedig megnyerte a monacói nagydíjat. Belgiumban az edzésen súlyos balesetet szenvedett a "Burnenville" kanyarban, ezt követően kihagyott három versenyt, így az évad jelentős részében nem is versenyzett. Felépülése után győzött Kaliforniában, Riverside-ban, ami az évad utolsó versenye volt.

1961-től a motorok hengerűrtartalmát 1,5 literre korlátozták, az évet a Ferrarik uralták, ennek ellenére Moss a gyenge Climax-motors Lotusszal győzött Monacóban és a Nürburgringen, az év végén harmadik lett a bajnokságban.

1962-ben Moss indult a nem világbajnoki Glover Trophy elnevezésű versenyen egy Lotusszal, Goodwoodban. Moss súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében egy hónapra kómába esett, bal oldala hat hónapra részlegesen lebénult. Bár felépült sérüléséből, a visszavonulás mellett döntött egy következő évi tesztje után.

Pályafutása során számos különböző márkával versenyzett, de mindig előnyben részesítette a brit versenyautókat, állítva, hogy "jobb becsületesen veszíteni egy brit autóval, mint győzni egy külföldivel". Moss győzelmek tekintetében sokáig a legsikeresebb brit versenyző volt, rekordját Nigel Mansell döntötte meg több évtizeddel később.

2016-ban egy szingapúri nyaralása során elkapott egy súlyos mellkasi fertőzést, ennek következtében öt hónapot töltött kórházban.^[6] 2018-ban bejelentette, hogy végleg visszavonul a nyilvános szerepléstől, mivel az egészségi állapota nagyon leromlott.^[7] 2020. április 12-én reggel hunyt el családja körében 90 éves korában.^[5][8] A mai napig ő a legsikeresebb Formula–1-es versenyző a 16 győzelmével, aki sohasem nyert világbajnoki címet. Sorozatban négyszer végzett 2. helyen 1955 és 1958 között, majd háromszor is a 3. lett összetettben.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	Helyezés	Pont
1951	HWM	SUI 8	500	BEL	FRA	GBR	GER	ITA	ESP				–	0
1952	HWM ERA Connaught	SUI Ki	500	BEL Ki	FRA	GBR Ki	GER	NED Ki	ITA Ki				–	0
1953	Connaught Cooper	ARG	500	NED 9	BEL	FRA Ki	GBR	GER 6	SUI	ITA 13			–	0
1954	Maserati Vanwall	ARG	500	BEL 3	FRA	GBR Ki	GER Ki	SUI Ki	ITA 10	ESP Ki			13.	4 1/7
1955	Mercedes	ARG 4 †	MON 9	500	BEL 2	NED 2	GBR 1	ITA Ki					2.	23
1956	Maserati	ARG Ki	MON 1	500	BEL 3 *	FRA 5 *	GBR Ki	GER 2	ITA 1				2.	27 (28)
1957	Maserati	ARG 8	MON Ki	500	FRA	GBR 1 ‡	GER 5	PES 1	ITA 1				2.	25
1958	Rob Walker	ARG 1	MON Ki	NED 1	500	BEL Ki	FRA 2	GBR Ki	GER Ki	POR 1	ITA Ki	MOR 1	2.	41
1959	Rob Walker BRP	MON Ki	500	NED Ki	FRA Kiz	GBR 2	GER Ki	POR 1	ITA 1	USA Ki			3.	25½
1960	Rob Walker	ARG 3 џ	MON 1	500	NED 4	BEL Ni	FRA	GBR	POR Kiz	ITA	USA 1		3.	19
1961	Rob Walker	MON 1	NED 4	BEL 8	FRA Ki	GBR Ki **	GER 1	ITA Ki	USA Ki				3.	21

† A helyezést Hans Herrmann-nal és Karl Klinggel közösen érte el.

* A helyezést Cesare Perdisával közösen érte el.

‡ A helyezést Tony Brooksszal közösen érte el.

џ A helyezést Maurice Trintignant-nel közösen érte el, és emiatt nem kaptak pontot.

** Miután a versenyen Moss kiesett, Jack Fairmannel közös autóval folytatta a nagydíjat egy Ferguson-Climax-szal, de utólag diszkvalifikálták őket.