Szervátiusz Jenő

Szervátiusz Jenő (Kolozsvár, 1903. július 4. – Budapest, 1983. szeptember 15.) magyar szobrászművész, Szervátiusz Tibor szobrászművész apja.

Szervátiusz Jenő
Csomafáy Ferenc felvétele
Született	1903. július 4.[1] Kolozsvár
Elhunyt	1983. szeptember 15. (80 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	román magyar
Gyermekei	Szervátiusz Tibor
Foglalkozása	szobrász
Kitüntetései	Magyarország Érdemes Művésze díj (1964) Magyar Örökség díj (2003)
Sírhelye	Farkasréti temető (24/3-1-8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szervátiusz Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pápa, Jókai-emlékkő

Szervátiusz Jenő sírja Budapesten. Farkasréti temető: 24/3-1-8. Szervátiusz Tibor alkotása.

Élete

A legerdélyibb magyar szobrász^[2] – ahogy Lyka Károly, neves művészettörténész nevezte – kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a kolozsvári iparosegylet ösztöndíjával. 1925–1927-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. Ezt követően elnyerte a Hivatalos Szalon díját munkájával.

1930-tól fogva kialakult stílusvilága, és népi ihletésű kompozíciókat készített. 1933–34-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940–42-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. Bejárta Erdélyt. Élt és dolgozott Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Csíkménaságon, Csiksomlyón. 1948–49-ben a Kolozsvári Művészeti Intézetben tanított mintázást, majd 1949–1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára lett.

„A modern magyar faszobrászat legnagyobb erejű, legegyénibb formavilágú s egyben legnagyszerűbb képviselője…” ^[3] Dolgozott kőben, márványban, de leginkább fában. Köztéri szobrai jelen vannak Farkaslakán, Csíkménaságon, Pápán, Székelyudvarhelyt. Munkáinak száma bőven meghaladja az ezret. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a budapesti Vigadó Galériában nagyszabású életmű-kiállítást rendeztek, amelyet D. Fehér Zsuzsa művészettörténész állított össze, és 1983. február 18-án nyitottak meg a művész jelenlétében.^[4] „…kövekre, fatörzsekre rótt csodálatos emberséget hozott létre az időbeliséget költői látomássá, anyagszerű plasztikává rögzítve.”^[5]

Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható.

Kiállítások

Csoportos kiállítások (válogatás)

• 1947 Mai romániai képzőművészet, Szépművészet Múzeum, Budapest
• 1952 A Román Népköztársaság Képzőművészete, Moszkva
• 1964 Román képzőművészeti kiállítás, Puskin Múzeum, Moszkva
• 1970 Dalles Terem, Bukarest
• 1974 Emberi formák, Rodin Múzeum, Párizs

Egyéni kiállítások (válogatás)

• 1931 Kolozsvár (Petre Abrudannal)
• 1934 Minerva Terem (Tasso Marchinivel), Kolozsvár
• 1934 Minerva Terem (Gy. Szabó Bélával és Vásárhelyi Ziegler Emillel), Kolozsvár
• 1935 Nagybánya (Petre Abrudannal és Gheorghe Manuval)
• 1935-1936 Szatmárnémeti (Petre Abrudánnal)
• 1936 Kolozsvár
• 1936 Nagybánya
• 1937 Tamás Galéria, Budapest
• 1938 Festőiskola (Klein Józseffel), Nagybánya
• 1939 Vármegyeház (Szolnay Sándorral), Kolozsvár
• 1956 Képzőművész Galéria, Kolozsvár
• 1961 Művészeti Múzeum, Kolozsvár
• 1962 Nagyvárad
• 1962 Marosvásárhely
• 1964 Dalles Terem, Bukarest
• 1964 Ploiești
• 1964 Nagyszeben
• 1964 Csíkszereda
• 1964 Gyergyószentmiklós (Karácsony Jánossal)
• 1965 Székelyudvarhely
• 1965 Székelykeresztúr (Karácsony Jánossal)
• 1965 Sepsiszentgyörgy (Karácsony Jánossal)
• 1965 Brassó
• 1970 Siklósi Vármúzeum
• 1976 Korunk Galéria, Kolozsvár.
• 2000 Vármegye Galéria, Budapest

Díjak (válogatás)

• 1929 Hivatalos Szalon (Salon Official) Simu-díja, Bukarest
• 1964 Érdemes művész
• 1964 A Román Népköztársaság Állami Díja
• 1956 Munka Érdemrend II. fokozata
• 1968 Kulturális Érdemrend II. fokozat
• 2003 Magyar Örökség díj

Köztéri művei

• A sebesült katona, első világháborús emlékmű (1939, Csíkménaság)
• Relief (1943, Kolozsvár, Méhes utcai iskola)
• Tamási Áron-síremlék (Szervátiusz Tiborral), 1971-1972, Farkaslaka
• Jókai-emlékkő , 1976-78, Pápa
• Madonna, Gyergyószentmiklós
• Kórus, Székelyudvarhely, Művelődési Központ
• Cantata Profana 1980, Sopron, Erdészeti Egyetem
• Cantata profana, Zenetörténeti Intézet , Budapest

Források

• Szervátusz Jenő, artportal.hu Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Magyar életrajzi lexikon

További információk

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
• Vásárhelyi Z. E.: Erdélyi művészek, Kolozsvár, 1937
• Kováts I.: Szervátiusz Jenő összegyűjtött művei, Új Élet, 1961/20.
• Koczogh Á.: Szervátiusz Jenő Bartók-szobrai, Művészet, 1967/8.
• Banner Zoltán: Arc mellett tenyér, Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1973
• Șorban, R.: Szervátiusz Jenő, Budapest, 1973
• Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő, Bukarest, 1976. (Ser. Művészeti kismonográfiák)
• Murádin Jenő: Erdélyi festőiskolák, Bukarest, 1997.
• Szervátiusz Alapítvány
• Csángó siratóasszony című alkotása
• Nap és hold című alkotása
• Banner Zoltán: Az új erdélyi szobrászi idióma megteremtője. Emlékezés a száz éve született *Szervátiusz Jenőre Archiválva 2007. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szervátiusz Tiborné Barna Klára: Szervátiusz Jenő, Püski, 1997
• Szervátiusz Tibor: Közvetlen közelről, 1963-1997
• Csoóri Sándor: Szervátiusz Jenő szobrai Sopronban , Tenger és diólevél , Püski , 1994
• Kováts József: , Igaz Szó, 1967
• Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő, 1976
• Benedek Katalin: Megfaragott zene, 1995
• Fodor Ilona: Szervátiusz breviárium, Művészet, 1978