Zágonyi Károly

Zágonyi Károly (angolul: Charles Zágonyi) (Szinérváralja, 1822. október 19. – 1870 körül) 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a „springfieldi hős”.

Zágonyi Károly
Született	1822. október 19. Szinérváralja
Meghalt	1870-es évek
Állampolgársága	magyar
Csatái	amerikai polgárháború Action at Springfield Battle of Cross Keys
A Wikimédia Commons tartalmaz Zágonyi Károly témájú médiaállományokat.

Életpályája

A szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált, és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött, és Törökországba, majd Angliába került, 1851-ben 40 magyar társával a Devonshire hajón emigrált az Amerikába, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hadseregbe, és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.

Neve az 1861. október 25-ei springfieldi csata (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé.

A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását, és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában inkább a déliek győzedelmeskedtek. Az amerikai sajtó ünnepelte Zágonyi "halálrohamát", bátorságát.

Zágonyi volt parancsnokának, John C. Frémontnak a felesége, Jessie Benton Frémont még 1864-ben terjedelmes könyvben írta meg a testőrség történetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leírása mellett ez a könyv emlékezik meg legbővebben Zágonyiról. Költők és hadtörténészek egész sora vállalkozott a Zágonyi-féle alakulat történetének megírására.

Zágonyi halállovaglását George Henry Boker (1823–1890) versben^[1] örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megrajzolták.

Az első springfieldi csata avagy Zágonyi "halálrohama" 1861. október 25.

ZÁGONYI (1861. október 25.)

Testőrkapitány, ez a vers
 hőstettedért dicsér!
 A hangom harsány, néha nyers;
 döntsd el magad, mit ér.
 Bár unom már a sok vitézt,
 ki mindig éljenezni készt,
 bolond, ki most kitér!
 
 Sarkantyúd a fülembe cseng,
 szablyád a dobverőd…
 Vérem vadul pezsdül, kereng,
 látván a bősz erőt,
 amint lezúdul századod,
 s marad nyomán ezer halott!
 Te vágtatsz mind előtt.
 
 Pisztolynak puska válaszol,
 harcodról énekel…
 Szúr, vág, cikázik, elsodor,
 pengéd ösvényre lel!
 És újra sújt – nyílt útja van…
 Nagy ég! Minő lovasroham!
 Ki tartóztatja fel?!
 
 Követte mind a jó vezért.
 El senki sem futott.
 Sebét feledte és a vért,
 ki téged láthatott,
 amint élőn és holton át
 vívtad könyörtelen csatád:
 s nyomodban vágtatott!
 
 Csak így tovább, derék vitéz.
 Soká élsz, úgy hiszem!
 Válladra vágyódik e kéz,
 te hős. Bár ismerem
 a vakszerencse útjait,
 veled megyek, ha kardod int:
 halál – vagy győzelem!

A springfieldi roham után Zágonyi testőrségét megalázó körülmények közepette feloszlatták, mert John C. Frémontot leváltották, Zágonyi újra visszatért a katonai szolgálatba, amikor Frémontot a Hegyi Főparancsnokság élére nevezték ki, ezredesi rangban a lovasság parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1862. június 8-án részt vett a Gross Keys-i csatában (Virginia) mint lovassági parancsnok. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte. Zágonyi polgárháborús katonai pályafutása itt sajnálatos módon megszakadt, nem volt előnyére Joh C. Frémonthoz való hűsége sem, rá is rávetült a Frémont elleni politikai intrika árnyéka. Büntetést nem kapott, de kihallgatták, ebből a kihallgatási jegyzőkönyvből sok minden kiderül. A Zágonyi vezette testőrség tagjai többnyire amerikaiak voltak, csak negyedrészük német, hat hét állt rendelkezésre a kiképzésre, ezalatt Zágonyi jól begyakoroltatta őket. A missouri springfieldi ütközetben valamennyien elsősorban karddal, s nem revolverrel harcoltak (bár mindkettő volt náluk), a harc végén valamennyi katonájának kardja véres volt, volt akinek még a kard markolata is. Egyetlen magyar is harcolt Zágonyi alakulatában, Majthényi Tivadar, Zágonyi adjutánsa volt. (Majthényi sikerrel végig küzdötte a polgárháborút, Frémont testőrségének feloszlatása után beállt az indianai lovasezredbe kapitánynak.) Zágonyinak a katonai bíróság előtt alkalma volt azt is kifejteni, hogy ő azért állt be harcolni, hogy ez a szép nagy ország, az Egyesült Államok egyben maradhasson.

A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1865-ben vállalta az akkor alakult New York-i Magyar Egyesület elnökségét, amelyet aztán átadott Perczel Miklósnak. 1867-ig üzletemberként tevékenykedett és hazatelepedését tervezgette. Dancs Lajost, volt emigráns társát, aki közben már hazatelepült, megkérte, hogy nézzen számára földet Szöllősön, unokaöccse, Székelyhidi Ödön közelében, de 1867-ben a koronázás előtt megírta, hogy tönkrement, egy vasúti társaságnál befektetett pénzét mind elvesztette, mert a társaság megbukott. Addig nem megy haza, amíg vagyont nem szerez, többé Dancs Lajosnak nem írt.^[2] Vida István Kornél derítette ki, hogy felesége, a német származású amerikai Amanda Zágonyi 1870-ben újra férjhez ment. Ennek csak két oka lehetett, vagy elváltak, vagy Zágonyi ekkor már nem élt.

Emlékezete

Az amerikai magyar közösség és a missouri helyi közösség számára sokat jelentett Zágonyi Károly példás bátorsága. 1931-ben az Egyetemi Klub felállította 17-es számú emléktábláját, amely a springfieldi ütközetnek állított emléket, Springfieldben egy 5 hektáros parkot is elneveztek Zágonyi Károlyról.