Kortrijk

	Kortrijk (Courtrai)
	Broel-tornyok
; Kortrijk címere	; Kortrijk zászlaja
	; Kortrijk elhelyezkedése Nyugat-Flandriában
	; Kortrijk elhelyezkedése Nyugat-Flandriában
	Közigazgatás
Ország	Belgium
Régió	Flandria
Közösség	Flamand Közösség
Tartomány	Nyugat-Flandria
Járás	Kortrijk járás
Polgármester	Rudolf Scherpereel ; (N-VA)
Irányítószám	Kortrijk: 8500; Bissegem: 8501; Heule: 8051; Bellegem: 8510; Kooigem: 8510; Marke: 8510; Rollegem: 8510; Aalbeke: 8511
Körzethívószám	056
Testvérvárosok	Lista Bad Godesberg; Taskent; Frascati; Saint-Cloud; Windsor and Maidenhead;
	Népesség
Teljes népesség	77 741 fő (2022. jan. 1.)
Férfi	48,70%
Nők	51,30%
Népsűrűség	922 fő/km2
	Kor szerinti eloszlás (2006)
0–19	21,83%
20–64	57,71%
65 felett	20,47%
Más nemzetiségűek	4,39% (2007. január 1.)
	Gazdaság
Munkanélküliségi ráta	9,03 (2006) %
Átlagos éves jövedelem	12 964 €/fő (2003)
	Földrajzi adatok
Terület	80,02 km2
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 50° 49′ 39″, k. h. 3° 15′ 57″
	Kortrijk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kortrijk témájú médiaállományokat.

Kortrijk (hivatalos holland név, franciául: Courtrai; latinul: Cortoriacum) belga város és községi önkormányzat Nyugat-Flandria területén. A helyi önkormányzat fennhatósága alá tartoznak Kortrijkon kívül Aalbeke, Bellegem, Bissegem, Heule, Kooigem, Marke, és Rollegem települések is. A város a Leie folyó (francia nyelven: Lys) mentén fekszik, Genttől délnyugatra kb. 42 kilométerre. Az óváros egy részét, ami a folyó szigetén terül el, lakói a 17. század végén, a magyarországi Buda visszafoglalása után kortrijki Budának nevezték el.

Gyors adatok

Bezárás

A várost Cortoriacum néven a rómaiak alapították a Lys folyó egy fontos gázlója védelmére, a város maga tipikus gallo-román településként (vicus) fejlődött a közeli katonai helyőrség mellett.

A 9. században II. Balduin flamand gróf erősítette meg a várost a normann támadások ellenében. 1190-ben Kortrijk szabad királyi városi előjogokat kapott Elzászi Fülöp flamand gróftól. Ezt követően a város rohamos fejlődésnek indult és a lakosság növekedése miatt új városfalakat kellett felhúzni, ezek egy része még ma is látható (az ún. Broeltorens). A városfal többi részét 1684-ben XIV. Lajos francia király katonái rombolták le.

A 13. században Portugál Ferdinánd, Flandria grófja és unokatestvére, VIII. Lajos francia király közötti küzdelmek miatt a város szinte teljesen elpusztult. A Ferdinándot követő flamand grófok hamarosan újjáépítették a várost. Ezt követően Kortrijk hamarosan a gyapjúfeldolgozásra épülő flamand textilipar egyik legjelentősebb központja lett.

Bővebben: courtrai-i csata

1302-ben a közeli Brugge városában felkelés tört ki a francia uralom ellen. Flandria korábban önálló tartomány volt, bár a flamand grófok névleg a francia király hűbéresei voltak. 1302. május 18-án a felkelők lemészárolták a város francia lakosságát és a francia helytartó, Jacques de Châtillon seregének egy részét, amit IV. Fülöp francia király nem hagyhatott bosszulatlanul.

A francia király serege II. Róbert, Artois grófja vezetésével Kortrijk közelében ütközött meg a jórészt gyalogos katonákat és városi milicistákat felvonultató flamandokkal. A csatatérről összegyűjtött aranyozott sarkantyúkról elnevezett aranysarkantyús csata kiemelkedő flamand győzelemmel zárult. 1973 óta a belgiumi flamand közösség ezen a napon ünnepli hivatalos napját.

1323-ban újabb felkelés tört ki Flandriában, ez alkalommal I. Lajos flamand gróf ellen. IV. Fülöp felhasználta az alkalmat az újabb beavatkozásra, és az 1328-as casseli csata után ismét elfoglalta Flandria jelentős részét. I. Lajos fia és utóda, II. Lajos 1381-ben rövid időre visszafoglalta a várost Artevelde Fülöptől, de a következő évben a franciák a roosebekei csata eredményeként ismét megszerezték Kortrijkot. A csatározások során a város súlyos károkat szenvedett.

A 15. század során a város ismét a flamand textilipar egyik sikeres és gazdag központjává fejlődött a burgundiai hercegek uralma alatt. Burgundiai Mária 1482-es halálát követően a francia királyok ismételten kísérletet tettek a város feletti uralom megszerzésére. A város 16. századi történelmét meghatározta a Hollandiában 1539-ben a spanyol uralom ellen kirobbant felkelés és V. Károly spanyol király súlyos áldozatokkal járó megtorló hadjárata, valamint a Reformációt követő háborúk. XIV. Lajos francia király uralkodása alatt a várost hatvan év alatt összesen ötször foglalták el a franciák, míg végül az 1713-as utrechti béke a város és a környező területeket az osztrák Habsburgoknak juttatta.

Az 1789-es francia forradalom és az azt követő napóleoni háborúk után a város ismét fejlődésnek indult, elsősorban a lenvászon-termelésnek köszönhetően, ugyanis a Lys folyó savassága éppen megfelel a lenfeldolgozás követelményeinek. A várost súlyos tüzérségi támadások érték 1917-ben, de a legnagyobb pusztítást a szövetséges erők légitámadásai okozták 1944-ben. A város legnagyobb részét a II. világháborút követően újjá kellett építeni.

A főtéren álló, késő gótikus, korai-reneszánsz stílusú városháza homlokzatát a flamand grófok szobrai díszítik.
A közelben álló, az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított harangtornyot^[2] a római isten, Mercurius (az utazók és kereskedők védelmezője) szobra díszíti.
A Szt. Márton templom a 13. században épült, de egy tűzvészt követően a 15. században átépítették. Tornyában ma 48 harangból álló harangjáték található.
Szintén az UNESCO világörökséghez tartozik a beguinek rendháza,^[3] amely egyenesen a 17. századba röpíti vissza a látogatókat.
Az 1211-ben elkészült Miasszonyunk-templomban (Onze-Lieve-Vrouwekerk) állították ki az 1302-es csata után zsákmányolt arany sarkantyúkat. A sarkantyúkat 1304-ben IV. Fülöp visszaszerezte, de itt látható Anton van Dyck egyik festménye („The Erection of the Cross”).
Szintén az 1302-es csatának állít emléket a „Maiden of Flanders” nevet viselő köztéri szobor.
Kortrijk középkori történelmére emlékeztet még a Miasszonyunk-kórház (Onze-Lieve-Vrouwehospitaal), illetve a középkori várfalak egyetlen ma is látható maradványa, a Broel-tornyok (Broeltoren), közöttük a Lys folyón átívelő híddal.

TREZOOR néven egyesítették a 2010-es évektben a város korábbi önálló múzeumait, a textilmúzeumot, a Kortrijk 1302 nevű gyűjteményt és a korábbi Broelmuseumot. A gyűjtemények kutatók számára tanulmányozhatók, illetve egy részük online is elérhető.^[4]

Brienne-i III. János, Eu grófja
Hendrik Conscience, flamand író
Carl Colpaert, filmrendező
Edmée Daenen, popzenész
Stefaan De Clerck, flamand politikus, Kortrijk polgármestere
Ernest Gambart, műkereskedő
Carl de Keyzer, fényképész
Pierre de La Rue, Reneszánsz korabeli zeneszerző
Ann Demeulemeester, divattervező
Sophie de Schaepdrijver, történész
Ernest Gambart, műkereskedő
Guido Gezelle, költő
Piet Goddaer, Ozark Henry énekese
Gilles Joye, zeneszerző, francia–flamand iskola
Xavier Malisse, teniszező
Laurence Courtois, teniszező
Morris, a Lucky Luke képregény megalkotója
Jan Palfyn (1650–1730), doktor, sebész, a sebészeti fogó megalkotója
Louis Robbe (1806–1887), festő
Jacob Savery (1565-1603), festő
Roelant Savery (1576–1639), festő
Stijn Streuvels (1871–1969), író
Jacobus Vaet, zeneszerző, francia–flamand iskola
Guido van Gheluwe (1926–), a belga Orde van den Prince alapítója
Vincent Van Quickenborne (1973–), politikus: Belga miniszter, a flamand liberális Open VLD párt tagja
Emmanuel Vierin (1869–1954), festő
George Washington, az instant kávé feltalálója
Stoffel Vandoorne (1992–), autóversenyző