2011-es Eurovíziós Dalfesztivál
56. Eurovíziós Dalfesztivál, Németország From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál (angolul és németül: Eurovision Song Contest 2011, franciául: Concours Eurovision de la chanson 2011) volt az ötvenhatodik Eurovíziós Dalfesztivál, amit a németországi Düsseldorfban rendeztek, mivel a 2010-es Eurovíziós Dalfesztivált a német versenyző, Lena Meyer-Landrut nyerte. Ez volt az első olyan alkalom, hogy a „Négy Nagy” ország valamelyike nyerte meg a dalfesztivált, a szabály 2000-es bevezetése óta. Két elődöntőt rendeztek, az elsőt 2011. május 10-én, a másodikat pedig május 12-én. A döntőre 2011. május 14-én került sor. 2010. december 27-én erősítette meg a Magyar Televízió, hogy egy év kihagyás után Magyarország is visszatér.
Remove ads
A helyszín és a verseny témája
Németország korábban kétszer rendezett dalfesztivált: 1957-ben Frankfurt, 1983-ban München volt a házigazda. Az előző évben elért győzelem után előzetesen több német város is jelezte, hogy szívesen otthont adna a fesztiválnak. A végső jelöltek - amelyek hivatalos pályázatot nyújtottak be a rendezés jogának elnyeréséért - Hamburg, Hannover, Berlin és Düsseldorf voltak.
 |
A végső döntést 2010. október 12-én jelentette be az NDR, amely értelmében a düsseldorfi Fortuna Düsseldorf labdarúgócsapat stadionaként funkcionáló Esprit Arénát választották a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál helyszínéül.[2] A hatvanezer fő befogadására alkalmas aréna a 2001-es versenynek otthont adó koppenhágai Parken Stadion óta a legnagyobb helyszín volt, ahol megrendezték a versenyt.
A verseny szlogenje „Feel your heart beat!”, azaz „Érezd a szívverésed!” volt. A logóban egy dobogó szív jelenik meg, amely többszínű fénycsíkokból épül fel. A színek a részt vevő országok zászlóinak színeit szimbolizálják, ami azokra az érzelmekre utal, amelyeket a zene vált ki belőlünk, és amelyek az Eurovíziós Dalfesztivál elengedhetetlen hozzátartozói: rajongás, szívverés, izgalom, szeretet és szenvedély. A logó ötletét a tavalyi győztes, Lena adta, aki az előző évi verseny alatt az egyik műsorvezetővel folytatott beszélgetése során szívet formált az ujjaiból, hogy megköszönje a szavazók támogatását.
A rendezés egyik nagy vívmánya volt, hogy az egész show-műsort a Thyssen felhőkarcolóra is kivetítették, vagyis az utcán ünneplő tízezres tömeg a világ legnagyobb tévéképernyőjévé váló épület falán nézhette a közvetítést.[3]
Remove ads
A résztvevők
Andorra, Monaco 2010 nyarán bejelentette, hogy nem kíván visszatérni a verseny mezőnyébe. Debütálását tervezte a dalfesztiválon Liechtenstein és Katar, de az EBU végül nem vette fel a taglistára egyik ország televíziós csatornáját sem, ahogy a magyarországi Duna TV-t sem, amely a 2010-es verseny közvetítése után szeretett volna teljes jogú taggá válni. Izrael az előzetes hírek ellenére nevezett a dalversenyre, miután az EBU engedélyezte nekik, hogy az első elődöntő dátumára eső nemzeti ünnepük figyelembevételével automatikusan a második elődöntőbe kerüljenek.
Négy, a korábbi évben nem részt vevő ország döntött a visszatérés mellett: három kihagyott verseny után indított újra versenyzőt Ausztria. Az osztrák köztelevízió döntésében az előző évi német győzelem is szerepet játszott.[4] Visszatért a versenyhez az 1997 óta először nevező Olaszország, és a 2008-as debütálása óta távol maradó San Marino is. 2010. december 27-én erősítette meg a Magyar Televízió, hogy egy év kihagyás után Magyarország is visszatér. Szlovákia előzetesen jelentkezett a versenyre, majd 2011. január 7-én bejelentette visszalépését a düsseldorfi versenytől, de az EBU által január 16-án nyilvánosságra hozott listán mégis szerepelt. Így végül 43 állam vett részt a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon, mely megegyezik a 2008-as rekord létszámmal.
.svg){kind=small}
Visszatérő előadók
Nem sokkal a 2010-es versenyen aratott győzelme után megerősítették, hogy Lena Meyer-Landrut szeretné megvédeni címét, így ő képviselte hazáját 2011-ben is. Hasonló eset mindössze kétszer fordult elő a dalfesztivál történetében: az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Lys Assia egy évvel később utolsó előtti helyen zárt, míg az 1957-es nyertes, Corry Brokken a következő évben hazai pályán az utolsó helyen végzett, így eddig még nem volt példa sikeres címvédésre. Másodszor vett részt a bosnyák Dino Merlin is, aki 1999-ben országa addigi legjobb eredményét elérve a hetedik helyen zárt, az izlandi Sigurjón’s Friends egyik tagja, Gunnar Ólafsson, aki korábban a Two Tricky tagjaként szerepelt a 2001-es dalfesztiválon, a moldáv Zdob și Zdub, akik 2005-ben országuk legelső indulójaként hatodik helyen végeztek, valamint az izraeli Dana International, az 1998-as Eurovíziós Dalfesztivál győztese. 1958 óta először fordult elő, hogy ugyanabban az évben két korábbi győztes előadó is visszatért.
A magyar résztvevő
A Magyar Televízió 2011. március 9-én egy sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a magyar versenydal Wolf Kati Szerelem, miért múlsz? című dalának angol és magyar kevert nyelven előadott változata, a What About My Dreams? lesz.[6] A dal az elődöntőben 72 ponttal a hetedik helyen végzett, így továbbjutott a döntőbe ahol 53 ponttal a huszonkettedik helyen zárt. A magyar induló 2007 óta először vívta ki a döntőben való részvétel jogát.
Remove ads
A versenyszabályok változása
Az első elődöntő résztvevői.
Az első elődöntőben szavazó döntősök.
A második elődöntő résztvevői.
A második elődöntőben szavazó döntősök.
2010. augusztus 28-án az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az egyes dalok mikor hozhatók legkorábban nyilvánosságra. A korábbi október elsejei dátum helyett ezt követően legkorábban szeptember elsején kiadott dalok nevezhetőek a versenyre. Emellett a döntő mezőnyének kérdéséről is határozat született: a korábbi években a Négy Nagy ország és a házigazda személyében öt automatikus döntős volt, ám ezúttal a Négy Nagy ország egyike, Németország egyben a házigazda is. Az augusztusi döntés értelmében nem bővítették volna az automatikus döntősök körét, hanem az előző években megszokott huszonöt helyett ezúttal huszonnégy fős lett volna a finálé,[7] viszont az EBU 2010. december 31-én bejelentette, hogy Olaszország visszatérésével az eddigi Négy Nagy, Öt Nagyra bővül, így ismét huszonöt fős lesz a döntő.[8]
Az elődöntők felosztása
A harmincnyolc elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 17-én tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudták, mikor kell megérkezniük a próbákra. A végleges fellépési sorrend egy március 15-én tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapják. A szerencsések Lengyelország, Görögország, Szlovákia, Lettország és Spanyolország voltak.
.svg){kind=small}
Remove ads
A verseny
,_Judith_Rakers_(2009)_and_Stefan_Raab_(2010).jpg)
A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette az M1, Gundel Takács Gábor helyszíni kommentálásában. Az adásokat megelőzően Novodomszky Éva műsorvezetésével, a felvezető műsorban tudhattunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket a versenyről az első elődöntő, illetve a döntő előtt. Az utóbbiban médiatörténelmet írt a magyar televíziózás azzal, hogy a műsorral párhuzamosan, az RTL Klubon futó Csillag születik című tehetségkutató műsorral összekapcsolták egy percre az adást, melyben közösen szorítottak a magyar versenyzőért, Wolf Katiért.
Sorozatban másodszor, összesen harmadszor fordult elő, hogy három műsorvezető volt: Anke Engelke, Judith Rakers és Stefan Raab. Utóbbi 2000-ben maga is részt vett a versenyen, ahol az ötödik helyen végzett.
A dalok közötti képeslapok különböző német városokat, nevezetességeket mutattak be egy, az adott országból származó, Németországban élő, dolgozó ember szemszögéből. A képeslap a verseny szlogenjével zárult, amely mindig a soron következő ország nyelvén hangzott el.
A döntő nyitásaként Stefan Raab adta elő az előző évben győztes dal feldolgozását, az előadásba néhány másodperc erejéig bekapcsolódott a győztes énekes, Lena Meyer-Landrut is, aki a korábbi évekkel ellentétben azért nem adta elő a dalát, mert versenyzőként is részt vett. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy német énekes, Jan Delay szórakoztatta a közönséget.
Remove ads
A szavazás
.jpg)
A verseny előtt esélyesnek tartották az Egyesült Királyságot, Észtországot, Franciaországot, Magyarországot és Svédországot.
A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra: mindkét elődöntőben egyetlen pont döntött a továbbjutásról. Az első elődöntőben Málta és Örményország, a második elődöntőben Belgium maradt le egy ponttal a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. Az első elődöntőben Lengyelország végzett az utolsó helyen, történetük során először, míg a második elődöntőben Hollandia zárt a tabella legalján: ők 1968 óta először lettek utolsók.[9][10]
A döntőben a szavazás során összesen hat ország váltotta egymást az élen. A szavazás felénél állt az élre Azerbajdzsán, és onnantól kezdve előnyüket végig őrizve első győzelmüket aratták. A győzelem a korábbi évekkel ellentétben nem volt fölényes: az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 221 pont a legalacsonyabb amivel nyerni lehetett. Emellett a győztes dal mindössze három országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot. Második helyen a tizenhárom év után visszatérő Olaszország végzett. Korábban egyszer, 1974-ben végeztek a második helyen. A harmadik helyen a második elődöntő győztese, Svédország végzett. Az első elődöntőben még Azerbajdzsánt megelőzve élen záró Görögország a döntőben a hetedik helyen zárt, ezzel sorozatban nyolcadszor is az első tíz között tudtak végezni. A döntőben az utolsó helyen Svájc végzett, akik az első elődöntőből tizedik helyen jutottak tovább.[11]
A házigazda Németország a tizedik helyen végzett, így Lena Meyer-Landrutnak nem sikerült megvédenie a címét. Sorozatban másodszor fordult elő, hogy a hazai közönség egyszer sem örülhetett a maximális 12 pontnak. A német dalon kívül a döntőben mindössze négy olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot. Magyarország pontjait Novodomszky Éva hirdette ki, a tizenkét pontot Izland dala kapta. Magyarország a finn szavazóktól szerzett tizenkét pontot.
Remove ads
Első elődöntő
Anna Rossinelli
Wolf Kati
Alexej VorobjovAz első elődöntőt május 10-én rendezték tizenkilenc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül az 
Egyesült Királyság és 
Spanyolország is az első elődöntőben szavazott.
A továbbjutó tíz ország
Ponttáblázat
A továbbjutó tíz ország
Automatikus döntősök
A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó két oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök az angol ábécé szerinti sorrendben találhatók meg.
Zsűri és nézői szavazatpontok külön
A teljes zsűri és nézői szavazatpontokat külön, 2011 májusában hozta nyilvánosságra az EBU.[12]
Remove ads
Második elődöntő
Eric Saade
Dino Merlin
A Friend in LondonA második elődöntőt május 12-én rendezték meg tizenkilenc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül 
Franciaország, 
Németország és 
Olaszország is a második elődöntőben szavazott.
A továbbjutó tíz ország
Ponttáblázat
A továbbjutó tíz ország
Automatikus döntősök
A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg.
Zsűri és nézői szavazatpontok külön
A teljes zsűri és televoting pontokat külön, 2011 májusában hozta nyilvánosságra az EBU.[12]
Remove ads
Döntő
A döntőt május 14-én rendezték. A huszonöt fős mezőnyt a következő országok alkották:
- az első elődöntő első tíz helyezettje:
Görögország, 
Azerbajdzsán, 
Finnország, 
Izland, 
Litvánia, 
Grúzia, 
Magyarország, 
Szerbia, 
Oroszország, 
Svájc - a második elődöntő első tíz helyezettje:
Svédország, 
Dánia, 
Szlovénia, 
Románia, 
Bosznia-Hercegovina, 
Ukrajna, 
Ausztria, 
Írország, 
Észtország, 
Moldova - a házigazda ország, egyben az előző év győztese:
Németország, - az automatikusan döntős „Öt Nagy”:
Egyesült Királyság, 
Franciaország, Németország, 
Olaszország, 
Spanyolország
Az első helyezett ország
A második helyezett ország
A harmadik helyezett ország
Pontbejelentők
Az előző évekkel ellentétben a szavazás sorrendjét nem sorsolással döntötték el, hanem a főpróba alapján szavazó szakmai zsűrik pontjai alapján mesterségesen állították össze, hogy lehetőség szerint minél izgalmasabb legyen.[13] A szóvivők között ezúttal is több, korábban részt vevő énekes volt: az azeri Safura (2010), az észt Piret Järvis (Vanilla Ninja tagjaként, 2005), a finn Susan Aho (Kuunkuiskaajat tagjaként, 2010), a grúz Sopho Nizharadze (2010), a lett Aisha (2010), a moldáv Geta Burlacu (2008), a holland Mandy Huydts (Frizzle Sizzle tagjaként, 1986), az orosz Dima Bilan (2006, 2008), a san marinói Nicola Della Valle (Miodio tagjaként, 2008) és az ukrán Ruslana (2004). A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:
|
|
|
Ponttáblázat
Az első helyezett ország
A második helyezett ország
A harmadik helyezett ország
A sorok a fellépés, az oszlopok előbb a döntősök, majd az elődöntőben kiesettek fellépési sorrendjében vannak rendezve.
Zsűri és nézői szavazatpontok külön
A teljes zsűri és nézői pontokat külön-külön, 2011 májusában hozta nyilvánosságra az EBU.[12]
12 pontos országok
Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben:
Az első helyezett ország
A második helyezett ország
A harmadik helyezett ország
Remove ads
Galéria
Nézettség
A 4+-os adatok a teljes lakosságra, a 18–49-es adatok a célközönségre vonatkoznak.
A műsor magyarországi nézettsége:[14]
Remove ads
Térkép
A döntő résztvevői
Az elődöntőkben kiesett országok
Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem
Megjegyzések
- A dal két sora albán nyelven szólal meg.
- A dal tartalmaz néhány kifejezést bosnyák nyelven is.
- A dal tartalmaz néhány kifejezést francia nyelven is, valamint az élő produkció egyes részeiben az amerikai jelnyelvet is használta az énekesnő.
- A dal tartalmaz két kifejezést orosz nyelven is.
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads