Antimonit

Az antimonit (stibnit, elavult neve: piskolt vagy piskolc^[1]) az antimon fontos érce, rombos kristályrendszerű szulfidásvány, a tetraedrit csoport ásványegyüttesébe tartozik. Rombos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb kristályalakja a hosszú prizma, gyakran hullámosan hajlott kristályok, sugaras tűs halmazok vagy finom tűk alkotta szövedékek.

Antimonit

Kémiai és fizikai tulajdonságai

Antimonit kristályok, aranyszemcsékkel.

• Képlete: Sb₂S₃
• Kristályalak: rombos-oszlopos.
• Sűrűsége: 4,6-4,7 g/cm³.
• Keménysége: 2,0 (a Mohs-féle keménységi skálán).
• Hasadása: az oszlopok mentén jól hasítható. Törési felületén keresztirányú sávozottság.
• Színe: ólomszürke, friss felülete enyhén zöldes árnyalatú.
• Fénye: fémes.
• Átlátszósága: opak.
• Pora: ólomszürke, eldörzsölve vörös.
• Elméleti antimontartalma: 71,4%.

Keletkezése

Magmás eredetű hidrotermás folyamatokban keletkezik. Hasonló ásványok: bizmutin, piroluzit. Kísérő ásványok: galenit, bizmutin, cinnabarit, pirit, arany, barit, kvarc.

Előfordulása

Hidrotermás keletkezésű érctelepek előfordulásaiban található. Nagyobb előfordulásai találhatók Japánban, Kínában, Borneó területén, Romániában (Kapnikbányán), Szlovákiában (Selmecbányán), Olaszországban Siena környékén, Franciaországban, Peruban, Mexikóban, Bolíviában, az Egyesült Államokban Kaliforniában.

Előfordulásai Magyarországon

A Börzsöny hegységben ritkaságként, Fertőrákoson, Gyöngyösorosziban kalcitba és kaolinba ágyazva, Mátraszentimrén kvarccal és pirittel közös telérben, Parádsasváron dácittufa repedéseiben, Telkibányán markazittal és szfalerittel, a Velencei-hegységben pedig galenittal közösen.

Különös tulajdonsága

Elektromosan nem vezető.