Ernest Lawrence

Ernest Orlando Lawrence (Canton, Dél-Dakota, 1901. augusztus 8. – Palo Alto, Kalifornia 1958. augusztus 27.) amerikai Nobel-díjas fizikus, aki leginkább a ciklotron feltalálásáról, fejlesztéséről és felhasználásának kidolgozásáról ismert. (Kevésbé ismert, hogy a ciklotron elvét Gaál Sándor magyar fizikus fedezte fel elsőként, majd azt – ugyancsak Lawrence előtt – először Szilárd Leó szabadalmaztatta.)

Ernest Lawrence
Született	Ernest Orlando Lawrence 1901. augusztus 8.[1][2][3][4][5] Canton[6][7][8]
Elhunyt	1958. augusztus 27. (57 évesen)[9][10][11][12][1] Palo Alto[13][14][15][16]
Állampolgársága	amerikai[17][18][19]
Házastársa	Mary K. Blumer
Foglalkozása	fizikus magfizikus egyetemi oktató
Iskolái	Yale Egyetem Chicagói Egyetem Minnesotai Egyetem University of South Dakota St. Olaf College Augustana Academy
Kitüntetései	Lista az Amerikai Fizikai Társaság tagja American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Hughes-érem (1937) Elliott Cresson-emlékérem (1937)[20] Comstock Prize in Physics (1938)[21] fizikai Nobel-díj (1939, 148 822 kr)[22][23] Dennis Gabor Medal and Prize (1940)[24] Holley Medal (1942)[25] Silliman Memorial Lectures (1945) William Procter Prize for Scientific Achievement (1951)[26] Faraday Medal (1952) Enrico Fermi-díj (ciklotron, 1957)[27] National Inventors Hall of Fame (1982)[28]
Sírhelye	Chapel of Memories Columbarium and Mausoleum[29]
Ernest Lawrence aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernest Lawrence témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ernest O. Lawrence baloldalt, mellette Fermi és Rabi

Oppenheimer, Fermi és Lawrence (balról jobbra)

Pályája legnagyobb részében Berkeleyben, a Kaliforniai Egyetem fizika professzora volt. 1939-ben kapott fizikai Nobel-díjat a ciklotron feltalálása és alkalmazásai területén végzett munkájáért. A 103-as számú kémiai elemet a tiszteletére nevezték el laurenciumnak.

A második világháború idején Lawrence nagy hévvel vett részt az atomfegyver kifejlesztésében, Rad Lab nevű laboratóriuma a kutatás egyik fő központja volt. Ő vezette be J. Robert Oppenheimert abba a kutatási programba, amelyet Manhattan terv néven ismerünk, és amely végül elvezetett az atombomba elkészítéséhez. Tudományos munkájával jelentősen hozzájárult az uránizotópok szétválasztásához (szeparációjához).

1958 júliusában Eisenhower elnök Genfbe küldte Lawrence-t, hogy az atomfegyver-kísérletek felfüggesztéséről tárgyaljon a Szovjetunióval. Genfben azonban megbetegedett és hazatérni kényszerült. Egy hónappal később Palo Altóban meghalt.

Röviddel halála után két laboratóriumot is róla neveztek el: a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot (ez lett Teller Ede laboratóriuma) és a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumot.